A gyöngyvirág ünnepe

Ez az első hosszú hétvégém Franciaországban és első alkalommal töltöm itt a május elsejét. Az időjárás Nantes-ban most éppen nem kényeztetett el minket, ugyanis rengeteget esett az eső ezen a hétvégén, és bár néha néha kisütött a nap, nem nagyon lehetett kinti elfoglaltságot tervezni. Itt amúgy is olyan igazi változékony tavaszi idő van áprilisban és májusban, ahogy annak elvileg lennie kell. Hol esik, hol süt. Igazán érdemes egy jó esernyőbe befektetni!

Május elseje Franciaországban nem a politikáról szól, hanem a gyöngyvirágról (és persze a munka ünnepéről is, de azt mindenki tudja). Nantes környékén sok helyen lehet gyöngyvirágot szedni a szabadban és persze vannak, akik termesztik is, de igazából ennek a napnak az érdekessége abban rejlik, hogy május elseje az egyetlen nap, amikor bárki bárhol árulhat gyöngyvirágot. Akár maga szedi, akár nem, bárki kitehet egy asztalt az út szélére és már indulhat is a gyöngyvirágbiznisz. Ma kivételesen autóval mentünk a nagyszülőkhöz és így a körforgalmakon áthaladva láthattam, hogy bizony ott állnak kis asztalkáik mögött az árusok és várják a járókelőket.

A gyöngyvirág mizéria már néhány nappal május elseje előtt beszivárgott az üzletekbe. Cserepes formában is felbukkant a különböző bevásárlóközpontokban, és kis csokorba kötve, átlátszó csomagolással is találkoztam vele a közeli élelmiszerboltban, de nem úgy, ahogy azt elképzeltem. Éppen sorban álltam a pénztárnál és láttam, hogy a pénztáros mellett van egy nagy barna doboz, de kívülről nem látszott, hogy mi van benne. A pénztáros minden éppen fizető vevőtől megkérdezte, hogy hozzáadhat-e egy csokor gyöngyvirágot a bevásárláshoz és az emberek közül bizony elég sokan mondták rá, hogy “oui”.

Május elsejei meglepetéseim közül a legütősebb a tömegközlekedés teljes hiánya volt. Értem én, hogy nemzeti ünnepeken teljesen normális, hogy egy óra alatt két buszt indítanak, de nem ám Nantes-ban! Itt rendes szabadnapot kap minden busz- és villamosvezető május elsején, ugyanis Nantes-ban nem jár sem a busz sem a villamos ezen a napon. Akinek bármilyen oknál fogva mennie kell valahova, az jó ha előre tervez. A belvárosi éttermek közül is sok bezár, arra gondolva, hogy ha nincs tömegközlekedés, akkor kevesebb ember megy be a belvárosba is, így igazából nem is érdemes nekik kinyitni.

Mit csinálnak az emberek ilyenkor? Otthon vannak és a családjukkal, baráttaikkal töltik az időt. Sokan itt is elutaznak a három napos hétvégén, így kicsit kiürül a város. Nantes-ból az óceánpart az egyik kedvenc úticél és nem csak a nyaralótulajdonosok indulnak el a vízpart felé. Errefelé nem nagyon számít az utazástervezéskor, hogy esni fog-e az eső, mert gyakran hamar eláll és utána úgy süt a nap, mintha előtte soha nem esett volna. Érdemes kockáztatni a jó levegőért cserébe. Aki pedig mégis itt marad, az a parkokba megy sétálni, a szerencsés kerttulajdonosok pedig ott sütkéreznek a napon. Ideális esetben. Mi ma a nappaliban néztük a Voice soron következő részét, ugyanis mire kipakoltuk a nagyszülőknél a kertben a nyugágyakat, már szakadt is az eső.

Felfedeztem viszont egy csodás hasonlóságot a magyar és a francia hosszú hétvégéket megelőző napokon, jobban mondva a nemzeti ünnep napja előtti utolsó napon. Vasárnap délelőtt alig volt már kenyér a boltban, szinte üresen szomorkodtak a polcok, csak néhány előre csomagolt szeletelt kenyér várta, hogy valaki magával vigye. Jól van, gondoltam, tehát a franciák is mániákusan vásárolják a kenyeret, melőtt egyetlen napra bezár a bolt. Máris otthonosabban éreztem magamat.

u.i. Kellemesen megnyugodott lelkemet váratlanul megbolygatta az a tény, hogy május elsején láttam egy pékséget délelőtt, ami nyitva volt! A sor az ajtón kívül kígyózott, várták az emberek a friss baguette-et. Kérdeztem Ivo-t, hogy ez hogy lehet? Elmondta, hogy igazán nagyon jó üzlet egy péknek kinyitni május elsején. Az emberek számát látva, úgy sejtem, hogy igaza lehet. Itt a kenyér az úr.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *