A francia rock és az életöröm

Természetesen a minden vagy semmi elve működik, akármennyire is utáljuk a közhelyeket. Ez azt jelenti, hogy eddig alig volt munkám, most pedig egy picit sok is van, ugyanis több oldalról is érkezett fordítási feladat, amelyeket párhuzamosan kell valahogy megoldanom, mert mindenki egyszerre várja vissza. Ugyanakkor, amikor alig volt munkám nemigen volt kedvem mindenféle programokra járni, csak végszükség esetén.

Az én fejemben él az a rossz és régimódi beidegződés, miszerint a szórakozás csak akkor jár nekem, ha előtte szépen kipurcantottam magamat a munka vagy legalábbis valamilyen kellemetlen feladat (pl. házimuka) frontján. Micsoda hülyeség! Az életet élvezni kell(ene)! A magyarok azért élnek, hogy dolgozzanak, olvastam egy írásban a Határátkelőn, egy Budapesten élő külföldi szájából hangzott el ez a mondat, és szerintem nagyon elgondolkodtató. Legalábbis én is így éreztem eddig, hogy a munka az első, második a spórolás a bizonytalan jövőre és csak az utolsó helyen állt a szórakozás. Igaz, ami igaz, az alacsony fizetésekből nem jut könnyen szórakozásra pénz, az utazásról nem is beszélve, de ma már annyi alternatív módja van az utazásnak – mint az airbnb vagy a couch surfing –  hogy ezt nem lehet annyiban hagyni.

Mindenesetre, a múlt hétre pont úgy jött ki a lépés, hogy szerda este az angolszász Facebook csoport tartotta a havi egyszeri esti italozós programját, csütörtökön egy szomszédos kis egyszerű étteremben egy rock zenekar zenélt (francia 80-as évek!), pénteken pedig  az aktuális nyelviskolám rendezett apero-találkozót, ami egy beszélgetős-iszogatós estét takar a suliban. Mindenhova el akartam menni! Aztán beesett egy fordítás és Korina is beteg lett, akármennyire is eltökélten akartam magamat átadni a szórakozásnak, nem fért bele minden. És az ilyesmi előfordul, nem nagy gond, csak ne ebből álljon az élet. A gyerek ugye megbetegszik, a cégnél túlórázni kell, a szabadúszónak beeshet egy váratlan munka szoros határidővel. Nem baj.

Szerda & péntek sztorno. A csütörtöki zenés este viszont szuper volt! A rock banda néhány szemüveges, mosolygós, középkorú (nem pejoratív – én is az vagyok!) pasiból állt, akik több mint egy óra késéssel kezdtek el zenélni. Nem bántuk nagyon, mert az este hétkor kezdődött és így legalább volt időnk beszélgeti a barátainkkal, akikkel mentünk. Korina nem maradhatott ki a buliból, neki vittünk füzetet és filcet rajzolni, szorgosan itta az almalevét és nagyon várta, hogy a banda rázendítsen. Kicsit táncolt is..na jó, inkább ugrált.

A közönség teljesen vegyes volt. A 17 év körüli fiataloktól kezdve minden korosztály megtalálható volt 60 év körülig, de az emberek mindenféle felállásban jöttek. Csak férfiak, csak nők, vegyesen, kettesben vagy nagyobb társasággal. Nagyon kellemes, barátságos hangulat volt. Mi kilenc körül elindultunk hazafelé, azért mégiscsak munkanap volt pénteken!

Jó látni, hogy itt minden korosztályban megtalálható az életöröm. Ez, és a nyitottság, no meg a képesség arra, hogy kimozduljon vagy megmozduljon. Mondhatjuk úgy is, hogy csináljon valamit. Bármit. Nem kell nagy, vagy drága dolgokra gondolni, mert a két ötvenes högy előttünk egy-egy pohár bor és egy szalámis-sajtos előétel mellett üldögélt egész este.

Itt az emberek szának időt a hobbijukra. Akár “csak” olvasásról vagy moziba járásról van szó, nem is kell speciális dolgokra gondolni. Én persze mit csinálok, sóhajtozok, hogy jaj ezer éve nem voltam már moziban, ahelyett hogy fognám magam és elmennék.

Tehát megpróbálok ezentúl tudatosan figyelni a következőkre:

  • nem a munkáért élni
  • nem nyafogni, panaszkodni, hanem gondolkodni és tenni
  • örülni annak, amim van
  • figyelni az egészségre, sportolni kezdeni…
  • rendszeresen találkozni a barátokkal, ismerősökkel
  • mindig keresni valami újat, utazni, informálódni, felfedezni, hobbikat kipróbálni, moziba járni
  • segíteni akinek tudok, amiben tudok

 

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *