5 dolog ami hiányozni fog Franciaországból

Már egy éve és kilenc hónapja élek Nantes-ban és még mindig le tud nyűgözni az itteni élet. Tegnap anya-lánya napot tartottunk a majdnem öt éves kislányommal és a város megint a legjobb oldalát mutatta. A friss élmények tükrében fogom most bemutatni, hogy számomra miért imádnivalóak a franciák!

u.i. Franciaország nagy és az emberek, ugyanúgy ahogy az élet is, azért más Párizsban, a déli városokban, vagy északon, tehát amit én tapasztalok, az tudom, hogy cáfolható – a párizsiak gorombaságát én is megtapasztaltam – de Nantes az egy kis, na jó, egy közepes csoda!

  1. Tolerancia és multikulti

A japán zongoraművész barátnőm, akinek szintén 5 éves kisgyermeke van és Korinával pajtások, japán szerzők műveit mutatta be, illetve gyerek és felnőtt kórusokat vezényelt egy szombat délutáni rendezvényen. (ingyenes volt, csak regisztrálni kellett!) Amellett, hogy fantasztikusan játszott, öröm volt játni a vegyes társaságot a nézőtéren. egyrészt sok francia érdeklődő volt, másrészt felvonultak a francia-japán vegyes párok gyermekeikkel. Gyönyörű látvány volt a közönség! A gyerekek persze a japán anyukákra hasonlítottak és a szőke-barna francia apukák lelkesen tapsoltak az éneklő gyerekeiknek, feleségeiknek.

Úgy látom, hogy itt nagyon nyitottak és kíváncsiak  a más kultúrák iránt az emberek. Volt olyan angolos, ötvenes! tanítványom, aki ógörögül tanult. Amikor kérdeztem, hogy miért ezt választotta, azt mondta, hogy “mert érdekli”. Ennyi. Érdekli őket a világ, akár hasznos dologról van szó, akár nem.

2. A kisgyerekek és babák bevonása az életbe

Itt megint a szombati koncertet említeném, amely délután háromkor kezdődött. Ez azt jelentette, hogy a közönség tele volt babákkal, kisgyerekekkel és kiskamaszokkal. Egy ajtót nyitva tartottak, hogy a gyerekekkel ki lehessen menni pisilni, illetve kiengedni a gőzt, ha kell. Nem a műsort vágták rövidebbre, hanem lazábbá tették a körülményeket. Magamtól soha nem jutott volna eszembe egy 5 évessel egy 60 perces komolyzenei koncerte elmenni, de Franciaországban valahogy tudtam, hogy rendben lesz, illetve tudtam, hogy ha ki kell mennünk nem fognak a többiek megkövezni, hogy micsoda szülő, micsoda viselkedés! Természetesen azért Korinának hosszú volt a koncert, illetve a hoszabb műveket bírta rosszabbul, de egy pisiszünetet beiktatva végig maradtunk. Azért pisiléskor előtört belőlem az aggódó magyar anya részem és megkérdeztem tőle, hogy haza akar-e menni, de azt mondta, hogy maradni akar. Kétszer is megkérdeztem!

Nantes-ban van sok kulturális rendezvény ami fizetős, és valóban inkább felnőtteknek való, oda nem is visznek gyereket. Ezek mellett viszont mindig lehet találni gyerekbarát kultúrprogramokat is, ahol  nem kell feszengeni amiatt, hogy gyerekkel vagy, nem néz rád senki rossz szemmel ha hangoskodik a gyereked, ezáltal meg tudod neki mutatni a világot és elültetheted a könyv, a zene, a színház, a múzeum iránti érdeklődés palántáit. Talán ezért olyan érdeklődőek ezek a franciák még felnőttkorukban is! Korán kezdik a dolgot.

Nem csak a kultúra terén látható ez, hanem az élet minden más területén hamar igyekeznek megmutatni a gyereknek, hogy mi hogy működik és elvárják tőle, hogy amit tud, azt csinálja is meg. Egy példa erre a késsel vágás! Egészen kicsi korban már megmutatják a gyerekeknek, hogy hogyan működik a kés. Persze, óvatosan, segítséggel és mindig felnőttel, de megmutatják. Nem vágyják fel a banánt a gyereknek, mert az gyorsabb és csak gyorsan legyünk már túl az uzsonnán! Nem. Ha kéri, akkor türelmesen, együtt csinálják a gyerekkel. Ezen a téren nekem még sokat kell tanulnom… de látom a dolgog későbbi pozitív hatásait a saját családomban, ahol jól nyomon tudom követni a 4 unokatesó nevelését.

3. A szolgáltatások minősége és a kifogástalan kiszolgálás

Nem tudok, hozzászokni a boltokban dolgozó, mosolygó, kedves eladókhoz és az éttermekben felszolgáló, hasonlóan kedves pincérekhez! Minden alkalommal úgy érzem magam, mint egy Hollywood-i híresség. Nincs nyomulás, ha mondom hogy nézelődök mindig hagynak. Ha kérdésem van, mindig találok valakit aki kedvesen és készségesen válaszol rá. Ha a fél életemet éppen el akarom mesélni a problémámmal kapcsolatban, mert olyan napom van, akkor azt is meghallgatják (persze fejben biztos átkoznak, de ez nem számít). És mindehhez minden egyes alkalommal jár a Jó napot asszonyom! a Köszönöm szépen asszonyom! a Segíthetek még valamiben asszonyom? és a Viszontlátásra asszonyom, szép napot! Akkor is ha csak egy baguette-et veszek!

4. Az idősek méltósága és lazasága

Ez talán a legistenibb és leginspirálóbb látvány. Amióta Franciaországban élek, azóta tudom, hogy az időskor nem a semmittevés és a mindenről lemondás ideje és nem félek (annyira) tőle. Természetesen leginkább a 60-80 közti francia hölgyek megfigyelésével töltöm az időmet, akik mindig lenyűgöznek! Igaz, sokat járok a belvárosban, tehát inkább a jól szituált réteget látom nap mint nap, de példaképnek kíváló!

Gyerekruhát a H&M-be járok vásárolni (sajnos a francia gyerekruha boltok elég drágák!) és mindig át kell mennem a női részlegen ehhez. A minap néztem, hogy milyen ebben a köztudottan a fiatal korosztály által kedvelt üzlet vásárlói életkorának az átlaga. Egy jó 40-re tippelek. Aznap minden korosztály képviseltette magát a női ruhaosztályon, de a legjobban persze az ősz hajú, csinos, lendületes nagymamák voltak, akik ugyanolyan szenvedéllyel böngésztek, mint a fiatalok. Lehet, hogy a kamasz unokáik számára kerestek valamit, de nem akarom elvenni magamtól az illúziót!

A Sephora nevű kozmetikai és sminktermékeket áruló üzletláncban ugyanúgy fellelhető az idősebb korosztály. Szombaton itt is jártunk Korinával, mert én az üzlet nagy szerelmese vagyok és majndem mindent ki is lehet próbálni, de úgy rendesen, egy tükör elé leülve, ahol van sminklemosó és vattakorong, de úgy, hogy közben senki sem figyel árgus szemekkel és nem zaklatnak kérdésekkel, ha nem kéred. Itt is nyüzsögnek a hatvanasok. Mindenhol ott vannak.

A francia nő mítosza nem hiába világhírű,  most már mondhatom. És nem csak a pénz számít, mert a hozzáállásuk az élethez is alapvetően más, mint a magyar nőké. Az ízlés és az igényesség mindig fellelhető náluk. Azoknál is, akik nem dizájner ruhákban járnak, nem sminkelik magukat és nem járnak magassarkúban. A természetesség a fő elv. Kell egy jó frizura, egy modern szemüveg, egy színekben harmonizáló ruhaösszeállítás egy sikkes kis cipővel (nem kell amagas sarok) és egy nagy mosoly. Ennyi.

Azért annyit még hozzátennék, hogy a jelenlegi nagy sportcipő divat itt minden korosztályt megnyert és imádom, amikor egy nagymamát látok a játszón egy ezüstszínű sportcipőben terelgetni az unokáit miközben arra gondolok, hogy na ennyire még én sem vagyok modern!

5. Az életöröm és az evés-ivás iránti szenvedély

Igazából az előző pontokban mind megjelent az életöröm is, illetve az élet iránti szenvedély! Itt is mindenkinek megvan a maga problémája. Súlyos betegségek, munkanélküliség, gyerekvállalás nehézségei, mégis máshogy élik meg, vagy csak nem akarnak a problémára koncentrálni a nap minden pillanatásban.

Az evés-ivás iránti szenvedélyük pedig olyan szépen megalapozza az életörömüket, hogy már nem kell sokat hozzátenniük. Akkor jöttem rá, hogy mennyire komoly ez az evés téma itt, és hogy engem is beszippantott, amikor két kedves barátnőm meglátogatott minket és azon hahotáztak minden nap, hogy mi a férjemmel mindig már a következő étkezésünk részleteit tárgyaltuk. Az a  gondolat, hogy “Mit fogunk enni?!?!” mindent felülírt!

Utószó:

Jó kérdés az, hogy ha ennyire jó itt, akkor miért akarok mégis hazamenni? Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor azt hiszem, hogy ha találtam volna egy klassz munkát amit szeretek, akkor maradnék. Bár nem vagyok benne egészen biztos. Mindenesetre én magam, otthon is ezen elvek szerint fogok élni – akkor is ha néha az árral szemben kell úszni – és hiszem, hogy vannak még sokan mások kis országunkban, akik hasonlóan gondolkodnak. Majd megkeresem őket!

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail
  1. Marcell

    Kedves Zsófia!

    Ne haragudj, ha megsértelek, de szerintem nagyon felületesen látod a franciákat.
    Ez adódhat a nyelvi nehézségekből, vagy lehet egyszerűen mert más a vélemenyünk.
    Írtál például a franciák udvariasságáról. Lehet, te úgy érzed, hogy udvariasak mert mondják, hogy köszönöm Asszonyom, de ez teljesen természtes nálunk, sőt udvariatlanság nem mondani ismerietlennek. A franciák sok mindenről híresek, de kifejezetten nem szeretik az idegeneket, illetve minden más jellemző rájuk mint az életöröm. Kifejezetten panaszkodó, elégedetlen nemzet. Nem a levegőbe beszélek, itt élek 5 éve, de hozzáteszem Párizsban ahol minden más. Azt is hozzátenném, hogy természetesen ezer előnye van Franciaországnak, de amiket te felsoroltál csam sztereotípiák es nem feltétlen igazak..

    • Zsofia

      Kedves Marcell!

      Köszönöm a kommentedet és pont ez az, ami számomra nagyon érdekes! Hogy igen, valóban a párizsiak mogorvák és nem túl kedvesek! Hogy azt hallom a francia ismerősöktől akik Nantes-ba költöztek, hogy Montpelier-ben illetve Toulouse-ban sem túl jó az emberek mentalitása (mondta egy francia a másik franciáról)! De ha az én tapasztalataim sztereotípiák – lehetséges – akkor azt hiszem az is sztereotípia, hogy a franciák elégedetlenek és nem szeretik az idegeneket (mondjuk mi magyarok ebben sajnos megverjük őket…de nem ez a lényeg!). Viszont az, hogy az ország minden csücskéből jönnek Nantes-ba élni a szimpatikus franciák azt tűnik alátámasztani, hogy Nantes egy elég normális város.

      A sztereotípiák pedig gyakran igazak persze de sokszor nem. Párizsban voltam, de ott nem hiszem hogy tudnék élni. Nantes viszont nagyon más és az egész Bretagne francia népessége (a férjemnek több batárja,ismerőse van ebben a régióban, ezért nekem velük volt szerencsém megismerkedni) is abszolút különbözik szerintem az országuk nagy részétől.

      Hálás vagyok, hogy ide sodort az élet, mert nekem valóban többnyire pozitív tapasztalataim voltak és az ezen a környéken élő franciákat egy kedves, befogadó, angolul is beszélő! csapatnak ismertem meg. Lehet, hogy szerencsém volt, de ilyen is van Franciaországban! 🙂

      Kitartást Párizshoz!

      Üdv: Zsófi

  2. Júlia

    Kedves Zsófia!
    Én az ország északkeleti részén (Thionville-ben) élek, itt is azt tapasztalom, hogy az emberek kedvesek, barátságosak. A gyerekeim idejárnak iskolába-óvódába, zeneiskolába, rendszeresen meghívják őket születésnapra. Semmilyen hátrányát nem érzem a külföldiségnek.
    Környékünkön sok az arab (részben hithű muzulmánok, fejkendővel vagy anélkül, ramadánt tartják vagy nem), akik megfelelően integrálódtak a társadalomba. Vannak lengyel származású második-harmadik generációsok, akiknek csak a neve emlékeztet a származásukra.
    Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a Kiabi bolthálóztat olcsóbb, illetve a H&M és C&A is szokott soldes-ot tartani.
    A francia baguette biztos hiányozni fog (a magyar bagett csak valami hitvány utánzat 🙂 )
    Magyarországo lesz neked és a férjednek is munkátok?
    Soj sikert a visszaköltözéshez!

    • Zsofia

      Kedves Júlia!

      Köszönöm, hogy írtál az északkeleti oldalról. Annyira jó olvasni, hogy kinek milyen tapasztalata van szerte Franciaországban és teljesen normálisnak tartom, hogy ez abszolút vegyes! A szerencse is komoly tényező, illetve az, hogy az ember dolgozik-e vagy sem és milyen helyen. Jó volt olvasni, hogy a multikuli felétek jól működik. Én szeretem az ilyen közeget, nekem anno New York is nagyon tetszett pont emiatt.

      A terveink kicsit homályosak még Magyarországot tekintve. A férjem szabadúszó programozó, ő bárhonnan tud dolgozni és majd ügyfeleket kell találnia. Ez a nehézség nem országhoz kötött, hanem a szabadúszó léttel jár, de az IT világ most eléggé pörög, így bíztatóak a kilátások.

      Nekem lesz nehezebb visszaintegrálódni szerintem, annak ellenére hogy fel vagyok szerelkezve diplomákkal és többféle iparágban szerzett tapasztalattal, de betöltöttem a 40-et és érzem picit, hogy ez nehezíti az álláskeresést. Sok pozícióra a 30-35 évesekkel versenyzek, akiknek a tapasztalata a multik számára sokszor elég. Nincs sztárszakmám, angol tanár, szakfordító-tolmács vagyok, dolgoztam irodavezetőként is és sok projektben adminisztárotként, web adminisztátorként is, de váltani szeretnék. Meglátjuk. Most már franciául is beszélek középfokon, talán ez lesz a szűrő, ami segíthet. Talán nem. Mindig klassz munkám volt Magyarországon, bízom benne hogy idővel találni fogok valami nekem valót!

      Minden jót nektek Thionville-ben!

      Üdv:Zsófi

  3. provi

    Kedves Zsófia!
    Én is franciaországban élek 3 éve (Provence), és amennyire tisztelem és néha csodálom ezt a kultúrát (és akkor még a gyönyörű városokról és természetről nem is beszéltem), megszeretni nem tudtam.
    Néhány dologgal egyetértek, amit írtál, de pl a szolgáltatások minősége és az udvariassággal egyáltalán nem. Egyetértek, hogy tnyleg nagyon szimpatikus, hoyg assonyomnak és uramnak szólítanak mindenkit.
    Az éttermekben néha nagyon sokat kell várni, a kiszolgálás lehet jó, de lehet nagyon bunkó is. Ez érvényes az autószerelőtől kezdve szinte mindenre. Nekem az jut eszembe, hogy itt a vendég nem az első, és nem esnek hanyatt a vendég előtt. Ez is olyan, amit meg lehet szokni. de néha nagyon idegesítő. A legfrissebb emlékem, hogy ma egy régiségpiacon nézelődtem, és az eladó 20 percig ebédelt a standjától 10 méterre, és addig leszarta az érdeklődőket. Ez kb öszefoglalja.
    Szerintem nagyon zárkózottak, de az is lehet, hogy teljesen más világban élnek, mint én.

    • Zsofia

      Kedves Provi!

      Köszi a véleményt! Ahány régió, annyi féle szokás, ember, ez biztos! Nantes-ban én azt tapasztaltam, hogy bizony hasraesnek a vendég előtt. A pékségben és a patikában is például. Igaz, amikr egyszer délebbre utaztunk egy vidéki kempingbe,a Biscarosse tó mellé, ott aztán mást tapasztaltunk. A recepció szinte nonstop zárva volt, semmit nem lehetett elintézni vagy kérdezni. Ezt nagyon furcsállottam, tekintettel arra, hogy ott a turizmusból élnek, de hát a vidék tartogat meglepetéseket. Ezek szerint Provence is.

      Valóban kicsit zárkózottak a franciák, azt hiszem, illetve itt is sok külföldi ismerősöm tapasztalta ugyanezt. Másrészről ha jól belegondolok, én sem voltam valami szupernyitott az ismeretlenekkel Magyarországon, nem kezdtem könnyen beszélgetést idegen anyukákkal a játszón (kivéve az angolul beszélőkkel, valahogy az nekem könnyebben megy). Sokan a városokban Magyarországon még a szomszédaikat sem ismerik, szóval szerintem valamennyire mi magyarok is zárkózottak vagyunk.

      Amikor én külföldön élek, mindig úgy érzem, hogy nagyobbak az elvárásaim a többiek nyitottságát illetően, ami szerintem egy normális érzés, mert én vagyok a külföldi, aki be szeretne illeszkedni és boldog vagyok, ha ehhez időnként egy kis segítséget kapok. Amit az ember nem mindig kap meg.

      Barátok szerzése érdekében ezt úgy oldottam meg, hogy kerestem nemzetközi közösséget a városban – nem tudom Provence-ben mennyire van erre lehetőség – én onnan sok kedves, nyitott , érdeklődő embert ismertem meg, akik adnak tanácsot, ha kell.

      Remélem jól alakul majd minden Provence-ban, vagy ha továbbra sem lesz szimpatikus az a vidék, szívből ajánlom Nantes-ot!

      Üdv:Zsófi

  4. ibolya

    Kedves Zsofi,
    Az àltalad leirtak megfelelnek a valosàgnak.
    Mi Prefaillesben èltunk (Nantes – Angers – Prefailles), elotte tobb èvig Pàrizsban.
    Tapasztalataim hasonloak a Tiedhez.
    Kiegèszitem nèhàny infoval ès pèldàval.

    Nantes Bretagne fovàrosa volt (ma Rennes). A Bretonok a “vendèg” szeretetukrol kiemelten hiresek.
    Nantes egyetemi vàros szo szerint vilàg minden tàjàrol jonnek a diàkok.
    Megèrkezèsunk màsnapjàn a rendorsègrol megjelentek a lakàsunkon: Jo napot, hallom, most èrkeztek, ha szuksèguk van valamire segitunk.
    A breton szomszèd sutit hoz felajàlja segitsègèt.
    Lerobbant a kocsink, egy màsik szomszèd nekem adja a kocsijàt “menjunk azzal” èlelmiszert vàsàrolni.
    O addig elintèzi a szerelot… ès szabadkozik, hogy lehet, hogy màr csak dèlutàn tud kijonni.
    Az idosek, ha ott ez a fogalom egyàltalàn lètezik elfoglaltabbak mint fènykorukban.
    Lehetne mèg sorolni azt a sok segitsèget ès kedvessèget amit ott kaptunk de aki nem èlt ott nem hiszi el.

    Sajnàlom, hogy nem kaptàl ott munkàt. Lehetosèg van boven, akkor is ha pàr honapot nem a vègzettsègednek megfelelo munkàval toltod.
    Szokni kell majd Magyarorszàgot

    • Zsofia

      Kedves Ibolya,
      Nagyon köszönöm, hogy leírtad a tapasztalataidat! Öröm látni, hogy más is megtapasztalta a breton kedvességet!

      Igen az idősek nyűgöznek le engem a legjobban, az aktivitásuk, az energiájuk, a lelkesedésük. A legklasszabb angol csoportom a senior klubbos ahol 70-82 közöttiek a tanítványaim. Júniusig még élvezem a belőlük áradó enegriát!

      Nem bántam volna a végzettségemen kívüli munkát, de valami tapasztalatot azért fel akartam mutatni, ami volt is pici, mert virágbolti eladó is voltam már Amerikában. Amikor viszont találtam egy eladói állást egy kozmetikumokat áruló boltban, és még ismerősöm is dolgozott ott, plusz egy kozmetikai cégnél is dolgoztam Budapesten 1 évet, akkor kiderült, hogy csak kozmetikus diplomával vesznek oda fel eladókat!

      Igaz az első 9 hónapban beláttam, hogy a franciám nagyon kevés még ezért a nyelvsuli jó befektetés volt, de utána sem jártam sikerrel, igaz akkor már az auto-entrepreneur-ben kezdtem gondolkodni és az angol tanításban, mert arra azért volt kereslet is. Ha újrakezdeném kicsit máshogy csinálnám, jobban utánamennék mindenféle munkának, de nagy volt bennem a remény megérkezésemkor hogy találok munkát és nagyon összetörtem amikor a nehézségekkel szembesültem, aztán ebből csak félig sikerült taplra állni.

      Tudom, hogy Magyarországot szokni kell majd, ebben biztos vagyok, de úgy gondolom hogy Budapest már elég modern és meg lehet találni a saját mentalitásomhoz (meg a franciához) hasonlóan gondolkodó embereket, legalábbis ezt fogom tenni. Ha nem megy, akkor majd keresek franciákat! 🙂

      Üdv:
      Zsófi

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *