Piacok – Marché de Talensac

Ma reggel miután elvittem Korinát az oviba, fennmaradtam a buszon és elmentem Nantes egyik híres, állandó piacára a Marché de Talensac-ra, vagyis a Talensac piacra. Ez a piac nem szabadtéren, hanem egy épületben található, amely a Lehel Csarnok méretéhez hasonló, azt leszámítva, hogy itt csak egy szintet foglalnak el a kereskedők, viszont a pécsi Vásárcsarnokhoz hasonlóan, az épület előtt is találhatók standok.

Az épület maga egyáltalán nem szebb vagy jobb a magyar piacokénál, viszont itt máshogy oszlanak meg az árufajták. Míg Magyarországon a lehtöbb a zöldség-gyümölcsös a piacokon, itt ebből volt a legkevesebb. Sokkal több volt a húsféle, a friss hústól kezdve a kolbászokon keresztül a házi készítésű kacsamáj pástétomig. Egyik ilyen pulthoz közelebb mentem, mert volt ott egy olyan húsféle, amit távolról nem ismertem fel. Bizony egy nyuszi volt egyben, számomra nem volt valami szép látvány, bár Ivo imádja a nyulat nálunk nem fordulhat elő (miattam), hogy a tányérunkban landoljon.

Úgy látom, hogy a franciák elég nagy húsevők. A húskínálat is más náluk, a csirkén és pulykán kívül népszerű a marha, a borjú, a nyúl, a kacsa és a liba is. Sertéshús is van, de messze nem esznek belőle annyit, mint mi magyarok. A Talensac piacon is ennek megfelelő volt a kínálat.

Az is igaz, hogy sok olyan receptük van, amelyhez kell egy darab valamilyen hús, pár zöldség és együtt megfőzik őket. Néha jön bele kis fűszer, de gyakran csak só és bors. Nekem ezek nem nagy kedvenceim, inkább akkor örülök, amikor a húst még pluszban valamilyen sajtba és baconbe tekerik és így sütik meg. Erre már egy magyar sem mondaná, hogy nincs íze! Vannak azért jó kis szószos húsételeik is, mint a blanquette de veau (egy mustáros, citromos, tejszínes borjúragu gombával és répával), amelyet magyar barátaim is minden alkalommal nagy örömmel fogyasztanak. Azért az ilyen receptek nem olyan számottevőek, mint a magyar konyhában.

A húsok mellett Nantes-ban komoly szerepet kapnak a halak és a tenger gyümölcsei, legalább 4-5 ilyen árussal találkoztam a piacon. Itt annyi féle hal volt, amennyit én el sem tudtam képzelni és ezt fejelték még meg rákokkal, langusztákkal, koktélrákokkal, kagylókkal, osztrigákkal és még jópár dologgal, aminek a nevét egyik nyelven sem tudom, mert nem ismerem magát a tengeri herkentyűt. Azért a fekete kagylót négy év alatt sikerült már megszeretnem. Ez itt olyan fontos, mint otthon a rántott hús.

A sajtról már nem írok hosszasan, mert az alapvető, hogy a piacon lehet a legjobb és sajnos a legdrágább sajtokat vásárolni, viszont sajtárusból csak kettőt találtam, meg is voltam lepődve, hogyhogy csak ennyien voltak. Azért én vásároltam két féle sajtot, és kicsit izgulva magyaráztam az eladónak, hogy egy kis darabkát kérek, mert féltem, hogy akkorát vág, hogy aztán mégis nagyon sokat kell majd fizetnem a végén. Szerencsére nem ez volt a helyzet és nem mentem tönkre a mai piacozásban. Igaz, így is közel 1300 forintak megfelelő eurót fizettem a két kis darab sajtomért (amit 2 nap alatt befalunk otthon), bár ha igazán szívem szerint vásároltam volna akkor azt hiszem 5000-6000 forint körül fizettem volna. Maga az Époisses, amelyet egy kerek, fadobozban árulnak majd’ 3000 forint, de egy ilyenbe be fogok fektetni legközelebb az biztos. A jó sajtnak bizony megkérik az árát.

Arra azért visszatérnék egy pillanatra, hogy itt a vevőnek miért nem kell sosem aggódnia, hogy nem azt kapja, amit kér. Annak ellenére, hogy már több olyan piacot láttam, ahol nem a vevő válogatja össze magának az egy kiló almát, hanem kizárólag az eladó nyúlhat a termékhez. Nyilvánvalóan nekem ez elsőre nem tetszett, de aztán láttam hogy az eladó mindig feltesz néhány kérdést. Kisebb almát adjon vagy nagyobbakat, pirosabbat vagy halványabbat? Ahogy a vevő szeretné. Rohadt vagy hibás gyümölcsöt illetve zöldséget pedig semmi esetre sem csempész bele a zacskóba, bár ha jobban belegondolok a standokon sem igen láttam ilyet. A vevő pedig ha előre tudja mit szeretne, akkor mondja. Még a pékségben is hallottam, hogy volt olyan vevő aki egy kicsit barnábbra sült baguett-et kért, míg a másik kifejezetten a halványabb barna színűt szerette volna. És meg is kapta mindkettő, amit kért. Mindezek után vagy miatt nincs semmi morgolódás egyik fél részéről sem. Azért ez elég klassz.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

4 thoughts on “Piacok – Marché de Talensac

  1. Na ez klassz kis program! Mondjuk én nem merészkednék ilyen helyre a halszag miatt 🙂 Én maradok a kis zöldséges-gyümölcsös standoknál. Ehhez azért tényleg kell tudni rendesen franciául, hogy el tudd mondani, mit is szeretnél.

    1. Szerencsére az eladók nagyon figyelmesek. Ma is piacoztam egyet szabadtéren és az egyik árusnál, aki hét féle almát árult, mindegyikből ki volt téve pár szelet egy kistányérra és meg lehetett kóstolni vásárlás előtt. Pedig “csak” alma. Itt az evést nagyon komolyan veszik. 🙂

  2. Szia! Klassz a blogod, szívesen olvasgatom, kedvet is kaptam hozzá, hogy pár napra elruccanjunk mi is Nantesba, eddig csak mindig átrongyoltunk rajta Bretagneba menet, de lehet hogy egyszer ottragadunk, és jól bepiacozunk, meg megnézünk mindenfélét, amikről írsz 🙂
    Mi is itt élünk, már lassan 13 éve, nem is olyan nagyon messze tőletek, egy kisvárosban Angers közelében 🙂
    Szép napot,
    Anita

    1. Szia Anita! Köszi! Szerintem Nantes szuper! Annyi mindent lehet itt csinálni minden hétvégén. Rengeteg a jó program, most nyáron pedig főleg. A Voyage á Nantes programsorozat augusztus végéig tart érdemes a neten megnézni, hátha találsz valamit, ami megtetszik. Egy hétvége alatt már sok midnent meg lehet nézni! És nem utolsó sorban az éjszakai élet is kellemes, sok klassz bár van a belvárosban, szóval gyertek!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *