5 élmény 5 hónap alatt Magyarországon, ami visszaadta az életkedvemet

Általában akkor szokott lenni ihletem írni, amikor a hasamban lévő  gyermekem hajnali fél négykor felébreszt és eme hajlani órán valahogy nem tudok könnyen újra elaludni, ezért gondolkodni szoktam. Általában az elvégzendő feladataimon, illetve az élményeimen gondolkodom, igazából elképedve azon, hogy milyen egyszerű dolgokban tudom örömömet lelni. Most kezd összeálni a kép, hogy mi minden hiányzott kint Franciaországban, és az elmúlt 2 hónapban úgy érzem, hogy kezdem visszanyerni önmagamat. Persze magvas gondolataim leírásához túl fáradt vagyok hajnalban, és örök optimistaként reménykedem benne, hogy hátha mégis sikerül elaludnom, így a legjobb gondolatok sajnos elvesznek.

Van olyan eset, amikor  az ember kedvelt elfoglaltságainak 80%-át nem tudja külföldön űzni, egyszerűen azért mert nem elérhető, vagy mert nagyon drága. És ezután néha azt érezheti az ember, hogy már nem is önmaga, mert majdnem mindenről le kell mondania, amit szeret. Persze mindig más, hogy ki-mit szeret csinálni és kinek mi a fontos, ezért van az, hogy valaki szuperkönnyen megszereti a külföldi életet és haza sem akarja dugni az orrát, még karácsonykor is inkább Hawaii-ra utazik és nem haza a szüleihez. Más pedig akármennyire is igyekszik, györtő honvággyal kűzdve, vérrel verejtékkel sem képes hosszú távon úgy igazán, őszintén jól érezni magát és évente minden alkalmat megragad, hogy hazautazhasson, megtakarított pénzének nagy részét repülőjegyekbe ölve. Így megy ez kérem. Egyik sem jobb, mint a másik, de talán az első típus irigylésre méltó, hiszen tisztán tud a saját boldogsága felé menetelni, mindenféle lelkiismeretfurdalás és egyéb szorongások nélkül. A lényeg, hogy az ember a maga útját kell, hogy járja és nem azt, amit mindenki más vagy a társadalom jónak ítél számára.

Akkor lássuk, hogy mi volt az az 5 élmény az Magyarországon töltött immáron majdem 5 hónap alatt, amelyek miatt visszakaptam önmgagam 70%-át! 100% akkor lesz ez a szám, ha majd a munkában is olyan sikert tudok majd felmutatni, ami számomra értékes és emberek közé tudok járni, ahol értelmes, inspiráló beszélgetések során tanulok meg még több dolgot a világról.

  1. Hazamenni Pécsre anyukámhoz hosszú hétvégékre. Virágot vinni a temetőbe halottak napján. Élvezni azt a kényeztetést, amit az embernek csak a saját anyukája adhat, ahol nem kell jól viselkedni, ahol otthon vagyok, mert a leányszobám minden zuga ismerős és kis családommal egyetlen szobában alszunk mindhárman pár napig. A múlt és a jelen egyszerre, ami erőt ad a jövőben mindenhez.
  2. Találkozások régi barátokkal. Társasozós-beszélgetős házibuli evés-ivással egybekötve, vagy egy gyors kávé vagy ebéd, mert már közel vagyok. És Budapest lehetőséget ad számos különlegesebb programra is, ahol együtt lehet közös élményeket gyűjteni. Voltam ékszerkészítő tanfolyamon a barátnőmmel a Made by You-ban és a Centrál színházban láthattam Básti Julit és Rudolf Pétert hozzám hasonlóan színházimádó lányokkal. Ezek óriási élmények, régóta vágyott dolgok voltak az én életemben és most azokkal oszthattam meg őket, akik a legközelebb álnnak hozzám. Franciaországban a kreatív foglalkozásokra nem mertem elmenni, mert féltem, hogy nem értek meg mindent és egyúttal iszonyú drágák is voltak, színházban pedig egyszer voltam a férjemmel és háromszor Korinával, de egy másik nyelven nem adta meg azt az élményt, amire vágytam.
  3. Kultúra minden szinten. A színházról az előbbi pontban már beszámoltam, de felfedeztem magamnak egy számomra eddig ismeretlen, új világot: a könyvbemutatók és könyves rendezvények világát. Imádok olvasni, mindig is imádtam, annek ellenére hogy ez egyáltalán nem egy trendi vagy szexi hobbi. Úgy fest, hogy a gasztroforradalom után most a könyvek jönnek! Hallelujah! Nem utolsó előnye a dolgonak, hogy ezekre a rendezvényekre egyedül is nyugodtan el lehet menni! Voltam a Szabados Ágnes szervezte “Nincs/VAN időm olvasni” programsorozat egy találkozóján, ahol Szenetsi Éva a wmn.hu újságírója és immáron 3 könyv szerzője mutatta be legújabb kötetét. Itt kedves székesfehérvári lányok adták át a helyüket a nagy pocakomnak, akikkel aztán összeismerkedtem és jót beszélgettünk könyvekről, gyerekekről, mindenről. Szentesit ugyanis gyerekkönyv írók követték, Balázsy Panna és Adamik Zsolt beszéltek írói/szülői tapasztalataikról a mesekönyvek kapcsán. Majd egy héttel ezután – mázlimra- Vass Virág új könyvének (Örökké rövid története) a bemutatója következett, ahova nem voltam biztos, hogy el tudok-e még menni 37 hetes terhesen, de sikerült! Mégsem hagyhatom, hogy minden agysejtem elpusztuljon miközben vigyázva növesztem a pocakomat feltett lábakkal a kanapén. Szerencsére a rendezvény a Societé Budapest épületében volt, amely busszal csupán 4 megállónyira volt tőlünk. Ez is felejthetetlen élmény volt, bár sokkal elegánsabb és formálisabb, mint az Empathy Café közösségi élménye. Vass Virág újságírói munkásságát kedvelem leginkább (Nők Lapja, Elle), de könyvei is jócskán sorakoznak a polcomon. Vele találkozni számomra olyan volt, mintha egy rock sztárral találkozhatnék. Amikor sorban álltam a könyv dedikálására, szépen kigondoltam, hogy  mit fogok mondani, erre egy értelmes szó sem jött ki a torkomon mire sorra kerültem, csak egy zavarban lévő kismamát látott, aki ráadásul elsírta magát. Szerencsére ő profi volt és – hála neki – pár szót mégis tudtunk váltani.
  4. Vendégül látni francia barátokat Budapesten egy szívmelengető élmény. A férjem családja már többször járt nálunk, de idén ősszel egy Nantes-i barátnőm és egyben egykori angol tanítványom jött egy 3 napos konferenciára, majd pár napot városnézésre szánt, így egy hétre beköltözött hozzánk. Több szempontból is nagyon jól esett ez a látogatás. Egyrészt alkalmam volt gyakorolni a franciát, megmutatni neki sok mindent a városból, mesélni kicsit a történelemről a szokásainkról és a gasztronómiáról. Másrészt, általában a férjem családja és barátai szoktak jönni, és most először éreztem igazán világpolgárnak magamat, hogy lám-lám már nekem is vannak rendes, nemzetözi kapcsolataim!
  5. Újra beleveztettem magamat a tanulásba. Egyelőre autodidakta módon, online végeztem tanfolyamokat, hallgattam online anyagokat, olvastam digitális marketing és közösségi média okosságokat. Ezt már a franciaországi 2 évem alatt is csináltam több-kevesebb lendülettel, de itthon valahogy még motiváltabb vagyok, annak ellenére, hogy az egyedül tanulás továbbra is állítom, nem nekem való és nagyon nehéz. Mindenesetre, kismamaként ez van vagy semmi, úgyhogy inkább igyekszem. Részt vettem a Marketing Commando által szervezett egy napos Marketing Expo-n, ahol szuper előadásokat hallgattam és további épülésemre megvettem a Szövegírás Szenvedéllyel című (tan)könyvet. Ezen kívül az Allee-ban szervezett blogger találkozón is jártam, ahol gasztro és divat bloggerek meséltek arról, hogyan lépdeltek a siker felé. Nagy kedvencem, Mautner Zsófi gasztroblogger is beszélt a munkájáról a rendezvényen és Hajós András moderálta a beszélgetést, ami már magában egy élmény volt.

+1: Fodrász, pedikűr, masszázs, étterem lelkiismeretfurdalás nélkül. A szolgáltatások Franciaországban sokkal drágábbak mint itthon és bár néha-néha elmentem fodrászhoz, a szépészeti szolgáltatások palettájáról csak ezt vettem igénybe és étterembe sem jártunk sokat. Itthon nyugodtabban hódolhatok ezen szenvedélyeimnek és mondanom sem kell, hogy sokkal jobban érzem magam ettől.

Ítt tartok most, 2 héttel a szülés előtt. Azt hiszem gyűjtöttem magamnak elég muníciót, hogy kitartson az elkövetkező, nehezebb hónapokra, de az biztos, hogy elég könyv sorakozik az éjjeliszekrényemen, hogy az éber, szabad pillanataimban folytathassam az olvasást.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *