Tiszta erőből nyár

Nantes nem a hőségről híres. Elvileg a nyár itt kellemesen meleg, 22-28 fok közé kúszik fel a hőmérő higanyszála, már ha van még ilyen hőmérő használatban (ezek a jó kis kifejezések 10 év múlva eltűnnek majd a nyelvből…). Egyedül az augusztus hónapról mesélték nekem, hogy melegebb mint a többi, ezért ekkor jár az összes francia nyaralni, akár az óceánparta akár külföldre tart, és teljesen kiürülnek a városok.

Tudtommal május vége van, de már három napja 32-33 fokot mér nálunk a béka (ő a hőmérő Korina szobájában) tehát megérkezett a meglepi kánikula. Persze 10 napja még a napsugarakat vadásztuk egész nap amikor Vera barátnőm itt járt látogatóban, de hát ilyen az élet. Azt hiszem Nantes időjárásához passzol kedves gyerkkori dalom, legalábbis a legvége: “Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső.”

Egy szó mint száz, hosszú hétvége van nálunk és délután gondoltam hogy elviszem Korinát a várral szembeni nagy szökőkúthoz, amelyet kifejezetten arra találtak ki, hogy hőségben a gyerekek játszhassanak benne. Az egész ugyanis annyiból áll hogy egy közepes méretű medencényi lapos területre vízfúvókákat építettek be a földbe ahonnan felváltva tör elő kisebb-nagyobb elánnal a víz. A gyerekek pedig ide-oda rogangálnak várva, hogy honnan bukkan fel legközelebb a víz. Mint amikor a termálfürdőben rohanunk a bugyogók felé annak reményében, hogy mindjárt elindul. Csak itt a gyerekek lényegében ruhában, bugyiban, fürdőruhában űzték ezt a tevékenységet és egymást (és a körülöttük állókat) spriccelték vadul.

Pécsett a városháza előtt is van egy hasonló szökökút, csak egy kicsit kisebb méretű mint a nantesi , de úgy emlékszem, hogy abba kifejezetten tilos bemenni. Kedves pécsiek javítsatok ki, ha rosszul emlékeznék. Ha tilos az bizony nagy kár, mert a gyerekek imádják.

Az én tervem elvben szuper volt, a gyakorlat viszont egy kicsit más képet mutatott. Első pillantásra láttam, hogy ezermillióan vannak ott. Kicsit, nagyok, apukák, anyukák, babák és kamaszok. Csak a nagyszülőket nem láttam, gondolom azoknak több eszük van, mint hogy ilyesminek tegyék ki magukat!

A szökőkút körül 2 db fa volt ami alatt már egy szemerkényi hely sem maradt. A nap teljes mértékben rásütött a szökőkút minden pontjára, árnyék sehol, pedig délután öt óra volt már. Naptej elő, újabb kör Korinának (kis nyafogás ellenére) és nekem is. A kisebb gyerekek (1-3) mellett ott állt egy szülő is a szökőkútban, miközben a nagyobbak és a kiskamaszok rohangáltak és fröcsköltek mindenkire. Mint egy nagy fesztivál, csak zene nem volt. Korina először oldalról szemlélte, hogy ki-mit csinál, és belelógatta óvatosan a lábát a vízbe aztán jó párszor rendesen lefröcskölték, ekkor iszont vigazán csajosan, szomorúan rámnézett és lebiggyesztett szájjal közölte, hogy ő bizony vizes lett! Ház, ez van kérem, én is ilyen vagyok. Aztán bátorítottam nagyon, hogy menjen csak és legyen vizes és ő is fröcsöljön nyugodtan, mert itt lehet. Engem konkrétan szándékosan levizipisztolyozott egy tízéves forma srác és közben (ki)nevetett. Szóval lehetett randalírozni, csak a vakmerő kisbabás anyukák szóltak néha rájuk, hogy figyeljenek a picikre! Ezután elkérte a naptej kupakját és szépen visszament a szökőkút szélére a vizet öntögetni, persze szigorúan csak ott, ahol nem voltak sokan.

Nem tudom hova megy a gyerekkel az ember ilyen időben. Legalábbis az, akinek kertje nincs. A hozzánk közeli játszóterek mind üresek voltak, mert odatűzött a nap. Az árnyékos parkok lesznek a nyerők, bár szerintem ott is tömegekre lehet számítani. Sebaj, legközelebb ezt fogjuk tesztelni Korinával. A nyár végére csak megtaláljuk az ideális külső helyszínt a kánikula átvészelésére.

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *