3 dolog, ami sokkol hazaköltözés után

A mai szenzációhajhász világunkban hangzatos címet kell adni egy írásnak, mert akkor sokan rákattintanak – mondják. Az persze megint egy más kérdés, hogy az első sor után szerintem arrébbáll sok olvasó, ahogy gyakran velem is megesik, de most én is megpróbálkozom a dologgal, aztán majd elválik…

Hol is tartunk? 2 nap múlva elérjük a harmadik, újra Magyarországon töltött hónapunkat.  Azért nem lehet a dolgot ennyire leegyszerűsíteni, mert a saját lakásunkba lényegében még csak bő 1 hónapja költöztünk vissza, ezért az előrehaladás reálisan onnan mérhető. Na de hogyan is haladunk?

Az attól függ, hogy az élet mely területére vagyunk kíváncsiak. Lakásügyben jól teljesítettünk, már nincsenek dobozok, a képek is felkerültek a falra és Korina kapott új ágyat és íróasztalt egy galériás ágy személyében, amelyet imád. Azért mindez egy bő hónapot vett igénybe, és addig folyamatosan kellett vele foglalkozni. Azt hittem hamarabb fog menni…

A férjem gőzerővel dolgozik egy 3 hetes projekten, amelynek több hónapos hosszabbításásra van reális esély, tehát a családfő dolgozik, míg én a pocakomat növesztem, így mondhatom, hogy a magyar társadalmi elvárásoknak máris megfelelünk. Mily megnyugtató! 🙂

Most rátérek a tárgyra – azokra a dolgokra, amiket egyelőre nem tudok újra megszokni:

  1. A bevásárlást nem tudom egy helyen megoldani: ha zöldséget akarok, akkor irány külön a zöldséges, aztán a kenyér itt jobb, a hús ott jobb, és kevés zöld kész -félkész termék van, ami megkönnyíthetné a háziasszonyok életét. Franciaországban nem kellett sokat agyalni, hogyan főzzünk egészségesen, mert minden ebbe az irányba mutatott és kis dobozos salátákat is lehetett venni olcsón. Mindent egy ABC-ben megtaláltam, és a jó illetve a jobb minőségből lehetett választani. Itthon ez nekem minimum 2 bolt plusz a zöldséges. A napi menüknél pedig, amire annyira vágytam, mert itthon lehet reális áron menüzni, sokszor a hús-krupli, hús-tészta, hús-rizs párokat látva nem kapok nagy kedvet. A magyar konyha – amit hozzá kell tennem, hogy amúgy szeretek – nem zöldségpárti, ezt eddig is tudtam, de most naponta szembesülök vele. A gyomrom viszont 2 év alatt átállt a franciás étkezési szokásokra és jót is tett neki. Itthon viszont sokat fáj, mert elszoktam a fűszeres, pirospaprikás és olajban sütött illetve rántott dolgoktól. Ez meglepett! Nyilván, otthon úgy főzök, ahogy én akarok, de úgy látom, hogy itthon több utánajárás szükséges hozzá.
  2. Az épületek rossz állapota: nem újdonság, hogy Magyarországon nincs pénz a homlokzatok felújítására, de még Budapest belvárosában járva vagy Újlipótváros klasszabb utcáin is rendre omladozó épületek vesznek körül. Arra döbbentem rá, hogy ha nap mint nap szép, esztétikus környezetben jár-kel az ember, a kedve is azonnal jobb. Nantes-ban a belvárosban és sok “kertvárosi” környéken is ápoltak, gondozottak az épületek és több a zöld, mint Budapesten. Nyilván egy főváros nem lehet annyira zöld, mint Nantes, de azért kívánom Budapestnek, hogy egyszer annyi pénzünk legyen az épületeinkre, hogy olyan szépek lehessünk, mint például Bécs.
  3. Az emberek sokszor nem tisztelik a másik embert és az elemi udvariasság a másik iránt elég hiányos. Franciaországban már a cumisüveggel szívják magukba a gyermekek az tiszteletet és udvariasságot, amely az élethez ott alapvetően hozzátartozik. Igaz, biztos ott sem mindenki jól nevelt, de a fejemet rá, hogy az arányok azért nagyon mások, mint itthon. Hogy ezt miben élem meg? Az ügyintézés, orvosi ellátás, vagy bevásárlás során engem sokszor leszúrnak, kioktatnak, vagy legjobb esetben morcos arccal tájékoztatnak. Mondok egy példát: állok a húspultnál, és pápai sonkát kérek kedvesen az eladó hölgytől. Az volt a bűnöm, hogy az EXTRA szót kihagytam a sonka nevéből, és nem pápai Extra sonkaként kértem. Ő így válaszol morcos arccal: “Gondolom erre gondol – s fintorogva rámutat a sonkámra – mivel pápaiból ott van még az X nevű pápai felvágott és a Z nevú sonka, plusz pápai májas és kolbász is.” Ez semmiség, értem én, de mondhatta volna azt is röviden hogy “Erre gondolt?” és kész. Nem hiányzott a kioktató szöveg, de még így is én kértem elnézést, én, a vevő. Másik esetem: időpontot akartam kérni telefonon vérvételre. A hölgy válasza a vonal végén: “Inkább kérjen időpontot a weboldalon, akkor legalább nem idegesíti fel magát!” Tessék?! Aztán a weboldal pontos címét nem tudta megadni, de azért én megtaláltam így is! Harmadik: 7 hónapos kismamaként leletért mentem a háziorvosomhoz, akinél időpontom volt reggel 9 órára. Direkt ő mondta, az előző alkalommal, hogy kérjek időpontot, mert akkor nem kell sokat várni. No, nem is kell, ha valaki figyeli azt, hogy jött-e valaki időpontra, mert valahogy sem ő, sem a nővér nem fedezte fel, hogy reggel 10 órakor én még mindig a folyosón ülök. Közben bement ez is, az is, még a fél 10-es időpontost is behívták előttem. 10-kor nagy merészen az ajtó nyílására bedugom a fejemet – mielőtt egy nálam vérmesebb következő a “TESSÉK!” hívószóra beugrik – és mondom: “Elnézést, én a 9 órás időpontos vagyok, bejöhetek?” Válasz: “Akkor jöjjön.” Ennyi. Semmi bocs, elnézést, hogy egy órát ült a bacikkal teli váróban a kedves kismama.  Ja, és a lelet sem jött meg, amiért már másodszor mentem vissza.

A legrosszabb a helyzet – valamennyire érthetően – a közegészségügyben. Most járok ugye mindenféle orvoshoz és vizsgálatra a tehességem miatt, meg Korina miatt is. Hiába mentem el 2 évre, azért tudom, hogy Magyarországon nincs elég pénz ezen a területen. Csak az volt a gond, hogy közben megismerkedtem a francia közegészségüggyel – ami nem megy csodaszámba – de sokkal jobban szervezett, az ember nincs megfélemlítve és mer kérdezni. Csak egy kis emberséget szeretnék kapni, és tudni, hogy ha én következek, akkor be is hívnak, ennyi.

Sajnos Korina 2 hét ovi után 2 hétre itthon ragadt egy ízületi csípőgyulladással, így az elmúlt időszakban nem sokat tudtam dolgozni vagy tanulni. Hosszú listám, amelyen a terveim, tanfolyamaim, videóim, olvasmányaim szerepelnek csak vár s vár reám. Szerencsére az airbnb remekül ment szeptemberben, itt-ott akadt csak néhány nap üresjárat, ettől eltekintve végig voltak foglalásaink. Ezzel foglalkozom én, bár nem tölt ki egy 6 órás állást, de levelezni, inormációt adni, árakat figyelni és változtatni, és persze takarítani is kell.

Mindemellett leginkább viszont az élet számomra legkevésbé szórakoztató feladatait látom el nap mint nap 5 hete, azaz bevásárlás, főzés (felesbe és mirelit is), számlák befizetése (hú, a telefonszámla még vár!), hadakozás a lakáskezelővel az elromlott dolgok helyreállításáért, ügyintézés az OEP-nél, a NAV-nál, az önkormányzatnál, a kormányablaknál, majd vissza újra az önkormányzathoz, fogorvos, háziorvos, védőnő, nőgyógyász, vérvétel. Elfáradás, fejfájás vagy gyomorfájás esetén – mégiscsak terhes vagyok, vagy mi –  kis pihenés lábamat feltéve a kanapén, amelyből 20 perc helyett néha egy jó óra is kikerekedik, mindez ahelyett, hogy kezdenék valami értelmeset az életemmel. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy nem így képzeltem el a magyarországi életemet, igaz még szinte semmi az az 5 aktív hét, de azt is megelőzte már 1 hónap adminisztratív előkészítés és olyan, mintha az ügyek sosem fogynának el. Egyszóval, aki hazaköltözik, az készüljön fel erre lelkileg.

Persze egy 30 hetes kismama nem kéne, hogy ezen izgassa magát. A legklasszabb az, amikor azzal próbálnak felvidítani, hogy most már minek igyekezni bármivel is, úgyis mindjárt jön a baba és akkor úgysem lesz időm semmire és még fáradtabb leszek mint most. Vicces, hogy mi magyarok még vígasztalni is valamilyen negatív rálicitálással próbálunk, vagy arra bíztatjuk a másikat, hogy inkább hagyjon fel törekvéseivel, majd az élet úgyis megoldja.

Ajánlom mindenkinek Lackfi János: Milyenek a magyarok? és Milyenek még a magyarok? című köteteit, amelyben rendkívül viccesen mutat be minket, miközben rávilágít tulajdonságaink kulturális, és történelmi gyökereire is. Egyszerűen szuper, a könnyem is fojt olvasás közben a nevetéstől. Íme egy részlet:

“Hogy valaki értse a dolgát, ahhoz még csak stílus sem kell föltétlenül. A magyar ember lelki szemei előtt feltűnik a zirci apátság nagyanyót idéző, szívélyes vécés nénije, a budapesti Jégbüfé kirakatában négyzetnéternyi helyen kuporgó, évtizedek óta mosolyogva goffrit kínáló himlőhelyes fickó, meg még suta, de készséges patikus és boltos hölgyek. A magyar ember szeretni, ha valaki érti a dolgát. Időnként erról ábrándozik, hogy voltaképpen ezek a pontszerűen elszórt, szívvel-lélekkel munkálkodó figurák az igazi Magyaroszág, egy láthatatlan köztársaság…Ahol nem lutri, hanem öröm és társasági jó érzés szolgáltatást kérni, vendéglőbe beülni, boltba betérni.”

Úgy legyen!

Mégis, mindezekkel együtt is nagyon jó itthon, jól érzem magam, mert tudom, hogy nem szabad általánosítani és nagyon sok pozitív élmény is ér. A közigazgatásban – bár várni azt azért kell rendesen – de eddig mindenki hatékonyan (és néha kedvesen is) segített. Budapest rengeteg jobbnál jobb programot kínál gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, néha túl sokat is, engem annyi minden érdekel. Isteni látni ezt a sok lehetőséget, a színesedő gasztro világot, a remek színházi kínálatot és még sorolhatnám… szóval I LOVE YOU BUDAPEST!

 

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Comments

  1. Ákos

    Hát én pont ellenkező előjellel éltem meg a hazaköltözést. Öt év távollét után (egyszer sem voltam itthon) pozitív élményeim vannak.
    Bevásárlás: Mindent megkapok egy helyen. Kint (spanyolország) mindent úgy kellett összevadászni. Egy zeller gumó beszerzése is sikerélményt jelentett. Füstölt hús nem létezett (az pedig majdnem minden rendes ételbe kell 🙂 ) A felvágotak savanykásak voltak. Semmi nem volt rendesen fűszerezve. Stb. stb. Mikor hazajöttem, azt mondták úgy viselkedtem az első bevásárlásnál, mint a kisgyerek a búcsúban: azt sem tudtam mit vegyek, akkora volt a választék.
    Ügyintézés: Kint megszoktam, hogy mindenhova kétszer kell menni legalább, és mindig kérnek még egy papírt. Itt bementem a kormányablakhoz, és egyszerre, egy helyen elintéztünk mindent az egész családnak. Új személyi, lakcímkártya, autóátiratás, diákigazolvány, stb.

    1. Post
      Author
      Zsofia

      Szia Ákos!

      De jó! Úgy örülök, hogy ezt írod! Egyébként a bevásárlás sokban ízlés kérdése is, úgy értem, hogy ki mennyire főz magyarosan, mert az Angliából hazaköltöző barátnőm pont ugyanígy volt a húsokkal és a rendesen fűszerezett ételekkel, mint Te. 🙂 Én teljesen megértem, csak sajnos nekem kis gyenge gyomrom van. 🙂

      Az ügyintézés egyébként meglepően szuper volt a NAV-nál, akárhánszor mentem be mindig profi és kedves ügyintézővel találkoztam. A kormányablaknál nekem nem kellett járnom, de ezek szerint az is a jól szervezett helyek közé tartozik, jó hallani!

      Azt hozzá kell tennem, hogy az adminisztratív ügyintézés Franciaországban NEM jobb, mint itthon, annak ellenére, hogy nem sok ügyem volt, de sokaktól hallottam a horror sztorikat, pont azt amit Te is említettél, hogy soha nem volt vége a folyamatnak mert mindig egy újabb papírt kértek be a hatóságok.

      Öt év után nagyon érdekes érzés lehet újra itthon élni, örülök, hogy jól érzitek magatokat! Én is úgy gondolom, hogy jól döntöttünk, hogy hazaköltöztünk!

      Minden jót!
      Zsófi

  2. zsofia reischl

    Szia(sztok), erdekes, nekem Spanyolorszagban nem kertek soha semmit itt meg keptelen vagyok elintezni barmit! De a bevasarlasrol akartam eredetileg irni szoval hat ki honnan jott (vissza)… szoval Roma mellett laktunk az elelmiszer (bor/sor szinten) kb fele annyiba kerul mint Mo-n, a sokfele zold ami barmibe belefozheto, (a salatakon kivul) nem beszelve a tobbfele paradicsomrol ami egesz evben van es az ara sem valtozik (max 99c/kg). Szoval ha itthon 3x vegigjarom a kozertet akkor sem tudom eldonteni mit vegyek…. A kioktato stilus meg tenyleg az agyamra megy…….

    1. Post
      Author
      Zsofia

      Szia !

      Hú, gondolom Olszországban is nagyon sok jó minőségi alapanyagot lehet vásárolni, főleg egy nagyváros mellett! Nem gondoltam, hogy olcsóbb mint Magyarországon, ez nagyon érdekes! Franciaország azért drágább, mint M.o. a szupermarket vonatkozásában is. Kivéve a bort, mert a minőségi vörösbor ott olcsóbb, mint ugyanaz itthon. Persze ez a borvidékek méretéből (is) adódik , így nincs mit tenni.

      Köszi az észrevételt!
      Zsófi

  3. Lux

    Üdv! A Tesco, Auchan, Lidl, Aldi, Spar stb. boltokban mimden van.
    Ha gyökér az eladó, én azonnal elmegyek vásárlás nélkül, és még az anyját is megemlítem. Ugyanis ezer másik bolt van!!
    A gyereket ebbe a pokolba akarod szülni? Ahol már most így kezelnek?! Francia lehetett volna!!
    Ehelyett egy cigó diktátor erőforrása lesz. 🙁

    1. Post
      Author
      Zsofia

      Üdv Neked is! Tudom, hogy minden van már itthon is, csak nem akarok 3-4 boltba járkálni, nekem ehhez akkor sem volt kedvem amikor még nem voltak gyerekeim, most meg még kevésbé.

      Nem pokol ez! Csak van egy poklos része, amit el kell kerülni. Látod, Te is otthagyod a kioktató eladókat.És szerencsére nem mindenki kezel így, írtam arról is hogy mennyi kedves segítőkész hivatalnokkal találkoztam pl. a NAV-nál, ahol nem is vártam erre. Több a jó, mint a rossz, csak az emberek imádják a rossz dolgokat olvasni, és amúgy nem is akartam elhallgatni, hogy bizony jópárszor kiakadtam/megdöbbentem azért már Budapesten az elmúlt 2 hónap alatt.

      Így is francia (is) szerencsére, ez nem azon múlik csak, hogy hol él! Nem aggódom, van tervem hogyan neveljek belőlük normális, nyitott embert.

      Üdv:Zsófi

  4. piir

    Én nemrég költöztem külföldre, és nekem meg épp az a fura, hogy most nem kell összevadásznom a dolgokat… Budapesten néhány évbe telt, hogy a háztájinak megfelelő dolgokhoz beszerzési forrásokat társítsak. Ugyanis vidéken nőttem fel, és simán rossz és ízetlen volt a hús, a zöldség, gyümölcs a boltokban nekem. Aztán jött a biopiac, Fény utcai piac, megszokot árusok, csirkés, hentes, zöldségdoboz stb. Többször is mentem egy héten. Most ehhez képest Stockholmban egy boltban megveszek mindent, és elképesztően jó a választék. Sok a bio és a helyi termék. Eljutottunk már a farmer’s marketra is, ami még szuperebb persze, de a bolt is teljesen kielégítő. Még fura, bizalmatlan vagyok 🙂 pedig sokszor a tejre is rá van nyomatva, hogy honnan, melyik gazdaságból jön.

    1. Post
      Author
      Zsofia

      Igen, igen, pont erről írtam én is, hogy Magyarországon vadászni kell a jó beszerzési forrásokat, ami idő és energia. Nantes-ban – ezek szerint Stockholmban is – ezt meg lehet spórolni azzal, hogy az ember egy boltban is megtalál minden jó terméket, persze abból is van olcsóbb és drágább, ha pedig még ennél is jobbat akar, mehet a piacra. A francia piacok mesések, igaz drágábbak mint a szupermarket, de néha oda is elmentem, csak az ilyesmihez kisség luta vagyok és többniyre a boltban kötöttem ki. A bio termékek Nantes-ban is elérhetőek voltak a sima abc-ben is.
      Örülök, hogy ilyen jó a helyzet Stockholmban is, bár sosem kételkedtem a dologban, mert az északi népek úgy tudom, hogy elég egészségesen étkeznek.

      Köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk, mert első nekifutásra furán éreztem magam amikor ezt a tapasztalatomat leírtam, jól esik a megerősítés.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *