A vaj, mint francia nemzeti kincs

Egy pillanat erejéig nem tartottam magamat teljesen épelméjűnek, amikor elhatároztam, hogy a francia vajról fogok írni. Szerencsére a világháló más bloggerei és írói biztosítottak affelől, hogy ez valóban egy érdekes téma, mivel számos más, külföldi oldalon találtam a francia vajról dicsőítő írásokat. Na nem mintha nem tudtam volna, hogy remek, csak egy kissé vicces a vajról írni. Legalábbis számomra.

A vaj soha nem játszott központi szerepet az életemben. Gyerekként nem nagyon izgatott, hogy mi van a szendvicsmben a párizsi alatt, felnőttként pedig kerültem a vajat, mert egy kemény, kenhetetlen, ízetlen vacaknak tartottam, ami csak az idegbajba vitt, amikor sietős volt a dolgom. Nálam a margarinok, a vajkrémek és a sajtkrémek voltak a nyerők, amikor már saját magamra kezdtem el vásárolni. Arról ne is beszéljünk, hogy a 20. század legvégétől kezdve éveken át hallgatthattuk, hogy a vaj mennyire egészségtelen. Természetesen mára már ennek a teljesen ellenkezőjéről is számos tanulmányt lehet találni, mivel időközben a növényi zsiradékokból előállított margarinról is kiderült, hogy a benne lévő transzzsírsavak, aromák és egyéb anyagok miatt lehetséges hogy egyáltalán nem jobb alternatívája a vajnak. Az viszont (szinte) biztos, hogy a magas koleszterinnel kűzdőknek nem árt csínján bánniuk a vajjal.

Mindenesetre én nem az egészségügyi oldaláról nézem most ezt a történetet. A vajat akkor szerettem meg, amikor összeköltöztem a francia vőlegényemmel és ő Magyarországon sem tudott “rendes vaj” nélkül élni, ergó, kerül amibe kerül a President féle vajon kívül másmilyet nem vett, abból is a félig sózott fajtát. Amikor először megkóstoltam ezt a vajat kiderült számomra, hogy a vajnak van íze és finom. Ez a helyzet akkor kezdett el fokozódni, amikor Ivo családjához kezdtem járni látogatóba Nantes-ba és megkóstoltam náluk a helyi piacon vásárolt, kézműves vajat. Ennél finomabb vajat életemben nem ettem, krémes, sűrű, és kicsit sós volt. A bretagne-i franciák akkora darabot kanyarintanak a vajból a baguette-jükre, amennyit mi egy egész szelet kenyérre kenünk vékonyan. Időnként a kenyeres vaj illúzióját adja.

Ezután nem túlzás kijelenteni, hogy a franciák imádják a vajat, a le beurre-t. Sütnek vele, főznek vele, a pirítósukra és a baguette-jükre kenik. Csinos kis kerámia (vagy dizájnos műanyag) vajtartóban tartják a hűtőben. Mindenbe tesznek vajat, így ugyebár nem meglepő, hogy a kíváló vajjal készült ételeik szintén rendkívül ízletesek lesznek.

Mitől jobb tehát a franciák vaja? Valahogy úgy lehetne leírni, hogy ízében mélyebb, talán krémesebb, szinte a sajt irányába indul és enyhe diós íz is érezhető rajta. A számok igazsága pedig azt mutatja, hogy a francia vajnak magasabb a tejzsír tartalma és alacsonyabb a víztartalma mint a többi vajnak. Ez lehet tehát annak az oka, hogy sokkal ízletesebb és nem víz-ízű.

A francia vajat továbbra is többnyire a hagyományos eljárásokkal készítik. Ott van példának okáért a Beurre d’Echiré. Ezt a fantasztikus francia vajat Echiré faluban, Poitiers-től dél-nyugatra, készítik még mindig hagyományos módon, ellenállva az ipari eljárásoknak. Itt a tej kíváló minőségű, lassú pasztőrözési eljárással dolgoznak és hagyományos köpüléssel készül a vaj tölgyhordókban, ergo olyan vaj készül itt, amely semmihez sem fogható. Ezen kívül még több híres vajkészítő régió van Franciaországban, például a normandiai, ahol a beurre d’Isigny készül, a Charentes-Poitou régió (Echiré-től nem messze), illetve keleten Bresse, amelynek remekműve, a beurre de Bresse.

A boltokban található vajak között is lehet már olyat találni, amitől az ember soha többé nem akar megválni, de az igazi az mégiscsak a piacon, a sajtkészítő mesterektől vásárolt vaj, na az maga a csoda. A francia vajak alapvetően két csoportba sorolhatók: van a sima, sótlan vaj (doux) és a sós vaj (sel illetve demi-sel változatban). A sót a köpülés után adják a vajhoz, amely a sós vaj esetében 3% az enyhén sózott vaj esetében pedig 0.5 és 3% közötti. Azt hittem rosszul hallok, amikor megtudtam hogy a sós vajjal rendszeresen késztenek süteményeket is, mert nagyon nehéz elképzelnem, hogy milyen íze lehet. Engem még nem vitt rá a lélek hogy kipróbáljam, mert bármikor, amikor sütésből kifolyólag mentem vaj-shoppingolni egyszerűen mindig a sima vajon állapodott meg a kezem.

A franciák leggyakrabb és legegyszerűbb szendvicse a jambon-beurre. Szinte mindenhol lehet kapni, ahol szendvicset árulnak. Viszont a sonka és a vaj kifejezések mögött nincsen ám semmi más. Azért milyen dolog már az, hogy egy gyönyörű, félbevágott, friss baguette-be csak egy kis vajat és egy szelet sonkát tesznek? Szerintem ez nem járja. Egy kis paradicsom vagy sajt vagy uborka azért igazán mehetne még bele, nekem ez nem is szendvics, akármilyen finom is benne a vaj.

Továbbra is hihetetlenül állok azon tény előtt, hogy a franciák ennyi zsír bevitele után (vaj+sajt) sem kövérek! Arról nem is beszélve, hogy vannak, akik az étkezés vége felé érkező sajtot is úgy fogyasztják, hogy a baguette-jüket alaposan megvajazzák majd erre helyezik rá a jobbnál jobb sajtokat, egy kis Camembert-t vagy Brie-t esetleg Roquefort-ot. Nyilvánvalóan én is megkóstoltam így és isteni, de azért igyekszem inkább (az ésszerűség keretein belül maradva) vagy vajat vagy sajtot tenni a kenyeremre. A mellé elfogyasztott bor biztsoan égeti a zsírt, na de ennyit?

A vajas kenyér Magyarországon sokszor azt jelenti, hogy hó vége van, Franciaországban pedig az ember el tudna élni vajas baguette-en, annyira finom. Egy vendégséget a franciák elsősorban az alapján ítélnek meg hogy milyen volt a vaj, a sajt, a kenyér és a bor. Ha ez mind szuper akár még rosszat is főzhetsz, akkor sem fog rá senki emlékezni, de arra hogy jó volt a vaj vagy a bor, arra igen.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

2 thoughts on “A vaj, mint francia nemzeti kincs

  1. Kedves Zsófi! Rendszeres blogolvasód vagyok, nagyon érdekes témakról írsz. Mi is külföldön élünk (sajnos nem Franciaországban:-) kisgyerekkel, sok dologban így hasonló cipőben járunk. ☺ Szeretnèk többet olvasni a francia ètkezési szokasokról, miket esznek reggelire, ebèdre, vacsorára, illetve jó lenne néhány receptet is alkalomadtán olvasni. ☺ Sok sikert kívánok franciaországi èletetekhez! Rèka

    1. Kedves Réka!
      Örülök, hogy olvasod a blogomat! Remélem jól alakul nálatok a külföldi élet és több benne az öröm, mint a nehézség!
      Rendben, írok majd többet az étkezésről. Itt-ott már beszéltem róla, de úgy alaposan még nem jártam körbe a témát, ez igaz. (csak azt fejtettem ki, hogy a magyar receptek hosszasabban, bonyodalmasabban készülnek el: http://fromazs.com/2017/02/10/receptek-francia-kontra-magyar-konyha/)
      Egyik héten lefordítom az ovis menüt is, mert az aztán mindig lenyűgöz engem. Tartják a főétel-előétel-desszert sort és mindig van zöldség! Korina egész jól eszi is. (meglepő módon)
      Üdv:
      Zsófi

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *