Tavaszi szünet – Biscarosse és környéke

Igazábol a franciaországi húsveti szünetről van szó, de idén elcsúsztattak az időpontot, hogy májusban a gyerekeknek legyen két és fél hét szünete egyben, ugyanis kettő hosszú hétvége is beleesik ebbe az időszakba. Álom a gyereknek, horror a szülőnek. Ilyenkor én nem tanítok, hanem átállok főállásu anyuka üzemmódba, ugyanis nem keresek annyit, hogy megérje fizetni az önkormányzati napközit, vagy egy fizetős tábort, mivel a nagyszülők még dolgoznak.

Jelen esetben nagyon jó dolgunk van, mert a férjem pont befejezett egy nagy projektet, így kis családommal elindulhattunk 10 napra felfedezni Franciaország délnyugati részét. Szeretjük a kényelmet, ezért amellett döntöttünk, hogy két kempinget választunk ki, ahol bungallót bérlünk majd, és erről a bázisról járjuk majd be a környéket, ha pedig épp jó idő van, akkor lustálkodunk. Az ilyen kempingezés nagyon kellemes egy (vagy több) kisgyerekkel, mert mindig van helyben játszótér és néha még medence is. Az előszezonban már napi negyven euróért találtunk bungallót hármunknak, ami Franciaorszagban elég olcsónak számit. Igaz, azt is el kell ismerni, hogy nincs meleg, igy nem a szuper papucsos, fürdőruhás, medence mellett napozós, nyári filinget kapjuk, viszont kevesen vannak, ezért van hely a játszón és a medencében, van szabad nyugágy, ahol egy kardigánban és betakarózva is kellemesen lehet olvasgatni, míg a csemete a homokozóban dolgozik.

A nincs meleg, azért enyhe megfogalmazás. Az első négy napban 12-14 fok volt, és nagyjából majdnem egész nap esett az eső. Időnként kaptunk egy-egy száraz órát a délelőtt és a délután során, de többnyire a fejünkön volt a kapucni, amely alatt két hosszúujjú réteg bújik meg egy sállal. Ez csak nekem gond, aki eletében nem nyaralt nyáron kívül ezért most tanulom, hogy kell élvezni a tavaszi vakációt. A férjem gyerekkorában Írországba es Bretagne-ba járt nyaralni, így ő teljesen hozzá van szokva az esőhöz. Mondanom sem kell, hogy vízparton szinte nulla a benti program vagy látnivaló. Maradt a kapucni.

Az óceántol nem messze fekvő Biscarosse tó mellett volt a kis kempingünk, egy erdős részen a tó partján. Érkezésünkkor a recepción senkit nem találtunk (délután négy körül), úgy kellett levadászni a kempingben valakit, hogy adjon egy kulcsot. Valószínűleg a tulaj hölgy férjét találtuk meg, aki egy kicsit morcosan adott egy kulcsot, majd kérte hogy később jöjjünk vissza a feleségénél bejelentkezni, mert nem találja a papírokat. Este sem találtuk ott a főnök asszonyt, így elmentünk vacsorázni. Vacsora közben láttuk, hogy a főnökasszony begurult végül egy piros Maserratival. Nagyon elfoglalt lehetett, mert másnap reggel sem találtuk ott a hivatalos nyitvatartási idő kezdetén (9:30). Micsoda élet, ide nekem egy kempinget azonnal! Ez azért vicces csak, mert Franciaorszagban általában nagyon jól szervezetten működnek a dolgok és nagyon jó volt látni, hogy nyugis, falusi kis kempinben bizony más világ van, itt a helyi szokásokhoz kell mindenkinek igazodni. Pont.

Biscarosse a szörfösök városa. Itt megtekintettük a mesés, nagy hullámokat a parton a szürke felhők és az eső alatt. Korina azért homokozott egy kicsit, legalább hozzászokik az esős vakációkhoz. Arkachon is egy hires vízparti nyaralóhely és arrafelé haladva útba esett Európa legnagyobb természetes homokdűnéje, a Dune du Pyla. Itt kaptunk húsz perc esőszünetet, hogy megmásszuk a dombot és élvezzük fentről a kilátást. Egyik oldalon az óceán, a másik oldalon az erdő, amely 110 méter magasbol igazán jól festett. Korina félig futva, félig csúszva jött lefelé, nagyon élvezte a homokot! Én felfele megmásztam a dombot – a sportolás jegyében – de lefelé már a lépcsőn jöttem.

Arcachon egy kicsit Siófokhoz hasonlit, csak sokkal több kúria jellegű házat lehet látni és gazdagság van. Végisgsétáltunk a szép, tengerparti sétányon is ahol körhinta, óriáskerék, fagyizók és éttermek várták a vendégeket. Nagyon klassz lehet nyáron, de az eső miatt nem időztunk sokáig.

Az ajándékboltokban a szokásos kis hasznavehetetlen, de nagyon édes ajándéktárgyakon kívül lehet kapni néhány gyerekjátékot is. Nagy örömünkre találtunk egy papírsárkányt, amely a Bogyó és Babóca óta téma a családban, így megleptük vele Korinát. A tóparton, amikor éppen nem esett, a szél általában fújt, így négy napig szinte minden nap lehetett papírsárkányt eregetni! Ezzel kárpótoltuk magunkat, mert a fűtött, de nem fedett kis medencébe sajnos egyik nap sem lehetett bemenni, annyira hideg volt és már nehezen bírtuk Korina napi háromszori érdeklődését aziránt, hogy mikor megyünk fürdeni?

Folyt. köv.

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *