Tanév végi buliáradat

Ez a hét az ünneplés és a gyerekzsúrok bűvöletében telt. Azt hiszem, hogy Franciaországban sokkal nagyobb jelentősége van az iskolaévnek, mint a naptári évnek a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt. Az újévi fogadalmakat itt szeptembertől tűzik ki, nem januártól. Ennek tükrében talán már nem is annyira meglepő, hogy a tanév végén mindenhol bulit csapnak az év lezárása alkalmából. Nálunk most mindenki tanuló, egy óvodásból, egy nyelviskolásból és egy autodidakta programozóból áll jelenleg a Corfmat család. Ezen a héten 3+1 buliban voltam, kettőn a saját jogomon, kettőn a Korina kísérőjeként.

Kedden volt az utolsó torna foglalkozás, ahol a szülők együtt tornázhattak a gyerekekkel. Ez alkalommal íjászkodás volt a napirenden, majd egy kis evés-ivással zárták az órát, ahol volt csokis süti és üdítő.

Csütörtökön volt a francia nyelviskolám tanévzáró piknikje – bár a tanévből még visszavan két hét. A Loire partján kerestek egy kis füves területet és oda volultak fel a tanárok pokrócokkal, üdítőkkel és mindenkinek kellett vinni egy kis sós harapnivalót, illetve aki akart az benevezhetett a sütiversenyre. Én egy mézes zserbóval készültem, amivel ugyan nem nyertem, de nagyon nagy közönségsiker volt!

 

Péntek délben egy nyugdíjasklubba voltam hivatalos, hogy bemutatkozzak. Ugyanis a klub a mi utcánkban van és bementem egyik nap, hogy felajánljam a szolgálataimat, mint angol tanár. Erre meghívtak a pénteki bulijukba, ahol zenekar is játszott, hogy megismerkedjek azokkal a nyugdíjasokkal akik oda szoktak járni, hogy egy kicsit bátrabban merjenek majd jelentkezni az angol órára, miután már látták, hogy nem eszek nyugdíjasokat angol órán. Ide elvittem a mézes zserbó fennmaradó egyharmad részét. Nem voltak sokan a buliban, talán hat-hét hölgy és egy úr volt összesen, de a zenekar akit meghívtak, az nem volt semmi! Egy közepesen nagy szobába bepréseltek egy szintetizátorost, két gitárost, egy hölgy a basszusgitárt váltogatta a nagybőgővel egy másik úr pedig a szakszofont a harmonikával. Nagyon jók voltak, és aranyosak. Azért nyolc ücsörgő embernek lenyomni egy klassz, egy órás bulit, ahhoz azért kell a nagy szív. Itt három órát töltöttem el, ugyanis a koncert előtt és után kellett csevegnem mindenkivel (franciául), hogy felbátorodjanak a délután végére, merthogy a zenés piknik délben kezdődött. Három óra tájt kezdtem szedni a sátorfámat és szépen csendben elköszöntem a szervező hölgytől, aki azzal engedett utamra, hogy a következő héten menjek vissza megbeszélni a részleteket, mert akard néhány érdeklődő az angolra. Nahát, gondoltam!

Hőség van Nantesban ezen a héten, pedig az itt rendkívül ritka, hogy hosszabban 30-32 fokos legyen, ezért péntek délután még elzarándokoltam Korinával az ovi után egy olyan helyre ahol egy nem túl szép, de annál praktikusabb beton pancsolót feltöltöttek vízzel a nyárra és a gyerekek a lakóházak között tudtak délután fürdeni. Egy kedves, cseh osztálytársan hívott el minket ide, mert ők arrafelé laktak és szoktak oda járni. Nagyon jó volt egy kicsit angolul beszélgetni vele, a lányaink meg ugrabugráltea a vízben. Kár, hogy két busszal kellett kb. 40 percig utaznunk oda és vissza is, mert egy szuper kis program volt, de a végére én annyira elfáradtam a hőségben, hogy arra nincs szó! (Korina nem…)

Még gyorsan péntek este összegyúrtam az ischler tésztáját és betettem a hűtőbe, hogy szombat reggel kisüthessem, mert szombaton volt ám a legnagyobb buli! Az ovi évzáró bulija. Nahát, itt aztán nincs uncsi évzáró beszéd meg ünneplő ruha, hanem egy egész napos játszó-őrület van műsorokkal. Fantasztikus volt, meg kell mondanom. Reggel 11-kor kezdődtek az előadások, az ovi udvarára felállítottak egy kis színpadot és hoztak székeket is a vendégeknek. A csoportok nagyságrendben adták  elő a darabjaikat. Korináék kezdtek a kiscsoporttal, ők egy mini-színdarabot adtak elő. Az űrhajósoknak el kellett menni a Marsra és elhozni a boldogság virágát. Korina egy hullócsillagot alakított, de rajta kívül voltak még marslakók és űrhajósok csoportja is. Zenei aláfestés is volt és a szöveg magnóról szólt hozzá, azaz inkább mp3-ról, gondolom. A többi csoport táncos koreográfiákkal készült, volt aki latin táncot lejtett, mások pedig egy alternatív koreográfiát adtak elő. A középső csoportosok már egész ügyesen táncoltak!

Mindeközben már üzemelt a büféstand, ahol a hozott sütiket 50 centért lehetett megvásárolni és mindenféle italt is lehetett fogyasztani a cidertől kezdve a kávén át az üdítőkig. Délben ott lehetett ebédelni a kétféle menüből,  hotdog csipsszel és tonhal paradicsimos szószban rizzsel volt a menün. Midnen fillér, azaz eurocent, az óvoda alapítványához kerül, akik az évben ebből mindenféle plusz programot szerveznek a gyerekeknek. De ezután jött csak a java! A hátsó kertben volt ugrálóvár, tombola, célbadobás, ajándékhorgászat, arcfestés, tetoválás és pónilovaglás. Előre kellett megvenni a jegyeket és minden játéknak megvolt az ára. Volt amit egy, mást kettő vagy három jeggyel lehetett igénybevenni. Egy tízes jegytömb 7 euróba került.

Délután négy óráig tartott a buli, de négykor még mindig akadtak akik ott maradtak. A gyerekeknek ez fantasztikus program volt, mert a csoporttársaikkal tudtak ökörködni egész nap egy olyan helyen, amit már jól ismertek és ahol otthonosan mozogtak. Korina mindent kipróbált (kivéve a pónilovaglást, mert arra fel kellett íratkozni és azt lekéstük), volt amit többször is. A legcsúcsabb ajándék a vizipisztoly volt, így a délután előrehaladtával több tíz ovis rohangált fel s le vizipisztollyal a kezében a kertben egymást üldözve. Aztán a szülők is kaptak egy kis vizet, majd a legvégén Korina még az óvónőjét is levizipisztolyozta!

Elfáradtam. Szerencsére a jövő héten csak szombaton megyünk buliba, de oda nem kell sütit vinni, mert egy fesztivál lesz bolhapiaccal. Most vasárnap van, de egy kicsit dolgozni fogok délután, mert fel kell készülnöm a holnapi angol órámra, de eddig nem jutott rá időm.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *