HBC Nantes

Hogy ez mit takar? A nantes-i kézilabda csapatot! HandBall Club de Nantes. Emígyen.

Előre is elnézést kérek minden sportkedvelő és sportértő olvasómtól ezért a posztért annak okán, hogy egy kézilabda meccsről fogok írni a teljes laikus szemével, mert teljesen járatlan vagyok a sportban. Se nem nézem (bár régen nagy Forma-1 rajongó voltam, de azt hiszem azért, mert szerelmes voltam Alain Prost-ba), se nem űzöm, de nagy tisztelettel fordulok minden sportoló ember felé.

Manapság nagyon divatos szidni Magyarországot és sokan a külföldön élők közül hangosan hirdetik a neten hogy ők bizony soha nem költöznének haza. Én ezzel nem vagyok így. Nem mondok olyat többet, hogy soha, mert soha sem lehet tudni. Egyszer az élet megcáfolt már, amikor azt mondtam Amerika után, hogy soha nem akarok külföldön élni, erre most itt vagyok Nantes-ban. Azóta óvatosabb vagyok az ilyen kijelentésekkel. Nem mondom persze azt sem, hogy Magyarországon rendben mennek a dolgok, de mindeközben azért büszkék lehetünk arra, ami jó. Ha itt kérdeznek Magyarországról mindig nagy örömmel mesélek a gyönyörű városainkról a jó borainkról, és az ételekről, mivel a franciákat főleg ezek a témák érdeklik és ezzel meg is úszhatom – ha akarom – a rázósabb témákat, mint az EU és a politika. Bár nem mindig sikerül, mert a híreket rendesen követő ismerősök időnként már az első körben ilyen jellegű kérdést szegeznek nekem. Ilyenkor nagyon kellemetlenül érzem magam, mert a magyarokra nézve általában nem tudok jól kikerülni a témából.

Külföldön még könnyebben elérzékenyülök, amikor valami magyar vonatkozású dologgal találkozom.  Egyszóval büszke magyar vagyok. Amikor meghallottam, hogy a nantes-i kézicsapat, ami az ország jelenleg második-harmadik legjobb kézicsapata egy magyar játékost igazolt Csurgóról, hihetetlenül büszke voltam. Lám-lám mégsincs lehetetlen, gondoltam, a tehetség utat tör magának. A férjem nagy vonalakban követi a sport eseményeket, leginkább a focit és a kézilabdát, bár a Tour de France idején is nehéz a tévét kikapcsolni nálunk, így ő tájékoztatott a Nantes-i kézilabdás fejleményekről.

Egy szó mint száz, a négyes számú mez tulajdonosa Nantes-ban Faluvégi Rudolf! Júliusban érkeztek Nantes-ba a barátnőjével Dorkával. Találkozásunk történetét Dorka indította el azzal, hogy megtalált engem az internet és a blogom segítségével, amikor honfitársait kereste franciahonban. Azóta már kávézunk, beszélgetünk, vacsiztunk, kártyázunk velük, amikor időnk engedte. Becses dolog ez az idő, főleg akkor, amikor az embernek nem adatik meg minden nap, hogy magyar nyelven, számára kedves emberekkel múlassa az időt. Mindenesetre nekem sokat jelent. Ilyenkor enyhül az az érzésem, hogy magyarként “egyedül vagyok” és kilógok a sorból, ami azért néha-néha rámtör.

Már a Ouest France, az egyik nagyobb napilap is lehozott egy barátságos, bemutatkozó cikket Rudiról, a Nantes-Szeged meccs előtt, szeptember 16-án. Mindketten nagyon szeretik Nantes-ot, akárcsak én, ami nem meglepő mivel itt jól megy a beilleszkedés, az emberek segítőkészek, kevesebb a stressz és több az elfogadás és a támogatás a mindennapokban.

A szerdai Nantes-Montpelier meccsre kaptam meghívást. Soha nem voltam még kézilabda meccsen, de már két meccset megnéztem a francia tévében az elmúlt egy évben. Mindenesetre azt meg kell hagyni, hogy az élő meccs köszönőviszonyban sincs a tévés közvetítéssel! Majdnem bepisiltem az izgalomról, egyfolytában szorongattam a papírból készült szurkolólegyezőmet, kapkodtam a fejem, hogy mi történik, és közben a gyomrom szinte görcsben volt. Egyszóval izgalmas volt nagyon, fej-fej mellett haladt a két csapat egészen a végéig, amikor legnagyobb szomorúságunkra a Montpelier előnyre tett szert és azt meg is tartotta.

Az nem meglepő, hogy az itteni stadion fantasztikus, nagy és jól felszerelt. A szervezés is remek, több bejáraton lehet betódulni és két külön VIP részleg is van, ha jól értettem. A büfében lehet venni sört, szigorúan HBC Nantes feliratos műanyag poharakban, mi több már a játékosok képeivel ellátottakban is és persze falatoznivalót. Ebben talán nincs is semmi különös, nade a többi!

A pálya egyik sarkában egy teljes rezesbanda fújta, az adott helyzetnek megfelelő hangaláfestést, a másik sarokban pedig legalább öt dobos állt, akiknek a vállán lógott a dob és azt ütötték rendületlenül. Mindezeken felül még megszólalt időnként a hangos diszkózene, amelyet a pálya hosszanti oldala mentén elhelyezett 30-30 stroboszkóp szerű, fehér fényű villógó lámpákkal fokoztak. A hetes dobások előtt vesztern zene szólt. Ez számomra nagyon praktikus volt, mert csak innen tudtam hogy hetes büntetődobás következik, viszont ebből mindig tudtam. Mindezek felett vagy mellett ott tombolt a közönség. Egy férfi mikrofonba mondva időnként elkezdi a szurkolószöveget és mindenki mondja utána, felpezsdíti a szurkolók kedvét, na nem mintha lenne rá szükség. Fantasztikus volt a hangulat, igazi show.

A meccs után volt egy kis állófogadás azoknak, akik VIP jeggyel jöttek és elég sokan voltak. Egy kis svédasztal mellett remek fehér és vörösborokat lehetett fogyasztani, de persze sör is akadt. A veszteség után nem volt annyira party hangulat de rossznak egyáltalán nem volt mondható. Mindenki beszélgetett, iszogatott. Én megismerkedhettem néhány kézis barátnőjével vagy feleségével (aztán később megjöttek a fiúk is), mind nagyon szimpik voltak, annál is inkább mert a közös nyelv az angol volt és ez számomra mindig nyerő. Kellemes este volt, éjfél tájt értem csak haza, így másnap nehéz volt munkára fogni magamat!

A Nemzeti Sport online ezt írta idén márciusban a Nantes kézicsapatról:

“A Nantes 16 forduló után a második helyen áll a francia bajnokságban, egy ponttal lemaradva a PSG-től (Paris Saint-Germain Handball). Az 1953-ban alapított klub a Bajnokok Ligája mostani kiírásában megnyerte a D-csoportot, a nyolcaddöntőbe jutásért zajló párharc első mérkőzésén pedig 31–25-re győzött a La Rioja otthonában. ”

Azt hiszem rajongó lettem. Nézni fogom a meccseket, amikor csak tudom. Hajrá Nantes!

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *