Esküvő francia módra

A múlt szombaton esküvőn jártunk, Nantes-tól két és fél órára autóval, Bretagne bugyraiban, egy Benodét nevű kisvárostól 15 percre lévő erdő mögött megbújó udvarházban egy folyó mellett. Nem tetőzöm a dolgot, festői volt a környék és nem esett az eső. Mitöbb pont kellemes 22-23 fok meleg volt, sütött a nap és kicsit fújt a szél. Ideális időjárás ez szerintem egy esküvőhöz.

Ivo egyik gimnáziumi jó barátnője, Aurelie ment férjhez, aki hajós ügyfelekkel foglalkozik. Férje, Yann, szintén hajókkal foglalkozik és saját vitorlása is van. Így megy ez Bretagne-ban a part mentén. Azt hiszem ez volt a legelegánsabb esküvő, amit valaha láttam, de egyúttal nagyon barátságos is volt. A hanyag franciás elegancia nem sztereotípia, hanem a valóság. 180 fő volt hivatalos, de egyáltalán nem éreztem, hogy tömeg lenne, mert valahogy szépen eloszlott mindig a násznép. Mi konkrétan senkit sem ismertünk, így egyrészt volt alkalmunk egymással beszélgetni és sokat táncolni, másrészt kitartóan próbáltunk ismerkedni mindenkivel, aki az utunkba került akár az asztalunknál, akár a vacsora előtti állófogadáson.

Na de nézzük először a forgatókönyvet. Azt nem tudom, hogy tipikusnak mondható-e ez a bretagne-i esküvő, de a következő volt a menetrend: pénteken volt a polgári esküvő családi körben, szombat délután fél háromkor kezdődött a templomi (katolikus) esküvő, amely után el lehetett foglalni a szállást majd fél hatra oda kellett érni az udvarházhoz, amelynek a kertjében felállított tágas sátor várta a mulatozókat. A sátor egy folyóra nézett, ahol kisebb hajók és vitorlások sorakoztak és a fű olyan zöld volt, mint Angliában. Fél hattól kezdődött a koktél fogadás a szabadban, majd nyolc óra körül ültünk le az asztalunkhoz vacsorázni. A zene és a tánc (sajnos) csak hajnali fél egykor kezdődött, de aztán nagyon jól kitartott reggelig. Mi négyig maradtunk, a násznép többi része elmondása szerint reggel ötig ropta. Azért jó 180 embert meghívni egy esküvőre, mert ha a társaság fele eszik, iszik és dohányzik, akkor is mindig marad elég ember a táncparketten. Egyszóval, a buli töretlen volt.

Néhány érdekesség:

  • Az ifjú pár egy csónakkal érkezett a fogadásra.
  • A vendégek kék és narancssárga napszemüvegek között választhattak az esti buli előtt, majd ezzel fényképezkedtünk mindenféle felállásban.
  • A menyasszony apukája és nagybácsija énekeltek egy saját, vicces szövegű dalt az ifjú párról.
  • A koktél fogadás alatt egy zongorista (szintin) és egy remek énekesnő szolgáltatta az élő zenét, a buli alatt DJ volt.
  • Flashmob, magyarul villámcsődület, volt Pharrell Williams – Happy című számára (mint a mi esküvőnkön)
  • A vőlegény barátai egy mini filmet forgattak belevágva a vőlegény gyerekkori fotóit, a menyasszony családja pedig egy Legyen ön is milliomos kvízt készített a vőlegyény számára, majd ezután jöttek az ő fotói. Nagyon klassz volt mindkettő.
  • Az állófogadáson pezsgő volt és rengeteg fajta előétel falatka. Nade milyen finomak! A libamájtól kezdve a langusztán ár a mini hamburgerig volt minden. A vacsora könnyű volt és szintén finom. Előételnek lazactekercs, majd roston hal zöldségekkel, sajt szamósza és citromtorta fagylalttal. Nem volt menyasszonyi torta, sem más édesség, valamint mivel éjfélig ettünk, nem volt más ropogtatnivaló sem hajnalig.
  • A vacsora alatt nem volt elöl semmilyen rövidital csak bor és üdítő volt az asztalon. A sör, a cider és néhány rövidital a sátor előtti asztalkán bukkant fel éjfél után. Azért nem kell aggódni, aki akarta, az megtalálta. Szerintem azért volt ez egy jó stratégia, mert az emberek nem rúgtak be túl hamar és sokáig, jól bírták a bulizást.

Én is tudtam egy kicsit beszélgetni, elővettem minden francia tudásomat a bor pedig előhozta minden bátorságomat, így a mellettem ülőkkel, állókkal időnként váltottam pár szót. Szerencsére végre profitáltam kicsit a magyarságomból, mivel ez azért elég egzotikus volt ott, és rendszerint érdeklődő tekinteteket és kérdéseket kaptam a vendégektől. Mindenki nagyon kedves és barátságos volt velem.

Vasárnap délre mindenki ugyanoda volt hivatalos, miután kipihene (vagy sem) a fáradalmakat otthon vagy a hotelben, hogy együtt ebédeljünk (sör és bor volt megint azért  biztonság kedvéért). Sós és édes palacsinta  – crépe -volt a menü.

Az pedig számomra hihetetlen, hogy az ifjú pár hogy bírt még vasárnap délután 60 fővel együtt vitorlázni menni és egy szigeten grillezni és tovább bulizni. Mindenesetre ez volt a program. Mi vasárnap délután kettő tájt, hullafáradtan elindultunk Nantes felé, hogy visszevételezzük leányunkat a nagyszülőktől. Útközben rájöttünk, hogy nincs otthon semmi vacsorára, így éltünk a nagyszülők vendégszeretetével és ott maradtunk vacsorára.

 

Hétfőn még mindig alig tértünk magunkhoz a fáradságtól. Ez van kérem, ha az ember nem bulizik eleget és kiesik a gyakorlatból. Jó kis esküvő volt!

Éljen az ifjú pár!

 

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *