Dordogne-Périgord felfedezése

De hol is van ez? Délnyugat Franciaországban jártunk, egy számomra teljesen ismeretlen, de mesés tájon.

A Dordogne-Périgord megyét keletről a Lot folyó határolja, nyugatról pedig Gironde borvidéke és Saint-Emilion. Azt találtam egy weboldalon, hogy ez a terület világszerte híres az őskori hagyatékairól, változatos tájáról és gasztronómiájáról. Én bizony még sosem hallottam róla, és senki sem mesélt nekem róla, azok közül az ismerőseim közül, akik Franciaországban jártak, de eddig az itteniek sem említették.

Párizs után ebben a megyében található Franciaországban a legtöbb történelmi műemlék minősítésű helyszín és összesen 15 helyszín szerepel innen az UNESCO világörökség listáján, mint pl. a Lascaux II barlangjai. Számos őskori barlang is található a Vézère-völgyben, ilyenkor a “grotte” szót kell keresni a táblákon, ez jelenti a barlangot (grottes de Font de Gaume, Les Combarelles…..) és cseppkőbarlangok is. Mi a Grottes de Lacave nevezetűt látogattuk meg, ami olyan nagy volt, hogy teljesen kifogytam a szuszból a végére.  Périgord régióban rengeteg hangulatos, kis középkori falvat (Castelnaud, Limeuil, Beynac) láthatunk a Dordogne folyó völgyében, az pedig a hab a tortán, hogy szinte minden harmadik domboldalon (kis túlzással) a fák között valamilyen középkori várat fedezhetünk fel (Beynac, Castelnaud). A hivatalos adatok szerint Dordogne területén összesen 1001 vár és kastély található, amelyből 45 látogatható, így ez alátámasztja azt az érzésemet, hogy lépten nyomon várakba botlunk. Ez, természetesen egy mesés vidéket eredményez, amelyről az internet hiába mondja nekem, hogy rendkívül ismert, szerintem a valóságban ez nem így van.

 

Eddigi azt tapasztaltam, hogy Franciaországban a kastélyokat és számos várat csak idegenvezetővel lehet látogatni. Ennek persze van jó és rossz oldala is, de számomra ez inkább egy jó hír. Ugyanakkor, a nemzetközi turizmus igényeinek a franciák nem nagyon igyekeznek megfelelni, mert sok turista ugyebár nem beszél franciául, hanem angolul, viszont az idegenvezetés minden esetben francia nyelven folyt. Szerintem  a nagyobb városokban más a helyzet, Párizsban pedig biztosan, de az én eddigi kirándulásaim során nagyon ritkán találkoztam angol nyelvű idegenvezetéssel, vagy angol nyelvű hanganyaggal, amit egy kis magnóról lehet hallgatni. A minimumot azért a Dordogne völgyi várak is teljesítik, azaz a falakon vagy egy kis tartóban volt angol nyelvű felirat. Viszont egy lelkes idegenvezetővel fantasztikus élmény történelemi helyszíneket bejárni, még úgy is, ha az ember csak 40-60 százalékát érti, mint én a franciát.

Az ember, ha utazik sok szép dolgot lát, aztán ott vannak azok a helyek, ahol úgy érezzük, hogy a lélegzetünk is eláll, olyan gyönyörű. Számomra eddig a görög szigetvilág adta meg ezt az érzést és most Perigord megyében Beynac középkori vára és a körülötte fekvő kis falu, amely a Dordogne folyó partján fekszik egy domboldalon. Itt volt olyan idegenvezetőnk, hogy még a férjem – aki nem nagy  szerelmese a múzeumoknak és az idegenvezetőknek – is fellelkesülten mondogatta, hogy ez milyen érdekes, és végig követte figyelemmel az idegenvezetőnket, aki olyan lelkesedéssel mesélt az angolok és a franciák között dúló, százéves háborúról (1337-1453) és a vár történetéről, hogy azt nem lehetett nem imádni!

A vár megnézése után a Dordogne folyón hajóztunk egy a 19. századi hajók mintájára épített sétahajóval (gabarres) amelyről feltekintve a domboldalra láthattuk Beynac , Fayrac és Castelnaud várait.

Szerencsére végre a jó idő is megérkezett, így nem kellett már a kapucni és miután hazaértünk délutánoknént a kempingbe Korina végre kipróbálhatta a medencét, én pedig hódolhattam kedvenc vakációs elfoglaltságomnak, a nyugágyon olvasgatásnak.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *