Hello 2018!

A hosszú és nagyon kellemes karácsonyi szünet után újra visszatértek a csendes, dolgos hétköznapok. A karácsonyt idén Nantes-ban töltöttük és nagyon jól sikerült! Nagycsalád, sok kis ajándék és sok sok evés-ivás. Pezsgő, bor, osztriga, töltött fürj, birsalma kompót, sajtok…alig tudtuk tartani a lépést az ebédidővel.

Aztán nekivágtunk Magyarországnak. A repülő-repülő-minibusz túra 11 órás menetrenddel még az egyik legjobb utazási alternatíva volt annak ellenére, hogy hajnali fél háromra értünk haza Pécsre. Jó ez a külföldi élet, de az ünnepek duplán fárasztóak, mert a pakolás és utazás stressze még hozzáadódik a szokásos készülődés őrüléthez. Fantasztikusan éreztük magunkat Magyarországon, Budapesten is töltöttünk másfél napot és családi és baráti élményekkel alaposan feltöltődve indultunk vissza Nantes-ba.

Nagy szerencse és klassz, hogy a francia karácsonyi szünet január 7-ig tartott, így mi kicsit hosszabban maradhattunk szabin, és mivel én is a suliszünetekhez igazítom a nyelvóráimat ezért nekem sem okozott ez gondot. Őszintén mondom, hogy a felnőtt tanítványaimnak is mindig nagyonjót tesz 2 hét szünet. Utána szinte megújulva jönnek órára.

Januárban beindult az élet, azaz sokat dolgozunk a férjemmel és ennek mindketten igazán nagyon örülünk! Nekem beesett egy kisebb fordítás és lett egy újabb tanítványom is, valamint heti kétszer újra beiratkoztam 5 hétre a nyelviskolába, hogy a franciatudásomat pallérozzam. A városban január második hetében kezdődnek a leárazások, ez az aktuális nagy esemény, ettől eltekintve a január itt is csendesen telik. A szürke napokat néha felváltja egy napsütéses, de azért nem vagyunk már annyira elkényeztetve, mint ősszel.

Ma (vasárnap) délután Korina legjobb barátnőjénél voltunk csajbuliban, ahová 5 ovis kislány és az anyukáik voltak hivatalosak megenni a Galette des Rois-t. Vízkereszt környékén a francia pékségekben megjelenik a Galette des Rois süti, más néven a királyok lepénye, amellyel a három királyok látogatását ünneplik a kis Jézusnál. A sütemény kicsit hasonlít az amerikaiak almáspitéjéhez csak a tésztája levelestészta jellegű és belül mandulás, vagy mandulás-csokis, vagy karamelles töltelékkel töltik meg és egy pici porcelán figurát sütnek a belsejébe. A lepényt társaságban szeletelik fel és aki megtalálja az ő szeletében az elrejtett figurát az lesz aznap a király/királynő, ő viselheti a papírkoronát, melyet a sütemény mellé adnak. Azt hiszem egyértelmű, hogy a gyerekek körében miért népszerű ez a hagyomány.

Természetesen Korina egy falatot sem evett ma délután a süteményből – mert volt benne körte is – de szerencsére a nagy játék közben eszébe sem jutott, hogy éhes. Csak amikor hazaindulzunk, de akkor a közeli vacsora ígéretével el tudtam terelni a figyelmét.

Visító lányok mellett még mindig elég nehezemre esik a francia társalgás, ezért minden idegszálammal a beszélgetésre kellett koncentrálnom és még így sem csíptem el mindent! Nagyon szimpatikusak voltak az anyukák, ugynais csak a vendéglátónkat ismertem jobban, ezért nem tudtam mire számíthatok. Azt kell mondanom, hogy a kisgyermekes anyukák mindenhol nagyjából ugyanazokkal a gondokkal kűzdenek. Az ovis élet, az evés-alvás gondjai, a fáradtság, a kistesó, a nincsidő magunkra, és itt Franciaországban még egy speciális probléma is megjelenik, ez pedig a szerda délután problematikája. Szerdán délután nincs óvoda és a dolgozó szülőknek muszáj bébiszittert találniuk gyermekük mellé. Ez azért nagyon nehéz, mert csak egy délutánra elég nehéz találni valakit, illetve vannak az ügynökségek, amelyek közük – mint megtudtam ma – egyesek teljesen kihasználják a bébicsőszöket, mások pedig nagyon megbízható és nyomon követhető programot és dadát ígérnek aranyáron. Igaz akadnak olyan cégek, ahol szerdán nem kell dolgozni, de azért nem ez az általános, hanem inkább az ellenkezője.

Jól telt a mai nap, Korinának főleg, aki először a kuzinokkal játszott a nagyszülőknél, aztán a csajokkal bandázott és sütizett (ja nem, az én voltam!) Nekem pedig fáj a fejem, mert túl sok volt a mai szövegértési feladat franciából, de remélem alvás után minden szó az aktív szókincsembe vándorol. Fő az optimizmus!

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *