Baba au rhum és a vállalkozás

Eltelt a hetedik hónap is és már nagyon szeretnék dolgozni. A jó idő megérkeztével a nyelviskolai csoportból is kezdenek elszállingózni az emberek, én is csak heti egyszer járok már, bár én egyéb megfontolásból.

Az álláskeresés számomra itt úgy néz ki, hogy a francia állásoknak nem felelek meg mert még csak középfokon beszélem a nyelvet az angol tanári állásoknak pedig zömmel azért nem felelek meg, mert azokra anyanyelvi beszélőt keresnek (rengeteg angol, ír és skót él Nantes-ban, így találnak is). Valahogy az exotikus magyar nyelvtudásomra itt senki sem bukik. Elég frusztráló minden nap úgy nézegetni az állásokat, hogy az ember egyikre sem alkalmas. Legalábbis a kíírás szerint.

Ezt megelégelve úgy döntöttem, hogy a saját kezembe veszem a dolgokat és egyéni vállalkozóként megpróbálom a francia felnőtteket megtanítani angolul. Már azokat, akik akarnak. Jelen helyzetemben talán ez az egyetlen járható út. Ivo szerint tuti siker lesz, mert bár a nyelvtanárokkal Dunát lehet rekeszteni, illetve inkább Loire-t, de még többen vannak azok, akik rájöttek, hogy angolul tanulni (tudni) hasznos lehet. Na ez kettőnk gondolkodása között jelenleg a különbség, én aggódom ő pedig bizakodik (Magyarországon én bizakodtam, ő pedig néha-néha aggódott).

Addig is, amíg szomorkodom a helyzet miatt és otthon üldögélve próbálom kitalálni az oktatási stratégiámat gondoltam jobb lesz, ha lenézek a pékségbe valami kis édességgel megsegíteni a folyamatokat. Egy fél pillanatra elgondolkodtam, hogy valamilyen tavaszi méregtelenítő kúrába fogok inkább bele, mivel a francia női magazinok is ezekkel vannak éppen tele, de aztán arra gondoltam, hogy ilyen lelkiállapotban csak a cukor segíthet és nem állok készen egy újabb kudarc megélésére sem. Talán majd húsvét után.

A pékségben ki volt írva, hogy az április süteménye a Baba au rhum. Az ilyesmivel engem azonnal meg lehet fogni, mert én nagyon szabálykövető típus vagyok, tehát ha ez a hónap süteménye, akkor nincs mese, meg kell kóstolni. Már régóta szemeztem ezzel a süteménnyel egy üzletben, de ott egy befőttes üvegbe voltak betuszkolva a kis piskótagurigák, amelyek úsztak a rumban és több mint 10 euróért kínálták őket. Jobbnak láttam tehát először inkább egy kisebb adagban megkóstolni, hátha mégsem ízlene.

Ez egy francia sütemény, de szeretném leszögezni, hogy az ötlet a 18. században száműzetésben lévő lengyel királytól, I. Szaniszlótól származik. A történet szerint az ő gondolta ki, hogy egy az Elszász-Lotharingia-i térségben hagyományos száraz piskótát alkoholba áztassák. A babáról szóló másik história is az ő nevéhez kötődik, annyi különbséggel, hogy e szerint az egyik útjáról egy baba-val tért haza, amely útközben megszáradt. Ennek megmentésére, Nicolas Stohrer, az egyik cukrász (vagy cukrászsegéd) leöntötte a száraz süteményt Malaga borral, hozzáadott egy kis sáfrányt és mazsolát majd tejszínhabot nyomott a tetejére.

Egyszóval ez egy kis, élesztővel készített, piskótához hasonló sütemény, amelyet cukros-rumos keverékben áztatnak addig, amíg azt magába nem szívja. Néha friss epret és tejszínhabot is tesznek a tetejére. Leggyakrabban egyszemélyes adagokban készítik, de vannak olyan receptek is, amelyekhez kuglóf forma kell, ha valakinél esetleg nincsen 4-6 darab kis kerámia tálka.

Az én babá-m is epres-tejszínhabos volt és mondhatom, hogy elég finom. Azt pedig külön viccesnek találtam, hogy egy kis műanyag fiolában a sütibe tűztek még egy kis rumot, hogyha nem találnám kellően rumosnak a süteményt még önthessek rá, és erre az eladó hölgy külön fel is hívta a figyelmemet. Hát ezért látják a franciák majd’ mindig rózsaszínben a világot!

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

2 thoughts on “Baba au rhum és a vállalkozás

  1. Ó ez csodás ötlet, hogy a piskótát áztassuk rumba! Sokat tanulhatunk még a franciáktól. Az tuti, hogy ettől a sütitől a kreativításod az egekbe csap majd! 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *