Vevő vagyok a karácsonyra

Nekem majdnem mindent el lehet adni. Na jó, sok mindent nem, de túl sok mindent igen. Annak ellenére, hogy a tudatom kristálytisztán ellenkezik mindenféle felhalmozás ellen, rendszeresen beleesek a jól kitalált marketing csapdákba. Nem véletlenül vannak olyan jól kitalálva.

A karácsonyi ajándékok begyűjtését idén igen korán kezdtem, hogy legyen nyugodtan rá időm és hogy elkerüljem a decemberi tömeget. Hogy s hogy nem jómagam is gazdagodtam egy kardigánnal, egy szoknyával és egy kis bizsu karkötővel. Egyszóval magamat már megajándékoztam november végén. Biztosan nagyon jól viselkedtem idén. Az viszont tény, hogy pont ilyenkor jön minden velem szembe, amire én vágyok már hónapok óta. Szerencsére azért az ajándékok is szembejönnek, ezért már egész jól állok. Azt mondjuk hozzá kell tennem, hogy itt minden rettenetesen hívogató. Ha akarnék, csak élelmiszerekből tudnék mindenkinek ajándékot választani, annyira exklúzív csomagolásban tündökölnek a minőségi teák, kávék és csokik. Persze, ez nagy valószínűséggel hogy pszichés. Az ember külföldön úgy érzi, hogy ott minden más, minden különleges.

A karácsonyi vásár a másik gyengém. Egy picit más szempontból, mert itt nem szoktam igazán ajándékokat vásárolni, de nézelődni azt imádok, kihagyhatatlan egy pohár forralt bor és valami más édesség, ami éppen szimpatikus. Otthon a kürtőskalács az alap, itt mindig valami újat próbálok ki. Tegnap nyitott meg a nantes-i karácsonyi vásár a belváros szívében, így mi Korinával kettesben felkerekedtünk (Ivo kelta foci meccsre ment) és egy kisebb kitérő után egy szimpi holland dekorációs bolt után, ahol 1-2-3 euróért jópofa dolgokat lehet kapni, megérkeztünk a Place Royale-ra. (jobbra a kép rumosüvegeket ábrázol különféle ízesítésben)

Első kalandunk még a vásár előtt az volt, hogy Korina a dekor boltban kijelentette, hogy neki azonnal kakilni kell. Ilyenkor aztán nem számít semmi, hogy ki mit gondol rólam és egyebek. Egy hölgynek az ajtóban mondtam hogy vigyázzon már legyen kedves a kosarunkra mert azonnal toalett után kell néznünk. Kedves volt, mert azonnal javasolta a szomszédos – igen puccos –  nagyáruház, a Galeries Lafayette mellékhelyiségét, amiért nagyon hálás voltam, mert nem jutott eszembe és ezen kívül csak egy Starbucks volt a közelben, de most nem akartam kávézással egybekötni a pisiszünetet. Kicsit aggódva kérdezte, hogy visszajövünk-e, de mondtam hogy persze! Uzsgyi, futás és pár perc múlva már a barátságos vécésnéni nyitja nekük az általában üres mozgáskorlátozottaknak szóló különálló wc-t, hogy azonnal bejussunk. Kotorászok a pénztárcám után, mivel 50 centet fizetni kell, de csak int hogy menjünk, majd utána. Kifele menet még vetettünk egy futó pillantást a Furla, Michael Kors és Coach táskákra a földszinten. Hiába no, mi már csak a dizájner táskák alatti szintre járunk kakilni.

Eme kis intermezzo után nyugodtan sétáltunk már visszafelé és a kosarunkat pontosan ott találtuk, ahol nagy siettében ledobtuk, csak a hölgy nem állt már mellette. Szép nyugodtan befejeztük a vásárlásunkat, gazdagodtunk pár nem tervezett aprósággal, de azért mézeskalács formát is találtunk –  egy nagy műanyag csillagot kisebekkel a belsejében – ugyanis emiatt jöttünk. Mondjuk abszolúte elégedetlen vagyok az itteni mézeskalács forma kínálattal. Ha Halloween meg Valentin nap van már erőteljesen hódít a franciáknál, miért pont a mézeskalács készítés karácsonyi hagyományát nem akarják rendesebben átvenni az angolszász népektől. Persze nem a nagy szupermarketekben kerestem, mert azok messze vannak, hanem a belvárosban. Jobb lett volna várnom, amíg nagybevásárolni megyünk de hát nem bírok magammal. Bika vagyok, ha valamit a fejembe veszek, akkor semmi sem állít meg. Nem előnyös, annyit mondhatok. Az volt a gond ugyanis, hogy olyan vegyes fém forma szettet, amit otthon könnyen találunk, karácsonyfával és egyebekkel, itt nem találtam a boltokban. A szépséges konyhai eszköz boltban igaz volt minden, ami szem szájnak ingere, de olyan fémből készült a forma, amilyet még soha nem láttam, csillogott-villogott és darabja 4-5 euróba került. Ki gondolta volna, hogy a mézeskalács formát is lehet magasabb minőségi szintre emelni?! Persze volt más is, így gazdagodtunk egy hóember formával és egy mikulás mintájú keksznyomóval – ez számomra teljesen új szerkezet, majd elválik hogy használható – így már elég széleskörű lesz a kollekciónk tekintettel arra, hogy otthon még van egy szív formánk is. Jövő vasárnap ugyanis mézeskalács készítő karácsonyi buliba invitáltam Korina négy kis barátját.

Igaz a karácsonyi vásáron találtam egy mézeskalácsos standot, ezért mégiscsak magamban kell keresnem a hibát. Tény, hogy alig álltak előtte és vásároltak ott ellentétben a macaron-t és a habcsókot áruló standokkal. Mindenesetre a stand a pain d’épice-szel volt inkább tele, a franciák ebbe tolják bele a mézet karácsony tájt. Hasonlít picit a mi püspökkenyerünkhöz, csak nincs benne semmi dió-mogyoró, igazából ez egy mézeskalács ízű kenyér. (Kép&recept a link alatt)

Egy négy éves gyerekkel isteni a karácsonyra készülődni. Új értelmet nyert számomra idén az ünnep. Most már látja és érti, hogy valami varázslatos van ebben az időszakban. Talán kezdi érezni a hangulatát, de lehet hogy csak azt érezte, hogy ia karácsonyi vásáron bizony majd csurran cseppen neki valami. S milyen jól érezte! Amikor meglátta a kétszintes nosztalgia körhintát ugrálni és sikítozni kezdett örömében. Egy kört mehetett csak, ez a szabály. Kivéve ha elkapja a ponpont, mert akkor mehet egy ingyen kört. Az más. Aztán rátaláltunk az arcfestős házikóra, ahol a nantes-i kozmetikusképző diákjai festettek klassz sminket (grátisz) a gyerkőcöknek. Korina egy Hello Kitty-vel gazdagodott és a követlezőboltban teljesen nyugodtan nézelődhettem, mert a lányom nem mozdult el a tükör elöl.

Azt hiszem Korina jól sejti, hogy az élet mennyi minden jóval kecsegtethet, mert a körhinta és a smink után kikönyörgött egy szép színes nyalókát és miután az élmények és az édességek le voltak tudva lecövekelt egy festős játékot áruló bódé előtt, ahol egy hölgy mutatta be előben hogyan lehet szép tarka dolgokat festeni a szivacs végű ecsetekkel. Mondta, hogy egy ilyet vegyünk még és utána mehetünk. Játékot persze nem vettünk.

Viszont a vásáron inkább ővele mentem én, nem pedig énvelem jött ő. Érdekes élmény volt. Egyszer még vissza kell mennünk, mert a forralt bort még nem kóstoltam meg.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

One thought on “Vevő vagyok a karácsonyra

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *