Multikulti

Amikor virágboltos voltam Amerikában a hortenzia szálanként 5 dollárba került nálunk. Az előre gyártott csokrok készítésekor mindig csínján kellett vele bánni, ezért nagyon megmaradt bennem, hogy ez egy “luxus” virág. Illetve Amerikában az. Otthon mindig szerettem volna egy hortenzia bokrot Balatongyörökre, de mivel nem vagyok ott eleget, nem mertem soha belevágni a dologba.

Azóta a hortenzia a kedvenc virágom, az esküvői csokromban is volt. Nantes-ban az erkélyünkön van egy kis cserepes hortenziánk. Szép és virágzik, pedig nem csinálunk vele semmi különöset. Quiberonban pedig olyan az éghajlat, hogy lépten nyomon hortenzia bokrokba botlik az ember, imádom.

Amikor New Yorkból hazaköltöztem, sokszor gondoltam, hogy milyen jó lenne megint egy ilyen multikulturális városban élni, de az sosem gondoltam volna, hogy ezt az érzést Nantes-ban fogom megtalálni. Nagyon sok náció él itt, sokszor nem is láthatóan, de egyszer csak kiderül, hogy a felmenők között van, aki nem francia. Sok vegyes házasság van, mert Korina ovis társainak a szülei között is rendre találkozom olyan esettel, hogy a szülő francia, de az apukája angol az anyukája francia, vagy a szülő francia, de a szülei Kambodzsából vándoroltak át Franciaországba, amikor 3 éves volt. És az ovi csak egy nagyon kís szűrő.

Aztán ott van a francia nyelviskolám, amelyet sikeresen befejeztem. Itt állandóan változott a csoport összetétele, mert valaki mindig jött, valaki pedig ment. A lányok nagy része francia fiúk felesége vagy barátnője volt, tehát most is folyamatosan alakulnak a vegyes családok. A skála rendkívül színes, Indonézia, Fülöp-szigetek, Irak, Ecuador, Argentína, Peru, Japán, Tajvan, Németország, Anglia. Az utóbbi kettő persze nem olyan meglepő, de a többi engem azért meglepett, vagy mondjuk inkább úgy, hogy azt hittem, hogy mindenki Amerikába vágyik és igyekszik. Nem gondoltam, hogy Franciaország ennyire sokak számára vonzó.

Aztán ott van az Erasmus és az egyéb egyetemi csereprogramok. A franciák nagy utazók, és nem csak a fiatalok, úgy látom. Olvastam nemrég egy cikket arról, hogy az Erasmus programmal külföldön tanulók közül sokan szerelembe esnek valakivel külföldön, ott, ahol tanulnak és ott is maradnak családot alapítani, vagy a vegyes páros visszaköltözik a kiindulási országba. A nyitottság a világ iránt –  közvetve bár de – sok vegyes családot eredményez, így azt sem szabad elfelejteni hogy a “Franciaország konyhája” is elég vegyes lett mára, hiszen a történelem során mindenki hozta magával a hagyományos ételeit. Én például a csirkepaprikást nokedlivel. Azért mondjuk arra várhatunk, hogy ez is bekerüljön a Franciaországban a hétköznapokban is elérhető ételek közé, de kis mértékben én is itthagyom a magyaros lenyomatomat. Általánosítani persze nem szabad, ezt tudom, de én csak arról tudok beszámolni, amit én eddig Nantes-ban tapasztaltam. Lehetséges, hogy csak Nantes olyan, mint egy kis New York és a többi város az országban már vadul francia.

A  családomban francia-holland-magyar nemzetiségűek élnek, de most hétvégén rájöttem, hogy még színesebb a kép, mert az apósom nővérével és lányával találkoztunk, azaz a férjem unokatestvérével, akinek a férje indiai és a kisfiuk egy gyönyörű, tejcsoki színű, kis mosolygós lurkó. Természetesen egy nagy ebédet csaptunk, ha  már így összejöttünk. Elmesélem, hogy mit ettünk.

Az előétel tabouleh (kuszkusz és különböző zöldségek keveréke) volt. Ez ugyebár eredendően nem francia étel, de nagyon népszerű. Olyannyira, hogy még előre csomagolt adagokat is lehet venni belőle a boltban. Főételnek konfitált kacsacomb darabkák voltak rétegezve krumplipürével, olyan rakott krumpli módon, csak pürével, majd jött a sajt baguette-el és utána a desszert és a kávé. Ez esetben brownie volt a desszert, de általánosságban igaz, hogy a franciák imádják a csokis sütik minden lézető megnyilvánulását. Mindenből keveset ettem, de így is majd’ kidurrantam és estére sem nagyon éheztem meg.

A másik fantasztikus dolog a francia étkezéssel kapcsolatban az, hogy a gyerekek is ugyanazt eszik, mint a felnőttek. Sőt, az óvodában is nagyon figyelnek az étkezésre. Korina egy állami oviba jár, tehát nem egy privát, luxusintézménybe, de a menű, amit ezek a gyerekek kapnak minden alkalommal elképeszt engem, mert én is szívesen megenném! Azért, hogy rendesen szemléltetni tudjam a helyzetet és mindenki lássa, hogy nem túlzok, lefényképeztem az egyik heti menüsort az ovi falán és most lefordítom a kedves olvasóimnak, íme:

Hétfő

Gazpacho kenyérkockákkal

Sült kolbász (bio) vegyes zöldséggel (zöldbab, répa, brokkoli, krumpli)

Tomme blanche (ez egy sajt)

Szezonális gyümölcs

Kedd

Dinnye

Tonhalas tésztasaláta (kukoricával, uborkával, paradicsommal)

Friss kecskesajt

Gyümölcsös macaron

Csütörtök

Saláta fenyőmaggal és feta sajttal

Borjúsült (bio) krupmplipürével

Eper tejszínhabbal

Péntek

Paradicsomos-mozzarellás palacsinta

Hagymás tortilla, cukkini provanszi módra

Fromage Belle de Nantes (sajt, amiről még sosem hallottam, megkóstolnám)

Szezonális gyümölcs

Ez az ovis szerintem menü elég jól bemutatja a francia étkezési szokásokat. Sok zöldséget esznek, kis húst, sok sajtot és gyümölcsöt. Sokan mondják, hogy ezek bizony túl könnyű ételek és egy magyarnak a fél fogára sem lenne elég. Erre én azt mondom, hogy ki kell próbálni egyszer, és hozzátenném azt is, hogy otthon a családban a sajt mellől elmaradhatatlan a baguette és a vaj, így ezzel együtt a négy fogás megterhelő tud lenni a gyomornak még akkor is, ha általában elég könnyű kis ételekről van szó.

Az pedig a leghihetetlenebb számomra, hogy egy négy éves gyerek megeszi a reszelt répa salátát. Én 20 éves koromig nem ettem egy falat répát sem, úgyhogy a lányom elég nagy előnnyel indul az életben.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

One thought on “Multikulti

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *