Dráma a TGV-n!

Ha nyár, akkor Balaton! Pontosabban, Balatongyörök! Igen, én is a Balatonimádók táborát erősítem, mivel itt töltöttem gyerekkorom nyarait.

Ugyanakkor, amióta francia lovagom van, ha nyár, akkor Bretagne is! Azon belül is Quiberon, mivel a férjem itt töltötte gyerekkora legszebb nyarait. Mindkettőnknek megvan tehát a nyári szerelme.

Miután kitört az oviban a nyári szünet, felpakoltunk mindent, ami nyárra kell és két bőrönddel plusz két hátizsákkal elindultunk Magyarország felé. Ezúttal három hét kimenőt kaptunk.

Nantes-ból vonattal szoktunk utazni Párizsig, ugyanis a TGV nagyon gyors és kényelmes, és nem utolsó sorban olcsóbb, mint a repülő, persze kizárólag abban az esetben , ha az ember jó előre megveszi a vonatjegyét. A vonatjegy árakat is ugyanúgy megemelik a nyár közeledtével, mint a repülőjegy árakat. Párizs és Budapest között pedig a jól bevált Easyjet repít minket haza, ahol enni ugyan nem adnak, de idejekorán szintén jó árakat lehet kifogni. Emiatt, mi a nyári repülöjegyünket már januárban megvásároltuk. Tudom, hogy nem mindenki tud ennyire előre tervezni, de ha lehet akkor érdemes vele foglalkozni már a téli hónapokban.

Idén már sokadik francia-magyar utunknak indultunk neki, de ezúttal egy horrortúra lett a vége.

A bajok ott kezdődtek, hogy a gyerek beteg lett az utazás előtt. Hogy is kedződhetne másként! A gyerekek valahogy érzik az utazás közeledtét és képesek valami nyavaját összeszedni mindig  lehetőleg a legutolsó pillanatban. Korinát megcsipte valami, és az indulás napján hajnali négykor felpuffadt szemekkel indult ki pisilni, ezt látva a férjem azonnal ébresztett, hogy ki kell hívnunk az ügyeletes orvost.

Franciaországban van egy szervezet, a neve SOS Doktor. Ők házhoz hívhatók vészhelyzetben, nem kell az ügyeletre bebumlizni. Nem is tudom, hogy van-e ügyelet. Mindenesetre 50-60 eurót kell fizetni egy ilyen sos vizitért, amelyből hamarosan meg fogjuk látni, hogy visszatérít-e valamicskét a TB. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Ez az első ilyen esetünk. Az orvos midenesetre egy órán belül megérkezett, és arra jutott, hogy Korina valószínűleg allergiás a méh, a darázs, vagy a szúnyogcsípésre. Mivel utazás előtt álltunk, két lórúgás erősségű gyógyszert írt fel Korinának, akinek a két barna szeme alig-alig látszott ki a sárgabarack méretűre duzzadt alsó és felső szemhéja között.

A francia egészségügyi rendszer eddigi egyetlen abszurduma az én szememben az, hogy nincsen állandóan nyitvatartó, ügyeletes gyógyszertár. Mivel a kölcsönautónkat egy hétvégére visszaadtuk a szülőknek, ezért szegény férjem vasárnap reggel hajnali ötkör –  kettő órával az indulás előtt –  felpattant a biciklijére és eltekert a rendőrségre. Itt bemutatta a receptet, amin látható volt az aznapi dátum, azaz valóban sürgősségi ellátást igényel, így a rendőrség  felhívott egy patikust, hogy dologidő van és nyisson ki. Újabb tekerés után Ivo megérkezett a patikába és kiváltotta a gyógyszereket. Mire hazaért, Korina éppen felébredt, gyorsan belediktáltuk az összes gyógyszert és rohantunk a buszhoz, ami a vasútállomásra vitt minket.

A TGV-n, a francia gyorsvonaton, mindig rengeteg ember utazik és többnyire Párizs az úticél. Sokan munkába is ezzel járnak a környező városokból, de nyáron különösen nagy rajta a tömeg, amikor mindenki nyaralni igyekszik. A kocsik emeletesek, de csak a felső szinten van átjárás a kocsik között, viszont az elején és a végén kialakított tároló helyre kell tenni a bőröndöket. Mindenki ide pakol, mert a fej feletti pocra csak egy kabát vagy egy kisebb hátizsák fér fel, a sorok között pedig épp annyi hely van, hogy egy ember el tud menni közöttük.

A vonatra felszállva Ivot azonnal elnyomta az álom, én pedig Korinát figyeltem, hogy kezd-e már apadni a duzzanat a szemén és közben színeztünk. Háttal a bőröndjeinknek.

A Nantes utáni első állomáson kicsit többet időzött a vonat a szokásosnál és jött is a kalaúz, hogy mindenki ellenőrizze a bőröndjét. Mentem is gyorsan a kijelölt tároló felé szaporán és a gyomrom azonnnal összeugrott, amikor láttam, hogy mindkét bőröndünk hiányzik a polcról. Szóltam Ivonak, aki csodával határos módon képes mindent megtalálni, amit én eltüntetek otthon, így ebben a varázsképességében bíztam most is.

Sajnos kiderült, hogy csak a mi két bőröndünk tűnt el. A kalaúz mondta, hogy láttak a vonat egy másik kocsijában két gyanús fickót. (de nem szóltak senkinek semmit…) A két férfi csomagok nélkül szállt fel Nantes-ban és csak a következő kisvárosig szólt a jegyük. Erre azért figyeltek fel, mert a nyár közepén nem szokványos nulla csomaggal utazni. Arról nem is beszélve, hogy a hölgy kalaúz látta őket leszállni két bőrönddel. A mieinkkel. Azt mondjuk fel nem foghatom, hogy ha látták őket bőrönd nélül felszállni és bőrönddel leszállni, akkor miért nem állította meg őket egyik kalaúz sem. Mindenesetre, először az utasokat kérték fel, hogy ellenőrizzék a csomagjaikat, de számunkra ekkor más késő volt és a vonatunk is kigurult Angers állomásáról.

Sajnos az ember nem kaphat nyilvánosan sokkot és nem sírhat mint egy szökőkút, ha egy vasúti kocsira való ember figyeli és a három éves gyereke ott ül mellette felpuffadt szemekkel. Ezért Ivoval a csendes döbbenetet választottuk és azon filóztunk hogyan tovább. Sajnos Korina gyógyszerei is a bőröndben voltak, ez volt a legnagyobb problémánk azt leszámítva, hogy egy darab ruhánk sem volt a magyarországi három hetünk idejére.

Párizsban a reptéren alig találtuk meg a rendőrséget és érdekes módon szinte senki sem tudta megmondani nekünk, hogy mere is keressük. Természetesen jó messze volt a kaputól, ahonnan a repülönk indult. Korinának pedig állandóan pisilnie kellett, így én rohangáltam vele a vécére, amíg Ivo megtette a hivatalos bejelentést a francia rendőrségen. Csak futva értük el a repülőnket, mert elég sokáig tartott az adminisztráció és át is kellett vágtáznunk a fél Charles de Gaulle reptéren.

Budapesten a komaasszonyom várt minket. Ő mindig mindenre fel van készülve, a kapcsolati hálózata Pazar, és a legváratlanabb problémák megoldásában is elsőosztályú segítség. Ez volt a szerencsém, mert én nem voltam formában, mert még mindig alig tudtam elhinni, hogy ez megtörténhetett velünk. Nála, Velencén szedtük össze valamennyire magunkat két nap alatt. Szerencsére Korina szeme javulni kezdett de azért Velencén, az ügyeletes orvosnál kezdtük a programot. A doki bácsi egy rideg, goromba fickó volt, ezért hétfőre bejelentkeztünk a komaasszonyom velencei  háziorvosához is, aki gyerekorvosként is praktizál.  Az ügyeletes orvosi vizit egyetlen előnye az volt, hogy egy kicsit megnyugodtunk, mert a dokit annyira nem érdekelte a Korina, hogy rájöttünk, hogy már nem lehet súlyos a helyzet. Mindenesetre az általa felírt gyógyszert nem váltottuk ki azonnal, meg akartuk konzultálni hétfő reggel a másik orvossal is és milyen jól tettük, mert a tündéri doktornő a vényt szörnyülködve összetépte, mondván hogy ilyet 12 év alatti gyereknek tilos felírni. Na bumm, így legyen okos a szülő.

A dráma itt véget ért. Csak a hétfői programunkon kellett már ezután módosítani, ami annyiból állt, hogy nem a Velence Korzóra vezetett az első utunk, hanem Budapesten az egyik bevásárlóközpontba, ahol beszereztünk néhány napra való ruhát, alsóneműt és cipőt mindhármunknak. Milyen szerencse, hogy a nyári leárazások még tartottak! Amikor minden elveszik, akkor lehet csak látni igazán, hogy mennyi mindent használ az ember a fogkefétől kezdve a tusfürdőn át a fürdőruháig nagyon hosszú a sor.

Anyukám szintén azonnal bevásárolt Korinának és Pécsről elszállította az egyik régi, nagy bőröndömet Balatongyörökre busszal, hogy ne kelljen most azonnal bőröndöt is vennünk. Ezzel fogunk majd hazautazni.

Így indult a nyaralásunk. Ma vasárnap van, a lopás pont egy hetet történt. Ennyi időnek kelllett eltelnie, hogy nyugodtan le tudjam írni. Most már Balatongyörökön pihenünk, ahol felváltva van velünk anyukám és a barátaink. Talán most már nem lesz gond…

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

9 thoughts on “Dráma a TGV-n!

  1. Nekem is összeugrott a gyomrom màr akkor mikor írtad h a csomagok kupacban, külön vannak. Eszembe jutott mikor èn is utaztam itt ès fèl szemem mindig a csomagon volt. Akkor úgy fogtam fel h rossz beidegződès h nem tudom magam elengedni ès aggódom. Ezek szerint nem ok nèlkül. Sajnàlom h így jàrtatok, ès remèlem hogy a ruhàkon kivül sok szemèlyes tàrgyat nem raktatok bele.
    Ma talàltam meg a blogot, örülök Nektek, h olvashatok az èletetekről ès hogy Korina màr meggyógyult!
    Kellemes időtöltèst otthon.

    1. Köszönöm Ágota! Igen, sajnos mégiscsak figyelni kell a bőröndöket a vonaton, ez így van. Főleg a nyári főszezonban. Korina teljesen meggyógyult már és teljesen odavan a balatoni strandolásért.

  2. Azon gondolkodtam, hogy van-e utazási biztosításotok, mert erről nem írtál semmit. Ha az lenne, akkor elég jelentős részét megtérítené.
    Sajnálom nagyon ezt a dolgot, vhogy ugyanezt éreztem a TGVn, meg az olasz vonatokon is, hogy ébernek kell lenni.
    Jó nyaralást kívánok!

    1. Szia! Sajnos idén májusban járt le az egy éves utasbiztosításom, amelyet nem hosszabbítottam meg. A vasút nem vállal garanciát semmire, a vonaton tárolt csomagok a saját felelősségi körünkba tartoznak. A férjem egyik bankkártyájához van még utasbiztosítás, de sajnos épp nem ezzel fizette a vonatjegyet. Szóval, nem voltunk elég elővigyázatosak, ezt a veszteséget el kell könyvelnünk. Szerencsére az első pár nap sokkja után nagyon jól sikerült a magyarországi nyaralásunk.

  3. Kedves Zsófia, szurkolunk nektek, hogy minden rendben legyen, és megtaláljátok a csomagjaitokat, és természetesen jobbulást kívánok a kislánynak!

    1. Kedves Zoli! Köszönjük a jókívánságokat! A rendőrség sajnos nemmi jóval nem kecsegtetett, de Korina szépen meggyógyult és a nyaralás is jól telt végül. Tegnap értünk vissza Nantes-ba minden csomagunkkal együtt.

  4. 3237 telefonszámon megmondják a hozzád legközelebbi ügyeletes gyógyszertárat (most, vagy egy óra múlva, vagy 22 órakor) és akkor megspórolható a rendõrségre kerekezés. A TGV-n tényleg vigyázni kell a csomagokra. Jó nyaralást!

    1. Szia Júlia! Ezt a számot nem ismertük, köszönöm! Bár remélem nem lesz rá egyhamar újra szükség, azért jó tudni!

    2. Mondtam a férjemnek is ezt a telefonszámot és ő is megerősítette, hogy Nantes-ban is ez volt a rend régebben, de már megváltozott és sajnos már nem lehet telefonon érdeklődni a gyógyszertár ügyében. Pedig úgy örültem ennek a lehetőségnek.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *