Hétköznapi dolgok

MUNKA

Mostanában nagyon belelendültem a munkába. Hiába tudom egy kezemen megszámolni az angol óráim számát, feladat az van. Soha sem gondoltam, hogy ennyire sok energiát kíván az, ha az ember magát próbálja “eladni”. Eddig mindig alkalmazottként dolgoztam és ez az első alkalom, hogy a vállalkozók táborát erősítem. Tanulni kell ezt, az biztos. Naptárt kell vezetni, nehogy elfelejtsek valamit, jelen lenni a Facebook oldalon, online tanfolyamot hallgatni (Teaching for success címmel – nem árthat egy újrakezdőnek), szórólapozni a városban, feladatok után kutatni az interneten és készülni az órákra (hogy csodás, változatos és kellemes élményt nyújthassak) és nem utolsó sorban tanítani. Az az igazság, hogy élvezem ezt az egészet, legalábbis egyelőre, annak ellenére, hogy egyértelműen van mit javulnom az időbeosztás és a koncentráció terén (még mindig elkezdek vadul mososgani vagy pakolni otthon, amikor dolgoznom kellene).

 

SPORT

Örök kűzdelemben állunk a sport és én. Keresem, kutatom a hozzám passzoló mozgásformát, de nem találom. Vagy nem illik bele a napirendembe. Vagy… Tudjátok, hogy van ez. De nem adom fel! Nyitva tartom a szemem. Most például egy szórólapon jött velem szembe, hogy a lakásunktól 10 percre gyalog van egy kis barátságos tornaterem, ahol pilates órát tartanak kedd reggel kilenckor. A szervezett sport Franciaországban nagyon drága, itt inkább futnak és bicikliznek az emberek. A pilates esetében 10 alkalmas bérletet lehetett vásárolni 150 euróért, ami sok, de itt már baráti árnak számít. Azért óvatos duhaj vagyok, elmentem először egy próbaórára, azaz 20 euróért nem kellett még elköteleződnöm. Öten voltunk az órán és a pilates ez esetben rendkívül hasonlított a jógára. Nem igazán erre számítottam, mert a pilates-nek nevezett videó, amire otthon szoktam hébe-hóba tornázni, egyáltalán nem olyan volt, mint ez az óra. Plusz pont, hogy az oktató nagyon szimpi volt, mindenkire nagyon figyelt és rengeteget beszélt (aminek a nagy részét ugyan nem értettem) magyarázott, hogy egy-egy pozíciót hogy kell tartani ls közben megfelelően  lélegezni.

Keresek tovább. Egyszer csak lesz a közelemnem egy aerobic óra is!

 

SZÉPSÉG

Nagyon hiányzik nekem itt az, hogy rendesen karbantarthassam magam. Nagyon drágák a szolgáltatások, így a fodrász és a kozmetikus is. Amikor pedig egy manikűrösnél megláttam, hogy egy manikűr 50 euróba kerül, kitértem a hitemből. Nyilván, akinek rendes munkája van, annak ezt nem probléma itt kifizetni, de hát hol vagyon én még attól! Azért, tuti ami fix, az angol óráimból befolyt bevétel nagy részével azonnal támogatni kezdtem a szépségiparban dolgozó, helyi szakembereket. Elmentem kozmetikushoz.

Nem tudjunk mi magyarok, hogy a magyar kozmetikusok mennyire nagyon fantasztikusak. Én tudom jól, főleg hogy igencsak problémás a bőröm ezért Magyarországon rendszeresen jártam kozmetikába. Arról ne is beszéljünk hogy volt szerencsém megtapasztalni egy Omorovicza luxus arckezelést is, amíg ott dolgoztam.

Egy nem túl frekventált helyen lévő, barátságos kozmetikát néztem ki, ahol a thalasso kezelést (tengeri hatóanyagok) javasolta nekem a szimpatikus kozmetikus hölgy. Mondtam neki, hogy feltétlenül legyen a kezelésben tisztítás, azaz nyomogassák ki a mitteszereket, pattanásokat, de megnyugtatott hogy ez olyan. 60 perc – 60 euró. (otthon még 1,5 óránál rövidebb tisztító kezelésen nem voltam, árban pedig 15-30 eurónak megfelelő forintot szoktam fizetni attól függően hogy Pécsről vagy Budapestről van szó) Hú, gondoltam, ez kicsit húzós, de 3 angol órából kijön.

A kezelés nagyon kellemes volt, de a magyarországi arckezeléseknek a nyomába sem ért. A nyomogatás 3 percig tartott, pedig lett volna min dolgozni (igaz elmondta, hogy a legújabb trend az, hogy a mitesszereket nem szabad kinyomni), aztán rögtön rátérünk a pár perces arcmasszírozásra, majd jött a maszk, aztán már nem is emlékszem hogy volt-e még más. A termékek jók voltak persze, lágy zene szólt a háttérben, kaptam takarót is, hogy kellemesen relaxáljak közben, de akkor sem az volt, amire számítottam. Mégis jó volt kipróbálni, a dolognak a lelkemre ható része miatt. Újra úgy éreztem magamat, mint otthon, ahol imádtam kozmetikushoz járni és az életem része volt, de Franciaországban tiltólistára tettem.

Fodrásznál is csak egyszer voltam eddig, de ott a hajmosó szék egy masszázsfotel volt, az volt ám az élmény!

 

ESZEM-ISZOM

A franciák híresek arról, hogy majd’ mindig igyekeznek friss alapanyagokból főzni, ezért nem is nagyon keresgéltem az óriási választékot a fagyasztott, félkész ételek terén. Egyszer viszont vendégségben ettem egy rántott halat, ami annyira finom volt, hogy nem hagyhattam szó nélkül. Tudtam, hogy félkész étel, de ropogós volt a bundája és megtudtam, hogy 100% halból készült. Megismerkedtem a Picard-al. Nem kellett volna.

Elő a google térképet, hadd lássuk hol van a hozzám legközelebbi Picard üzlet. Ezt a márkát ugyanis saját üzletekben árulják csak, a nagy szupermarketek nem jutnak hozzá. (Bal)szerencsémre, találtam is egy boltot 10 percre tőlünk. Korina imádja a halrudakat, rólam nem is beszélve, úgyhogy felkerekedtem. Az üzletben csak fagyasztott termékeket lehet vásárolni, két teremben a fal mellett kígyóztak a fagyasztószekrények szép egymásutánban. Uramisten, itt mindent lehet fagyasztva kapni! A hagyományos zöldségzacsiktól kezdve, a palacsintán át, a fagyasztott sütikig, croissant-okig! Minden mesésen néz ki a dobozokon és bárkit kérdezek azt mondja, hogy ezek valóban jó minőségű termékek. Rengeteg 300 grammos dobozka is volt, kész ebédekkel. Spenótos-kecskesajtos gnocchi, teryaki csirke rizibizivel vagy, lazacos tagliatelle, még ötletgyűjtésnek sem utolsó, ha az ember nem tudja mit főzzön. 2 euróért már kapunk egy ilyen ebédet, ami igazán nem rossz. Péntek estére vendégeket vártunk ezért a halakon kívül még elcsábultam egy doboznyi aperitif falatkára. Ezek kis levelestészta karikák voltak baconos, paradicsomos-kagylós és cukkinikrémes-kecskesajtos ízesítéssel. Csak be kellett dobni őket a sütőbe 5 percre és készen is voltak. Hú, de isteni volt!

Még szerencse, hogy igazán kicsi a fagyasztónk!

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

2 thoughts on “Hétköznapi dolgok

  1. Szia!
    Franciaországban hol vagy pontosan?
    Én itt szeretnék munkát találni bármit amivel a nyelvet megtanulhatom.

    Tina

    1. Szia Tina!
      Nantes-ban élünk a családommal. Ha Franciaország a célod, mindenképp javaslom, hogy a nyelvet előtte kezd el tanulni már. A francia nyelviskolákba itt rengeteg külföldi jár, mert rettenetesen nehéz nyelvtudás nélkül munkát találni. Mindenki a középfokra készül, a B2 szint az, amit a munkáltatók többnyire elvárnak. Angolul beszélő babysitter munka van még elég sok, de ezen kívül nem nagyon tudok másról. (Persze lehet, hogy van…) Én már beszéltem kicsit franciául amikor kiköttem, de sehova sem hívtak be állásinterjúra amíg középfokú francia tudást írtam az önéletrajzomra, becsületesen. Sok sikert!
      Zsófi

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *