Happy a nyuszi

A francia óvodai rendszerről már itt-ott írtam és talán azt is említettem, hogy mennyire elégedett vagyok vele. Annyira, hogy néha nem is akarok hinni a szememnek. A mi csoportunknak kettő óvónője is van (mert az egyik az óvoda igazgató) és bármelyikkel találkozom mindig csillógó szemmel, mosolyogva üdvözölnek és Korinához is van még a nap végén is egy. jó szavuk. Pedig biztosan nagyon fáradtak lehetnek a nap végére, 28 gyermeket vezényelve.

A kiscsoportnak van egy kabalája, egy plüss nyuszi, akit úgy hívnak, hogy Happy. Ez a nyuszi minden nap ott ül velük a teremben és részt vesz a programokon. A nyuszi minden gyereket meglátogat és két éjszakára gondját kell viselni. Természetesen nem indul útnak csk úgy, minden nélkül, ugyanis van neki kabátja, fogkeféje, alvókája (egy plüss csiga, mi más?) és egy mesekönyve. Happy-t és kellékeit egy válltáskába pakolva kapja meg minden gyerek (és szülő) egymás után sorjában. Van egy füzet is a táskában, amelyben dokumentálni kell, hogy mivel töltöttük az időt, míg Happy nálunk lakott. Ez pár fotót és bejegyzést jelent a szülök részéről és néhány kis rajzot a gyerekekéről.

Happy két hete szerdán érkezett hozzánk és két napot lakott nálunk. Korina elmondhatatlanul boldog volt, hogy őrá esett a választás és kézben hozta hazáig a nyuszit, Ivo pedig a bőröndjét. Innentől fogva Happy volt mindennek a középpontjában és az ő kényelme volt az első. Egy fonott kosárból készítettünk neki ágyat (az újságaim hortelen a földön landoltak az ágyam mellett), amelyet Korina ágya mellé tettünk. Fürdéskor kádat kellett neki készíteni plédből és párnából, ahol ő is fürödhet és persze a fogát is meg kellett mosni este.

Szerencsére szerdán kaptuk meg, amikor a délután szabad és mindig megyünk valamerre. Így tehát, Happy abban a kivételesen szerencsés helyzetben volt (Korinával együtt) hogy körhintázhatott és fagyizhatott szerda délután. Közben pedig rendületlenül fényképeztük őket, hogy majd legyen 2-3 jó kép, amit be tudunk ragasztani a füzetbe.

Nagyon jó kis nevelési ötlet ez szerintem. Munka van vele mindenkinek, az igaz, de a gyerekek nagyon boldogok közben és szülő módjára óvják a nyuszit mindentől.

Azt azért még hozzá szeretném tenni a történethez, hogy az eredeti nyuszit Ponpon-nak hívták (nem biztos hogy így kell írni) és az óvónő 17 éven át használta csoportkabalának. Korina legjobb barátnőjénél, Maelie-nél lakott éppen, amikor sajnálatos módon Maelie-ék elvesztették a nyuszit. Az ő utódja lett Happy és újra kellett kezdeni az egész családjárást vele is. Ezt a történetet ismerve én inkább megijedtem, amikor megláttam Happy-t Korina kezében otthon, attól félve nehogy mi is elhagyjuk. Ezért két napig egyfolytában azt kérdezgettem Korinától, hogy “Hol van Happy?”amire ő mindig nagyon felelősségteljesen tudott is válaszolni. Még jó, hogy legalább egy magabiztos nő van a családban.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *