Visszaszámlálás

Bréking nyúz! Július elején hazaköltözünk Budapestre. Én megyek előre, a család pedig jön utánam két héttel később. Annak ellenére, hogy ez volt az eredeti terv, azaz 2 év Franciaországban se több se kevesebb, nehéz volt meghozni a döntést. Látva az élet minőségét, az emberek toleranciáját, udvariasságát, a városi élet élhetőségét és a fejlesztések tempóját azt kell hogy mondjam, hogy Nantes az ideális város számomra, most 40 évesen, családdal.

Minden ember számára más szempontok fontosak, ezért én úgy gondolom, hogy mindenkinek más a jó. Nem lehet egy sémát ráhúzni mindenkire és felesleges ítélkezni. Viszont már nem aggódom amiatt, hogy majd’ mindenki bolondnak fog tartani, hogy hazaköltözünk Magyarországra, mert a szívem mélyén tudom, hogy ez most a jó döntés. Arról nem is beszélve, hogy bármikor el lehet költözni bárhova, ha az ember hajlandó belevágni ebbe a fáradságos kalandba és az én családom francia és angol nyelven is jól elboldogul, tehát a lehetőség az adott. Mégsem erre vágyom, hanem arra, hogy Magyarországon találjak egy munkát, amit szeretek végezni, együtt lehessek az anyukámmal, és a barátaimmal, amilyen gyakran csak időnk engedi. Szeretnék elutazni a Balaton felvidékre, a Tisza tóhoz, sokadszorra is Villányba, másodszorra Eger környékére, valamint élvezni, hogy a wellness és a termálfürdőzés otthon nem akkora luxus, mint Franciaországban.

Számomra nagyon jó volt Franciaországban élni, de egyúttal nagyon nehéz is. Nekem is sok romantikus kép élt a fejemben arról, hogy milyen lehet itt élni, de a bor, a sajt és a baguette csak egy rövid ideig szolgáltat elég boldogsághormont, ha az ember nem kifejezetten szereti az unatkozó feleség szerepkörét.

Ha az itt töltött 1 év 9 hónapra visszatekintek, én igazából a fő célomat, hogy egy francia cégnél dolgozhassak nem értem el, mégis sokat tanultam az élet minden más területén. A férjem projektje miatt jöttünk, tehát az pipa, én megtanultam franciául, pipa, sokat utaztam Franciaországban, pipa, sok időt töltöttem a férjem szüleivel és nagyobb családjával, pipa, és gyűjtöttem nemzetközi barátokat, akiktől sokat tanultam arról, hogy mennyi mindent lehet sokféleképpen csinálni az életben.

Az első évben viszont még nagyon szenvedtem a magánytól, kezdetben nehéz volt a francia tanulás, nem találtam munkát, kudarc volt minden nap az álláskeresés, ha bármit meg kellett kérdeznem egy szenvedés volt és még amikor beszélhettem is valakivel franciául végre, teljesen kifáradtam, mert egy gyötrelem volt az agyamnak mind a beszéd, mind a hallottak befogadása.

Onnantól lett minden jobb, hogy vállalkozó lettem és elkezdtem angolt tanítani (hamarabb kellett volna, de reménykedtem, hogy hátha lesz más, a személyiségemnek jobban megfelelő út) és a francia nyelv is jobban ment már 1 év után. A lelkemnek ez kellett, valami feladat, bármilyen munka! Bár igaz, hogy a hónapok előrehaladtával szépen lett egyre több tanítványom, és sikerült egy kis fordítást is szerezni itt-ott, de egy részmunkaidőnél sosem töltött ki többet a munkamennyiség és továbbra is hiányoztak az emberek, a napi kommunikáció és az, hogy ne otthonról dolgozzak. A francia tudásomat a nyelviskoláknak köszönhetem, mivel kisebb szünetekkel másfél évig jártam órákra heti 1-2-3 alkalommal, attól függően, hogy mennyi munkám volt. Enélkül nem tartanék sehol. A külföldi nyelvtanulás akkor szuper, ha az ember minden nap bejár dolgozni és ott használja és fejleszti a nyelvtudását. Ha ez az opció nem áll fenn – mint az én esetemben – akkor bizony szorgalmasan kell járni nyelvórákra.

Mégis, nekivágnék újra, mert végeredményben megérte.

Egy szó mint száz, most próbáljuk dobozokba gyömöszölni az itt töltött idő alatt felhalmozott tárgyainkat, várjuk a balatoni nyarat és a következő újrakezdést szeptemberben! Új munkát kell keresnünk, illetve ügyfeleket, új kapcsolatokat a megmaradt néhány régi mellé és új ovit! Nem fogunk unatkozni és biztosan nem lesz könnyű, de Franciaországban sem volt könnyű az élet…

Csak finomabb a sajt. Fromázs forever.

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

4 thoughts on “Visszaszámlálás

  1. Vár itthon a túró rudi, a tv paprika, a pálinka meg még sok-sok minden klassz dolog, amit csak a magyarok értenek és értékelnek. Miért tartanának bolondnak a hazaköltözés miatt? Meg lehet szokni, aztán megszeretni a külföldi életet, de titkon mindenki hazavágyik… maximum nem vallja be.

    1. Lehet, hogy igazad van, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenki hazavágyik. Viszont az biztos, hogy bolondnak tartanak majd, mert már akkor is ez volt a helyzet, amikor anno Amerikából hazaköltöztem, szóval most már edzettebb vagyok! 🙂

  2. Minden jót nektek :)) nagyon jól éreztük magunkat Nantes ban, külön köszönet a tengerparti kirándulás ötletért. Egyébként érdekes, pont én is ilyesmin gondolkodom, mint amit írsz, bár én dolgozom ( nekem más nehézségeim vannak) a wellness – hiányt maximalisan átérzem!!

    1. Kedves Judit! Köszönjük! Nagyon örülök, hogy jól telt a tavaszi szünet Nantes-ban! Remélem jól alakulnak majd a dolgok nálatok is! Szerintem sok minden megoldódik vagy változik, ha az embernek van türelme kivárni hogy néhány év elteljen külföldön, illetve keresi közben a megoldásokat. Nekem anno Amerikában a második év után lett könnyebb, élvezhetőbb az élet. Most is igy lenne talán, de hazahúz a szívem. Aztán ki tudja, lehet hogy még visszajövünk…Nantes szuper és most már franciául is tudok, talán az álláskeresés is jobban megy majd..sosem lehet tudni mit hoz a jövő.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *