Vasárnapi híradó

Ez a hét összességében nagyon jól telt. Volt benne majdnem minden, amit szeretek. Dolgoztam, tanultam, főztem, Korináztam, gyerekzsúroztam, vacsorapartiztam, arckezelésen voltam, olvastam, turiztam és szombaton lényegében semmit sem csináltam csak a francia Voice-t néztem miközben Ivo a haverokkal bulizott.

Hétfőn nyelviskolában voltam délután pedig fordítottam és a keddi napom is munkával telt. A hét elején mindig hatékony vagyok, de azért a vasútépítés szavaival megszenvedtem rendesen.

Nyelviskola után, szerdán, adtunk a magyaros élvezeteknek, mert egy csirkegulyáshoz hasonló levest készítettem, csak volt benne gomba és csipetke is majd nekiláttam a ricottás pogácsának (rendes túró híjján) és a csokis-banános muffinoknak amíg Korina aludt. Eljött ugyanis a várva várt nap, amikor Korina legjobb barátnője eljött hozzánk egy szerdai uzsonnára és természetesen játsszani. Van egy kistestvére is, ő 14 hónapos, úgyhogy tele volt a lakás gyerekkel. Nagyon jól sikerült a babazsúr, a pogácsa és a muffin nagy sikernek örvendett a kicsik és nagyok körében is. Amíg a lányok játszottak, mi az anyukával és az elején Ivoval (ő később elvonult dolgozni) teáztunk és beszélgettünk. Nem mondom, hogy mindent értettem, ugyanis Chhai (ez a hölgy neve, ejtsd kb. sáj) azt hiszi, hogy már rendesen tudok franciául, így a szokásos tempójában pörgette a szavakat, de még így is ez volt az első kellemes francia nyelvű társalgásom egy idegennel.  Korina rettenetesen boldog volt, hogy megmutathatta a játékait és Maeli sem akart hazamenni este hatkor, csak nagy zokogás közepette lehetett kitessékelni az ajtónkon. Milyen egy jó buli, ha nem ilyen?

Csütörtökön eljött a felnőttek ideje. A fordításom nagyjából elkészült így este újra a kezembe kaptam a fakanalat, hogy folytathassam az országimázs építését. A nyelvsuliból meghívtam az egyik Fülöp-szigeteki osztálytársamat a francia férjével vacsorára. Mind a ketten remekül beszélnek angolul, de nem csak ezért esett rájuk a választásom, hanem mert a lány nagyon szimpi és egymás mellett ülve “szenvedünk” a suliban illetve mert egy bio kertészetet szeretnének majd csinálni és kíváncsi voltam hogy próbálnak boldogulni. Tejfölös csirkepaprikás volt a menü nokedlivel és tejfölös uborkasalátával. A pogácsa tésztájából is hagytam egy kicsit a hűtőben amit este frissen kisütöttem az apéro mellé. Nagyon ízlett nekik minden. Ők hoztak nekünk friss tojást, merthogy tyúkokat is tartanak a város közepén, mi pedig megajándékoztuk őket egy kis kézműves pirospaprikával, amelyből egy fél kilót hoztam ki karácsonykor és egy kicsit sok nekünk… Nagyon jót beszélgettünk és azt hiszem, hogy a szimpátia kölcsönös volt, mert az este végére egy meghívással gazdagodtunk, miután Rosalyn visszajön a Fülöp-szigetekről áprilisban. Kíváncsi vagyok mit kapunk majd vacsorára.

Hat hónap alatt már elég sokat áradoztam Franciaországról és a francia népről, mert úgy gondolom, hogy megérdemlik. Viszont azt nem tagadhatom, hogy az emberi hülyeség mindenhol jelen van, országtól függetlenül és erre a pénteki napon számos dolog emlékeztetett. Először is a buszon utaztam és látom, hogy egy nő az ablak felé ágaskodik, ami bukóra volt nyitva. Azt hittem, hogy be akarja csukni erre kidobott rajta egy üres üdítős flakont. Szintén egy buszos kaland, hogy a buszvezető rácsukta a babakocsis anyukára az ajtót, amikor a babakocsinak még csak az eleje volt a járdán. Kíváncsian figyeltem, hogy mi fog történni, lesz-e szópárbaj. Lett. Az anyuka az első ajtónál reklamált, aztán átment a zebrán, viszont ezt követően a sofőr utánaszólt az ablakon keresztül és tovább vitatkoztak. Délután pedig, amikor a dugig tömött mini játszótéren próbáltunk kicsit érvényesülni Korinával és a rollere mellett álltunk (én guggoltam, ő állt) hogy feszálljon rá, jött egy két éves forma kisfiú és mindenféle előzetes történés nélkül hátulról akkorát rúgott a rollerbe, hogy az majdnem eldőlt, majd ő továbbment. Szóhoz sem jutottam meglepetésemben. Még szerencse, hogy minden azután történt, hogy hazaértem a Nantes-i kozmetikusképzőből, ahol egy szuper pihentető anti-aging arckezelést és teljes sminket kaptam a diákoktól egy kis angol csevegésért cserébe, hogy fejlesszék a (valóban gyengécske) angol tudásukat. A nyelviskolám szervezte ezt a programot, hálám örökre üldözni fogja őket ezért!

Szombat délután, amíg Korina aludt, kiosontam a lakásból (nem kell aggódni, nem hagytam egyedül) mivel szerencsémre egy használtruha vásár (több eladót szerveztek össze egy helyre) a lakásunkhoz nagyon közel került megrendezésre, így 5 perc alatt odaérhettem. Ez a magyar kifejezés egyáltalán nem adja vissza azt a hangulatot, ahogy a franciák ez a rendezvényt megvalósították, talán a second hand show illene rá jobban. Gondoltam elsétálok és megnézem milyen a francia használtruha kínálat, illetve márkás ruhákat hirdettek igen olcsón. Egy hangulatos házban három szinten lehetett szobáról-szobára járva feltérképezni a ruhákat és cipőket miközben kellemes, pörgős zene szólt a háttérben. Emellett voltak még kézműves ékszerárusok, lehetett manikűröztetni és kártyából jósoltatni is. A belépő 2 euró volt és rengetegen voltak. Ez volt az egyetlen hátránya a rendezvénynek, mert egy idő után alig lehetett hozzáférni a ruhákhoz a tömegtől. Udvarias és elég jóképű, öltönyös férfiak kalauzolták az embereket az épület egyes részein, a kertben pedig meg lehetett pihenni és Bordeaux-i borokat kóstolni (grátisz). Nem vettem semmit, mert én nem vagyok valami ügyes a turizásban, de lehetett azért jó dolgokat találni. (pl. egy felül csipke alul tüll, fekete alkalmi ruhát találtam 5 euróért, de nem színem a fekete és most nem is tudnám rendesen hasznosítani) Az egyik ékszer standnál majdnem elcsábultam egy tűzzománchoz hasonló karkötőre, de végül csak a névjegykártyájukat tettem zsebre.

Vasárnap pedig megpihentem. Remélem mindenkinek jól telt a hete!

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *