Újra Budapest

Magyar földön. Furcsa érzés hazatérni, minden még kicsit szokatlan, úgy érzem magam mint egy turista a saját hazámban. Az első 2 nap hangulata….

  • a barátnőim lufival és pezsgővel vártak érkezésemkor, nagyon meg voltam hatódva, de még igen friss volt az aznap reggeli – hasonlóan érzelemdús – búcsúzás Nantes-ban!
  • minden ismerős, szinte semmi sem változott, de mégis fel kell frissíteni hogy melyik metró merre jár, nehézkes a tömegközlekedés
  • az euró után furcsák a magyar árak, nem tudom eldönteni, hogy mi olcsó és mi drága, mert bár igazából majdnem minden a francia árak fele-egyharmada, a “nagy” magyar számok megzavarnak aztán rájövök, hogy minden rendben, de gondolkodni kell még rajta
  • nem a saját lakásomban alszom, így méginkább utazós-turistás a hangulatom
  • érdekes és klassz, hogy a kommunikáció soha, semmilyen helyzetben nem okoz nehézséget ezért mindenkire mosolygok (a morcos ügyintéző már egy más kérdés, de rá is mosolygok és nem ez a gyakoribb)
  • furcsák  a nagy távolságok Budapesten, jól ki kell optimalizálni a napi programot és az útvonalat
  • a híradóban csupa hazai horror hír hallható, ez Franciaországban egyáltalán nem ilyen, most sokkoló picit
  • azonnal veszek újságokat, Nők Lapját és HVG-t, aminek minden szavár érteni fogom!
  • az utcán egy ismeretlen hölgy kedvesen emlékeztet, hogy nincs bezárva a táskám, milyen figyelmes! Meghatódok.
  • 2 év alatt boltok szűntek meg és új helyek nyíltak, körbe kell járni a környéket. A NAV irodája helyén pédául, egy munkaterületet találtam, teljes felújítás alatt volt az épület, így jóval messzebb kellett bandukolnom.
  • a családom már az első nap hiányzik, nagyon furcsa nélkülük lenni, pedig nagyon vártam a szabad napokat!

 

Az adminisztráció…

  • Az OEP-nél emailben is el lehetett intézni a TAJ szám újraaktiválását, így mire a repülőm földet ért, a TAJ számom már aktív volt (igaz ellátásra még nem jogosult az ember így sem, amyg az EÜ hozzájárulást be nem fizeti a NAV-nál)
  • a NAV-hoz bejelentkezni sokkal könnyebb, mint kijelentkezni. Az EÜ hozzájárulás befizetését már az első nap délelőtt egy személyivel, lakcímkártyával és adószámmal el tudtam intézni, semmit nem kértek arról, hogy a franciaországi státuszom lezárult. Szuper!

 

Tanács…

  • az adminisztrációs ügyek intézése közben be kell iktatni valami kellemes élményt, például beülni egy klassz helyre menüzni a belvárosban (Drop étterem), vagy enni egy jó fagyit, illetve inni egy fröccsöt (Divino) a nagy melegben. Így az ember szép és jó dolgokat lát, eszik s iszik, amelyek segítenek úrrá lenni az esetleges kezdeti kétségeken, aggodalmakon. A legfontosabb ilyenkor egy pozitív és optimista családtag vagy barát, aki mindenben támogat és lelkesít.

 

A konklúzió…

  • azt hittem, hogy könnyebb lesz hazafelé az út, vártam az eufóriát már az első napokban, de csak a bizonytalanság érzése jött és a sok kérdés a fejemben, hogy vajon jól döntöttünk-e. Aztán próbáltam visszaemlékezni arra az érzésre, amikor New Yorkból költöztem haza 4 év után 26 évesen, és hasonló dolgokat fedezek fel magamban most is. Szerencsére sokkal enyhébb formában, mert akkor anno 4 év Amerika és egy szakítás után költöztem haza, most pedig 2 év Franciaországról és a családomról van szó, ami óriási nagy különbség. Régen nem értettem azokat, akik azt mondták, hogy nekik mindegy, hogy hol élnek, addig amíg a párjuk vagy a családjuk velük van, de lassan kezdem megérteni.
  • Szintén más kategóriának tartom egy picit azt, amikor az embernek külföldi párja van és a két külön országban talál családra, akiket szeret. Amikor egy várost kell csak otthagyni, az kicsit könnyebb, amikor embereket, akiket nagyon szeretünk, az már nehezebb. Nekem óriási szerencsém van abban, hogy a magyar és a francia családom is szuper, így mindig él az az érzés, hogy rossz valamelyik csapattól távol lenni, valaki mindig hiányzik. Oda nem lehet átugrani egy vasárnapi ebédre.

Egy kedves barátnőm morbid de szerintem rám vonatkozólag találó sorát lopom zárásul: “te csak a sírban leszel egy helyen”.

Azt hiszem igaza van, addig pedig keresem a helyem, amíg meg nem találom, illetve mindig úgy alakítom, ahogy épp jőlesik.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *