Tizenkettő

Ennyi nap van még vissza franciaországi életemből.

Aki már költözött az életében, az tudja, hogy a változás izgalmának ellenére mennyire fárasztó és idegesítő dolog ez. Országok között mozogni pedig fokozottan veszélyes az idegekre. Már amennyiben az ember nem kiküldetésbe készül és nem a cége szervezi és finanszírozza az egész hurcolkodást. Tudtátok, hogy vannak olyan költöztető cégek, akik be is pakolnak helyetted? Őrület! Na majd egyszer…

Nálunk a helyzet merőben más, egyrészt mert jó szervezők vagyunk, nem vagyunk hivatalos kiküldetésben, másrészt pedig idén totálisan tervezhetetlenre sikeredett a tavaszunk-nyarunk, így az előbb említett jó tulajdonságunknak kevesebb hasznát vehettük a szokásosnál.

Azt gondoltam, hogy Nantes-ból majd nekivágok az álláskeresésnek és indulok haza, amint akad egy szemrevaló pozíció. Ez meglepően jól is indult, tavasszal találtam is néhány céget, akik az első körös interjút hajlandóak voltak skype-on megszervezni. Aztán sajnos rájöttem, hogy a legszerencsésebb esetben – ha valaki gyorsan felvesz – azonnal haza kell költöznöm, viszont rájöttem, hogy két teljes hónapot nem bírok ki a kislányom nélkül. Luxusprobléma, tudom, de számomra akkor is probléma volt. Ezért maradtunk annál a megoldásnál, hogy kivárjuk az ovis tanév végét itt, aminek július 7-én lesz majd vége és utána indulás. Amúgy sem került sor második körös interjúkra a vágyott pozíciók esetében, úgy látszik mégiscsak van verseny az otthoni munkaerőpiacon, hiába hallani mindenhol a munkaerőhiányról és a kivándorlásról.

Végül mégis én indulok útnak egyedül július 3-án, mert Korina még marad egy kis breton nyaralásra a tanév vége után, ugyanis érkeznek az unokatesók és velük karácsonyig már biztosan nem fog tudni találkozni. Július 17-én követ csak majd kis családom és amíg a lakásunkban – az airbnb-nek hála –  tombol a turiznus, addig mi Pécsen és Balatongyörökön húzzuk meg magunkat három bőrönddel.

A költözés nagyja ugyanis még várat magára, mivel augusztus 20. előtt nem tudunk bepakolni a lakásba, ezért “szegény” férjem fog egy furgont bérelni augusztus közepén Budapesten és azzal szedi össze a dobozainkat Nantes-ból, majd visszafele úton hozza az anyósomat is, aki segít nekünk. Macerás és fárasztó út, de ez volt a legolcsóbb megoldás.

A költöztető cégek ajánlatai közül az első 3500 euró volt, a második már csak 1800 euró (plusz biztosítás) – mivel volt budapesti irodájuk is. Azt még nem tudom, hogy a furgonbérlés mennyibe fog kerülni, de egy repülőjegy árat mindenképpen spórolunk, mert a férjemnek mindenképp vissza kellett volna jönnie Nantes-ba augusztusban. Hát, így állnak a dolgok.

Aztán arról még nem is beszéltem, hogy mennyi minden adminisztratív intéznivaló áll előttünk. Igazából nem ez a baj, hanem az, hogy semelyik hatóság (akár magyar akár francia) nem ad választ a kérdéseinkre. Annak ellenére hogy a franciáknál majdnem mindent el lehet intézni online, ha valami kérdésed van, arra nem válaszolnak, csak küldenek egy nyomtatványt. Az francia-magyar admin versenyt most az OEP nyerte meg nálam, mivel onnak kaptam tényleges választ a kérdésemre! Igaz, hogy háromszor írtam emailt ugyanarról másként fogalmazva, de harmadszorra végre megírták – mindenki figyeljen – hogy a TAJ szám újraaktiválása 1 hetet vesz igénybe és ha az ember személyesen becammog és elpanaszolja, hogy milyen speckó orvosi problémája van, akkor még ezt is meggyorsítják. Mik vannak! De azért ezt az információt alaposan eltitkolják, nehogy örüljünk neki.

Ezután jön majd a NAV-hoz való bejelentkezés – amíg papíron nincs munkám/vállalkozásom –  visszaregisztálni a körzeti orvosokhoz, a mobilszolgáltatókat meglátogatni és még biztos vár rám néhány meglepetés, amire nem gondoltam. Korinát anyukám meghatalmazással beiratta az óvodába, szerencsére az ő helye már megvan!

Az egész őrület köezepette pedig még van néhány angol órám június végéig és Facebook marketinget tanulok az interneten a Udemy oldalán. Nagyon érdekes, de nem vagyok elég kocka még, és picit lassabban haladok a kelleténél, amitől pedig ideges leszek. Ha kell, ha nem.

Budapesten pedig szeptembertől folytatni fogom a kis garzonunk kiadását, az airbnb-n és azon kívül is és mindenféle szolgáltatásokat fogok kitalálni a turistáknak illetve Pesten kiküldetésben élő külföldieknek. Magyaros főzőtanfolyam, gyorstalpaló magyaróra, séta a Lehel piacra, ilyesmit.

Hogy működni fog-e? Nem tudom, de kipróbálom.

Régóta szerettem vola a turizmus és a rendezvényszervezés felé orientálódni, de szakirányú végzettség hiányában mindig elutasítottak. Szívesen szerveznék akár privát házibulikat is vagy családi rendezvényeket. NAgyon élvezném, de nem tudom egyelőre hogy fogjak bele. Az ilyesmit az ember csak maga tudja kipróbálni, aztán ha sikerül, utána már könnyebb másfelé is elindulni, mert bár diploma nincs, van tapasztalat. Hozzá kell tennem, hogy a franciák is nagyon diplomafüggők, és a helyiektől is azt hallom, hogy az álláskeresés nehéz, ha egy kicsit is váltani szeretne az ember. Lám-lám, vannak dolgok, amik ogyanolyan rosszul működnek keleten és nyugaton is.

Aztán itt van az a rengeteg tudás és tapasztalat, amit Franciaoszágban szereztem. Igazából arról, hogy hogyan lehet könnyebben, lazábban és boldogabban élni, de ennek nem látom még a piaci oldalát. 🙂

Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy a magyar lányoknak-asszonyoknak lenne-e igénye arra, hogy megismerjék a franciák főzési szokásait és időmenedzsmentjét. Mert szerintem érdemes. Gondoltam rá, hogy tarthatnék francia főzőtanfolyamot is a mindennapokra vonatkozólag, nem a Michelin csillagos menükre gondoltam, hanem arra hogy hogyan tudnak a franciák  otthon gyorsan, hatákonyan finomakat főzni, amiben van zöldség és minden más is, nem lemondásokkal, cukor és szénhidrát stoppal és mégis hízásmentesen. Mit gondoltok?

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Comments

  1. Vera

    Na hát majd még ráérsz kigondolni, hogy itthon mihez kellene kezdeni, addig is adok egy kis hazaköltözős tanácsot. Amikor Londonból hazaköltöztem, azért picit én is szomorkodtam, de vettem magamnak a reptéren egy kis búcsú ajándékot (Lancome sminkkészlet :)))) Azóta is imádom, és már nem hiányzik London… Ennél hasznosabb tanácsot most nem tudok adni 🙂 Várunk haza!

    1. Post
      Author
      Zsofia

      Ez egy nagyon jó tanács! 🙂 A többi majd úgyis kialakul.
      A múlt héten szerencséses (?) belefutottam egy 30%-os sminkleárazásba a Monoprix-ben, így miután ott jól bevásároltam, a boldogságszintem már egy kicsit megemelkedett! Egyre gondoltunk!

  2. viola

    Kedves Zsófia!
    Néha olvastam hogy alakul kinti életetek, teljesen ismeretlenül. Majd írd meg kérlek azt is milyen Magyarország a visszatérés után, mert külföldön elkezdeni tudjuk nehéz, de visszamenni vajon könnyű? Mi 4 év Franciaország után költözünk épp Ausztriába. Remélem nyár végére rendeződnek a papírügyeink mindkét országban, és az új albink is élhetővé válik(bútorozatlan jelenleg, nekünk pedig semmi bútorunk nincs). Ez nem az első költözésünk. Jobban tudjuk mire szamítsunk, felkészültebbek vagyunk, ami talán segít majd abban, hogy hamarabb komfortosak legyünk az új helyen. Sok-sok erőt és kitartást kívánok nektek a következő időre!

    1. Post
      Author
      Zsofia

      Kedves Viola!

      Köszönöm, hogy olvastad kalandjainkat. Tervezem a blog folytatását a visszailleszkedésről, legalábbis addig, amíg nem lesz újra természetes(en “unalmas”) Magyarországon élni. Igaz, kicsit át kell alakítanom, mert ezt a weboldalt szeretném használni a Budapest Local Experiences garzon és szolgáltatások terveimhez is, szóval kicsit más tartalom is kerül majd rá.

      Szerintem nem könnyű a visszailleszkedés sem, bár ez életkortól és anyagi helyzettől is függ. Amikro 4 és AMerika után hazatértem Pécsre, nagyon nagy volt a kontraszt és lelkileg egy évig tartott mire visszailleszkedtem. Munkám 2 hónap alatt lett szerencsére, de fejben nem ment ilyen gyorsan a dolog. Akkor saját lakás és pár, gyerek nélkül nehezebb volt. Drága barátnőim tartották bennem a lelket!

      Most, családosan egy meglévő, saját lakásba visszaköltözni szerintem könnyebb lesz és Budapest sokkal metropolitább – ilyen szó nincs, elnézést – mint Pécs, ezért remélem, hogy kisebb lesz a retúr sokkja. A munka majd kialakul, abba most majd többet kell befektetnem, de több a tapasztalatom és az ötletem is. Bizakodó vagyok! Majd beszámolok….arról is ha túl bizakodó voltam. 🙂

      Üdv:
      Zsófi

  3. Barta Judit

    Szia,

    Ugy tűnik, ezt vegul is atgondoltad, h mire alapoztok otthon. Az ingatlan az szuper, de azert vedd számításba, h simán lehet, h nem lesz munkád. En is gondolkodtam a hazamenetelen, de én egyáltalán semmit nem találtam otthon.. nyilván ha most csak ugy visszamennék, biztosan találnék- de jó eséllyel minimál- bérért.. a férjednek van stabil munkája? Vagy most úgy mentek, h egyikőtöknek sincs? Azert ez elég merész.. ( gyerekkel..)

    1. Post
      Author
      Zsofia

      Keves Judit!
      Nálam pont fordítva volt a munka dolog, Maygarországon mindig sikerült elég jó állást találnom, viszont Franciaországban nem nagyon.
      A férjem programozó és szabadúszó, de ebben a szakmában – gond esetén – gyorsan talál munkaviszonyt is, emiatt nem aggódunk. Már most is heti 3-4 interjúja van, különféle projektekre.

      Én pedig bizakodó vagyok és vannak ötleteim. Nem tudja elvenni a kedvemet a magyar realitás, ami sajnos valós, tudom. Vannak tartalékaink is és ha nem jönne mégsem össze otthon, Nantes-ba bármikor visszajöhetünk, mert itt is van család, aki segít. Otthon pedig az én anyukám segít a gyereknevelésben, szóval szerencsések a körülményeink, így kockáztatunk! Igen, merészség fix munkahely nélkül hazaköltözni szerintem is, de most még megtehetjük, nem olyan rossz a helyzetünk és vannak terveink, amikben hiszünk.

      Minden jót kívánok Nektek is!

      Üdv:
      Zsófi

  4. Pingback: A hazaköltözés kihívásai - StartHírek.hu

  5. Georgina

    Kedves Zsófi!

    Ahogy mondják, sok függ a kortól és az anyagi helyzettől. Én koromnál fogva már nem mozdulok olyan könnyen, de muszáj lesz. Az is nagy előny, hogy van hová mennetek otthon.
    Mi Svédországot készülünk elhagyni, a barátaink már mind hazamentek, aki maradt az sem tervezi hogy sokáig maradna.
    Biztosan szuper lesz otthon!!!! Komolyan irigyellek!
    Menni fog minden rendben. A francia főzőiskola szerintem jó ötlet!!! Egyrészt a magyarok sokszor látom, hogy kidobálják a kaját, a franciák klasszul megtervezik, mi mikor hogyan legyen. Ha otthon lennék, én tutira beiratkoznék hozzád!

    Sok sikert! Minden rendben lesz!!!!

    Üdv, Gina

    1. Post
      Author
      Zsofia

      Kedves Gina!

      Jól esnek a bátorító szavak! Én 40 vagyok de sosem mozdulok könnyen, lelkileg mindig megvívom a harcot oda is és vissza is. 🙂 Még akkor is ha mindenhol jó! Fáj a szvem a jó dolgokat hátrahagyni, de ilyen az élet, tudom!

      Ma egy hete vagyok Magyarországon, de érzem a kultúrsokkot így is, pedig a családom és a barátaim abszolút kényeztetnek és nagyon kéassz velük lenni! Mégis, úgy érzem, hogy több idő kell majd a visszarázódáshoz.

      Sok sikert kívánok Nektek is és kitartást a hazaút megszervezéséhez! Ha bármiben tudok esetleg segíteni, tanácsot adni, szólj!
      A Budapest Local Experiences FB oldalon továbbra is megtalász majd, illetve a Fromázson is egy darabig, de ennek szerintem pár hónap múlva vége lesz, hiszen a külföldi évekről szólt, de még a visszailleszkedésre sokan kíváncsiak!

      Üdv:
      Zsófi

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *