Határátkelő klubtalálkozói élmények

Már a blogírás is nagy élmény volt számomra a 2 Nantes-i évem alatt, de még csodálatosabb volt kilépni a billentyűzet mögül és hús-vér embereknek mesélni a külföldi és itthoni élményeimről és tapasztalataimról. Ezt a Határátkelő első klubdélutánján tehettem meg, október 12-én, ahol a kerekasztal beszélgetés egyik szereplője lehettem, még egyszer nagy köszönet érte!

A másoknak segítés szándéka rendszeresen felmerül(t) bennem az életem, a karrierem során, talán ezért is lettem először tanár, majd tolmács, illetve vezetői asszisztens, mert valahol mindegyik során különféle módon segíthettem az embereket. Ma pedig úgy gondolom, hogy az őszinte megnyilvánulásokkal is sokat tudunk segíteni egymásnak, illetve azzal, hogy őszintén beszélünk a minket ért jó vagy rossz dolgokról, hogy ezzel is segítsük mások döntéseit az életben. Ehhez óriási segítség az internet, a blogok, a fórumok, a Facebook oldalak. Régen nem volt erre lehetőség, nem lehetett előre tájékozódni mindenről akár munkáról, párkapcsolatról vagy a külföldre költözésről van szó. Ez akkor tudatosult bennem, amikor Sz. Látó Judit mentálhigénés szakember a kulbtalálkozón rendszeresen említette, hogy a külföldre költözésre fel kell készülni, illetve a lehetőségekhez mérten meg kell tervezni a jövőt, mert úgy éri az embert a legkevesebb rossz meglepetés. Egyetértek vele.

Nagy öröm volt számomra az is, hogy néhány Franciaországba készülő, vagy Nantes-ról érdeklődő megkeresett közvetlenül a Fromázs facebook oldalán és ott adhattam nekik tippeket, információt, mitöbb néhányukkal sikerült találkoznom is Nantes-ban. Az a hab volt a tortán, hogy végül kettő, azaz 2db magyar barátnőt is szereztem magamnak a folyamat végén. Win-win, nemde?

Ha mást nem is tisztázunk a külföldre költözés előtt, legalább magunkkal legyünk őszinték és készítsünk egy tervet – ami persze majd átalakul – és tájékozódjuk előre amennyire lehet (ezt például a Határátkelő.com és a Hataratkelo.blog.hu oldalak cikkjeiből nagyon hatékonyan meg is lehet tenni). Igaz, hogy én elsőre csak mentem bele a nagyvilágba és a dolgaim elég jól alakultak, de abszolút a szerencsének és a véletlennek köszönhetően (amire azért nem lehet mindig építeni) másodszorra pedig terveztem előre, de rosszul vagy inkább irreálisan, és az újratervezést már kint hajtottam végre de sokáig vártam vele és előbb is gatyába rázhattam volna a francia életemet, ha kicsit reálisabban tervezek, jobban hallgatok a férjemre és előbb elkezdek angolt tanítani, mert arra volt kereslet és ki is derült, hogy felnőtteket tanítani nem is rossz dolog!  A makacsoknak nehéz az élete…C’est la vie!

A klubtalálkozó kellemes hangulatban telt. Nagyjából harmincan jöttel el annak ellenére, hogy a regisztráció során mind a 75 hely elkelt, de ez szerintem más ingyenes rendezvényeken is előfordul. Nem bántam különösebben, mert családiasabb volt a hangulat. Kolonics-Imre Zsófia és Sz. Látó Judit voltak a mesélők még rajtam kívül és a klubbozó vendégek is remekül bekapcsolódtak a kérdéseikkel az első fél óra bemelegítés után.

Amellett hogy mindannyian elmeséltük életünk rövid történetét – persze nem volt rövid, hisz 3 nő rengeteget tudott beszélni – azt is boncolgattuk, hogy ki miért választotta a külföldi életet, kit milyen kultúrsokk ért kifelé és hazafelé jövet, mi volt az a meghatározó pillanat amikor külföldön otthon érezte magát az ember, illetve érezte-e valaha otthon magát egyáltalán, vagy hogy milyen idealizált kép él az emberek fejében a külföldi életről és hogyan fogadják a külföldről hazaköltözőt.

A Határátkelő blog rövid összefoglalóját pedig itt olvashatjátok a klubtalálkozóról (érdemes rákattintani): https://hataratkelo.blog.hu/2018/10/14/itt_hun_vagy_ott_hun

 

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *