10 hónap a sajtok földjén

Dolgozom. Jól vagyok.

Ezek szerint nekem 10 hónap kellett hozzá. Ha jobban magamba akarok nézni, akkor a munka kellett hozzá, azaz egy olyan munka, miközben emberekkel találkozom és kicsit franciául, de leginkább angolul beszélek közben. Eleinte nem sejtettem, hogy az angol tanítás fogja ezt meghozni számomra Franciaországban. Pedig a férjem megmondta, már a legelején, de nem hallgattam rá. Shame on me. Igaz ami igaz, most tudok annyira jól franciául, hogy egy kezdő angolossal az első ismerkedő találkozón franciául el tudjak csevegni. Mindennek tehát megvan a maga ideje. Sajnos. Előbb is belevághattam volna, de akkor még nem volt merszem és nagy ábrándokat kergettem.

Nomeg az is fontos volt, hogy legyen rendes társadalombiztosításom és el tudjak menni orvoshoz. Nem vagyok túl beteges, de valahogy nincs meg a lelki békém, ha tudom, hogy nem tudok elmeni orvoshoz, vagy bonyolult/drága lenne.

Azt sem gondoltam volna soha, hogy Franciaországban fogok vállalkozóvá válni! Pedig ha azt tekintem, hogy itt mennyivel könnyebb volt az egészet elintézni, igazán nem kellene meglepődnöm. Az igaz, hogy az adminisztrációt a férjem intézte, nade hogyan! Egy fél órát töltött el egy weboldalon és 30 perc után már csak a vállalkozói és a TB számom megérkezésére kellett várni. Igaz arra sokat!

Itt az önálló vállalkozó – auto-entrepreneur- életét nem keserítik meg túlságosan. Egy excel táblázat elég a számlázáshoz, három havonta kell bevallani az adót, ami a bevétel 24 százaléka, és ha nincs bevétel egy adott hónapban, akkor nem kell adót fizetni. Semmit.

Annyi járulékos költsége van csupán a dolognak, hogy az ember a saját, privát bankszámláját nem használhatja hozzá, hanem nyitni kell egy másikat, viszont nem kötelező  professzionális, a cégek számára ajánlott banki opciók közül választani, hanem nyugodtan lehet nyitni egy lakossági számlát az önálló vállalkozáshoz is!

A bankban pedig, legalábbis a mi helyi kis fiókunkban az embert úgy fogadják, mint a királynőt. Először is szét van osztva, hogy ki foglalkozik a lakossági, a kisvállalkozói és a nagyvállalkozói ügyekkel. Igaz, nem lehet csak úgy beugrani elintézni valamit, hanem időpontot kell kérni a számunkra kijelölt bankártól, aki öltönyben fogad és egy zárt tárgyalóterembe vezet, ahol alaposan kikérdez és nyugodtan, figyelmesen minden kívánságunkat teljesíti. Igaz, a férjem szülei és a férjem is már több mint 40 éve ebbe a bankba járnak, tehát ismerik már jól őket, de azért a bankárok ez idő alatt változtak, a figyelmes kiszolgálás mégsem veszett oda. Amikor az önálló vállalkozói számlámat mentünk megnyitni, majdnem egy órát töltöttünk a bankban, mert az úr még azt is megkérdezte, hogy megvettem-e már a tankönyveket a nyelvoktatáshoz és ki lesz a célközönségem. Ha azt mondom, hogy ezen megdöbbentem, akkor keveset mondok.

A tanári pálya itt merőben más, mint Magyarországon, mind az állami iskolák rendszerében, mind pedig a magániskolákéban. Arra sosem vágytam, hogy rakoncátlan gyerekeket tanítsak újra, viszont mivel felnőttként, munka és gyerek mellett folytattam a francia nyelvtanulásomat Budapesten, úgy éreztem, hogy a felnőtteknek sokat tudnék segíteni. Láttam mindkét oldalt, a tanárét is és a diákét is megtapasztaltam, és nem utolsó sorban még egy angoltanári diplomám is van, amit ugyan egy kicsit le kell porolni, de 40 évesen azért van pár ötletem magamtól is, hogy hogyan kellene nyelvet tanítani.

Nagyon élvezem, hogy a nulláról próbálok egy nyelviskolát felépíteni és minden ezzel járó feladat rám szakad (és a férjemre, aki hősiesen segít mindenben, amiben tud). Weboldal, Facebook oldal, névjegykártya, szórólap, az iskola reklámozása, elbeszélgetés a potenciális diákokkal (hogy legyen kedvül beiratkozni, miután jelentkeztek), adminisztráció és a tanítás maga! Az is szuper, hogy senki sem szól bele, hogy mit, hogyan csináljak illetve mikor. Ez szabadság is és teher is néha, mindenesetre egy érdekes, új érzés.

A héten kaptam egy emailt egy manchasteri férfitól, aki azt írta, hogy a nyelviskolámban szeretne dolgozni, mert tetszik neki a fiolozófiám és a weboldalam. Nagyot nevettem!

A Berlitz nyelviskola pedig – ami az egyik legnagyobb, világszerte ismert, rengeteg nyelvet tanító nyelvsuli – szintén megkeresett, hogy a nyári szezonra angol tanárokat keresnek és hogy szíveskedjek elküldeni egy önéletrajzot, ha érdekel.

Zajlik az élet. A valóságban jelenleg egy tanítványom van, egy potenciális járt ma nálam és egy nyugdíjas klubbal tárgyalok hatszor hat hetes csoportos angol nyelvtanfolyamról, ami szeptembertől kezdődne. Most készítem számukra a tanfolyam programját, aztán ha elfogadják, akkor ők megkezdik a reklámozását a már meglévő csatornáikon a nyugdíjasok felé. A klub a házunkkal szemben van, ezért jutott eszébe a férjemnek, hogy ugrojak be és ajánljam fel a szolgálataimat.

Júliusban nyári szünetezünk anyukámnál és a barátokkal, aztán augusztusban teljes gőzzel beindítom a marketinget, hogy szeptemberre megteljen a naptáram. 500 szórólapt rendeltem, lesz mit szórni.

Azt hiszem nekem szinte mindegy, hogy mit csinálok, csak legyen benne valami angolul. A suliban is az angol volt a kedvencem, egy kicsit tanítottam általánosban, aztán New Yorban rendesen megtanultam beszélni is, majd csak angol munkanyelvű projekteken dolgoztam Magyarországon is hosszú éveken át.  Nekem ez a mániám, a hobbim, a kedvenc nyelvem, imádom. Egyes angolszászok kiejtését is tudom imádni és ha valaki angol nyelven szól hozzám, akkor azonnal megemelkedik a boldogszágszintem, akár anyanyelvi beszélő, akár nem. Ha angolul beszélek, én is kicsit más vagyok, nyitottabb, még kedvesebb, lazább, jobb fej. Angolul vadidegenekkel is könnyebben elbeszélgetek vagy megismerkedek, mint magyarul vagy franciául. Érdekes dolog ez.

English forever. Legalábbis nekem.

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

One thought on “10 hónap a sajtok földjén

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *