Bigornot – a tengeri csiga

Elérkeztünk a franciákhoz kapcsolódó klisék egyikéhez, a csigaevéshez.

Az én ellenállásomat elég nehéz megtörni – már amennyiben komoly – így hiába ismerem a férjemet immárom hat éve és vagyunk házasok három éve én bizony egy árva csigát nem kóstoltam meg ez alatt az idő alatt…egészen a múlt vasárnapig. Azt hiszem egy pillanatra elszégyelltem magamat, hogy még ennyire sem vagyok képes, hogy megkóstoljak egy csigát, amely az ő nemzeti identitása részét képezi, ezért vonakodva bár de vállalkoztam a nagy hadműveletre.

Arról nem is beszélve, hogy a lányom falta a csigát, és előtte nem akartam magyarázkodni, hogy miért nem eszem belőle.  Mindig azt mondjuk neki, hogy kóstoljon meg mindent és csak utána mondja, ha nem ízlik neki. Na kérem, ilyen az amikor a nevelés visszaüt. Egy szó mint száz a pédamutatás elől már nem menekülhetek.

A bigornot nevezetű tengeri csigát vasárnap délelőtt árulja ugyanaz a fazon, aki az osztrigát is a bolt előtt. Szemlátomást ez is húsleves szintű vasárnapi eledel itt Nantes-ban, mindenesetre Bretagne közelében mindenképp. Nagyon helyes kis csigaházakról van szó, igazán olyan volt amikor kiöntötte őket a zsákból, mintha egy zsák barna üveggolyót borított volna ki.

Számomra a tengeri csiga kapcsán a Vizipókból a három aranyos vizicsiga jut eszembe, leginkább pedig az, amelyiknek kicsit ovális formájú feje és nagy, mosolygós szája volt. Egyszóval a tengeri csiga egy cuki mesefigura erre én meg akarom enni!? Igaz az ő háza hosszúkás, csavaros és hegyes volt, ergo a másik két kis barátja hasonlított jobban az itteni tengeri csigához.

Ezt követően a következő történt. Ivo beletette egy lábos vízbe a csigákat és megfőzte őket kb. 10 perc alatt. Ezután kiborította őket egy tálba és tadamm, kész volt az előétel. A következő részt gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom.

Fogni kell egy fogpiszkálót és azzal kell a csigaházból kipiszkálni a csigát, ami úgy néz ki mint egy 3 mm széles, 30 mm hosszú koszos kis gumidarab. Eután két járható út lehetséges. Vagy hamm bekapjuk, vagy pedig egy kis kenyeret megvajazunk és arra helyezzük a helyes kis csigabelsőket, a férjem elmondása szerint isteni! Én addig jutottam csupán el, hogy egyetlen egy darabot megkóstoltam és gyorsan ittam rá egy kis vizet. Nekem már ez nem fog menni, de Korina imádta. Bár inkább a csigaevés vicces metódusát részesítette előnyben, hiszen minden ami egy kicsit is a játékra hasonlít, csakis jó lehet.

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *