Sportolunk? Sportolunk!

Amikor otthon voltam gyesen és időnként benéztem a céghez, az egyik alkalommal megkérdeztem a főnökömet, hogy neki melyik volt a kedvenc életkora. Mármint a gyerekei esetében – nem a saját életkorára utaltam – ugyanis akkoriban két kislánya volt; most már három csemetéje van. Ő akkor erre azt válaszolta, hogy a négy éves kor. Én akkoriban ezt roppant nehezen tudtam elképzelni, amikor egy hat hónapos baba szuszogott rajtam és annyira cukinak találtam, hogy csak na! Azt…

Read More

Tiszta erőből nyár

Nantes nem a hőségről híres. Elvileg a nyár itt kellemesen meleg, 22-28 fok közé kúszik fel a hőmérő higanyszála, már ha van még ilyen hőmérő használatban (ezek a jó kis kifejezések 10 év múlva eltűnnek majd a nyelvből…). Egyedül az augusztus hónapról mesélték nekem, hogy melegebb mint a többi, ezért ekkor jár az összes francia nyaralni, akár az óceánparta akár külföldre tart, és teljesen kiürülnek a városok. Tudtommal május vége van, de már három napja…

Read More

Happy a nyuszi

A francia óvodai rendszerről már itt-ott írtam és talán azt is említettem, hogy mennyire elégedett vagyok vele. Annyira, hogy néha nem is akarok hinni a szememnek. A mi csoportunknak kettő óvónője is van (mert az egyik az óvoda igazgató) és bármelyikkel találkozom mindig csillógó szemmel, mosolyogva üdvözölnek és Korinához is van még a nap végén is egy. jó szavuk. Pedig biztosan nagyon fáradtak lehetnek a nap végére, 28 gyermeket vezényelve. A kiscsoportnak van egy kabalája,…

Read More

A cidre – az almabor jelentősége

Szerintem az almabor, hozzá nem méltó módon, csekély népszerűségnek örvend Magyarországon, holott a Wikipédia szerint mi magyarok is gyártjuk ezt az italt a maradék, gyengébb minőségű almáinkból. Ugyanakkor, ha azt mondom hogy cider, ahogy az angolok hívják vagy franciául cidre, az emberek szeme, főként a hölgyeké, többnyire felcsillan. Normandia és Bretagne a legnagyobb cidre termelők, így Nantesban sosem okoz gondot egy kis almaborhoz jutni egy bárban, étteremben vagy boltban. A németek, az osztrákok is fenn vannak az…

Read More

Nélkülem üres a Place Pigalle

Pontosabban nélkülünk! Hétfőn értem haza négy napos párizsi utamat követően, amelynek gyerekkori, szívbéli jó barátnőmmel vágtam neki. Én Nantes-ból indultam, ő Budapestről és Párizsban találkoztunk. Így megy ez a mai világban, amikor az ember hol itt hol ott lakik néhány évig, aztán csak győzzük követni egymás éppen aktuális koordinátáit. De komolyan, ha valakivel nem találkozom két-három évig, könnyen lehet, hogy már nem abban az országban él, amelyikben én gondolom. Párizs valóban megér egy misét. Fantasztikus…

Read More

A gyöngyvirág ünnepe

Ez az első hosszú hétvégém Franciaországban és első alkalommal töltöm itt a május elsejét. Az időjárás Nantes-ban most éppen nem kényeztetett el minket, ugyanis rengeteget esett az eső ezen a hétvégén, és bár néha néha kisütött a nap, nem nagyon lehetett kinti elfoglaltságot tervezni. Itt amúgy is olyan igazi változékony tavaszi idő van áprilisban és májusban, ahogy annak elvileg lennie kell. Hol esik, hol süt. Igazán érdemes egy jó esernyőbe befektetni! Május elseje Franciaországban nem…

Read More

Újult erővel

Véget ért a tavaszi szünet, amelyet Magyarországon töltöttünk. Csupa szép, csupa jó napok, családdal, barátokkal, jó időben, jó hangulatban, régi, szeretett helyeken. Persze – mondják – ilyen a nyaralás, aztán jönnek újra a dolgos hétköznapok, amelyek mindenhol ugyanolyanok. Ez biztosan így is van, de nekem akkor sem volt semmi kedvem visszatérni Franciaországba. Remélem, hogy az a tíz kiló bor, az öt kiló könyv és a két kiló lekvár amit hazahurcoltunk durranásig pakolt bőröndjeinkben talán segíteni fog,…

Read More

Baba au rhum és a vállalkozás

Eltelt a hetedik hónap is és már nagyon szeretnék dolgozni. A jó idő megérkeztével a nyelviskolai csoportból is kezdenek elszállingózni az emberek, én is csak heti egyszer járok már, bár én egyéb megfontolásból. Az álláskeresés számomra itt úgy néz ki, hogy a francia állásoknak nem felelek meg mert még csak középfokon beszélem a nyelvet az angol tanári állásoknak pedig zömmel azért nem felelek meg, mert azokra anyanyelvi beszélőt keresnek (rengeteg angol, ír és skót él…

Read More

Puszizkodás francia módra

Péntek este elmentem az InterNations egyik esti találkozójára. Az utolsó pillanatban döntöttem így, mert az angolos anyuka klubból a lengyel Ola (akivel mindössze egyszer találkoztam) írt egy üzenetet, hogy ő bizony megy és nem mennék-e én is. Este héttől hirdették a találkozót, gondoltam megnézem milyen, aztán ha mégsem tetszik, csak hazasétálok. Azt azért hozzá kell tennem, hogy most fordult elő először, hogy engem hívott el valaki és nem én üldöztem a “barátságommal” az embereket, egy…

Read More

Piacok – Marché de Talensac

Ma reggel miután elvittem Korinát az oviba, fennmaradtam a buszon és elmentem Nantes egyik híres, állandó piacára a Marché de Talensac-ra, vagyis a Talensac piacra. Ez a piac nem szabadtéren, hanem egy épületben található, amely a Lehel Csarnok méretéhez hasonló, azt leszámítva, hogy itt csak egy szintet foglalnak el a kereskedők, viszont a pécsi Vásárcsarnokhoz hasonlóan, az épület előtt is találhatók standok. Az épület maga egyáltalán nem szebb vagy jobb a magyar piacokénál, viszont itt…

Read More

A vaj, mint francia nemzeti kincs

Egy pillanat erejéig nem tartottam magamat teljesen épelméjűnek, amikor elhatároztam, hogy a francia vajról fogok írni. Szerencsére a világháló más bloggerei és írói biztosítottak affelől, hogy ez valóban egy érdekes téma, mivel számos más, külföldi oldalon találtam a francia vajról dicsőítő írásokat. Na nem mintha nem tudtam volna, hogy remek, csak egy kissé vicces a vajról írni. Legalábbis számomra. A vaj soha nem játszott központi szerepet az életemben. Gyerekként nem nagyon izgatott, hogy mi van…

Read More

Vasárnapi híradó

Ez a hét összességében nagyon jól telt. Volt benne majdnem minden, amit szeretek. Dolgoztam, tanultam, főztem, Korináztam, gyerekzsúroztam, vacsorapartiztam, arckezelésen voltam, olvastam, turiztam és szombaton lényegében semmit sem csináltam csak a francia Voice-t néztem miközben Ivo a haverokkal bulizott. Hétfőn nyelviskolában voltam délután pedig fordítottam és a keddi napom is munkával telt. A hét elején mindig hatékony vagyok, de azért a vasútépítés szavaival megszenvedtem rendesen. Nyelviskola után, szerdán, adtunk a magyaros élvezeteknek, mert egy csirkegulyáshoz hasonló levest…

Read More

A francia kisvárosok romantikája

Hallott már valaki Montaigu-ről? Nem hiszem. Én sem hallottam róla soha, mert ez egy nagyon kicsi városka, 5000 fős lakosságával Nantes-tól 35 percre autóval. Felmerül tehát az a jogos kérdés, hogy minek mentünk mi oda? Egyik szombat délután, amikor Korina épp a nagyszülőknél bulizott és amikor a napsütés már annyira hívogató volt, hogy nem lehetett másra gondolni csak a kirándulásra Ivonak mondtam, hogy keressen valami közeli helyet, ahova elugorhatunk turistáskodni. A választás azért esett Montaigu-re,…

Read More

5 dolog amit tudni érdemes az apéro-ról

A franciák étkezési szokásait az egész világ követi, főleg azóta, amióta kitört a  gasztroforradalom a világon és az interneten mindent megtudhatunk egy szempillantás alatt. Jártamban keltemben két olyan érdekes dologra figyeltem fel a francia felnőttek étkezését illetően, ami a magyar étkezési szokásokra nem jellemző. Az egyik az, hogy a felnőttek sem átallanak uzsonnázni, azaz  goûter-ra bekapni egy kis péksüteményt egy kávéval vagy teával a másik pedig az apéro hagyománya, ami egy « mini-fogadás » a vacsora előtt.…

Read More

Mi van és mi nincs?

Ez a kérdés nagyon relatív. Mi magyarok rendszeresen a nyugat felé fordulunk és nézegetjük, hogy mi az ami nálunk otthon még nincs, de arra ritkán gondolunk, hogy vannak bizony más országok, amelyekhez képest Magyarország egy elég szuper kis hely! Aki sokat utazott, vagy sok Spektrum tévét nézett, esetleg élt már külföldön azt hiszem nem látja olyan szomorúnak az otthoni helyzetet. Arról nem is beszélve, hogy a “nyugati” kereskedelmi termékek már Magyarországon is megvásárolhatók vagy ha…

Read More