Utazás kisgyerekkel!?

Igen, lehetséges. És érdemes!

Persze vannak olyan városok, ahová érdemesebb kettesben elmenni romantikázni (mint utólag kiderült Liszabon is egy ilyen város) de alapvetően egy három éves gyerekkel már lehet utazni, kirándulni, várost nézni. Kissebbel is, csak máshogy. Azt azért hozzá kell tennem, hogy csak olyan induljon el kisgyerekkel várost nézni, aki el tudja engedni azt a fájdalmat, hogy egy múzeumban nem tud mindent nyugodtan végigolvasni, illetve hogy időnként egyes látnivalóknál a tervezettnél kevesebb időt tud eltölteni, mert enni/inni/pisilni kell a gyermeknek. Bár erre is lehet azért készülni, csak az alvásra nem.

Ó ezek a mai gyerekek, mintha egy nagymama mondaná, de én is gyakran hallom ezt a mondatot a saját számból. Manapság a picik alig alszanak (legalábbis ahhoz képest, amit a szüleik remélnének), egyfolytában jönnek-mennek, mozognak, mindenre felfigyelnek, kíváncsiak és lehetetlen őket rendesen kifárasztani. Kivéve a strandot, de hát kérem nincs mindig nyár!

Négy teljes napot töltöttünk a múlt héten Liszabonban a téli szünetben. Nem érdemes név szerint felsorolnom, hogy miket néztünk meg, mert a Wikipédiát nagyjából kipipáltuk és ott minden elolvasható, hanem inkább a benyomásaimról írok. Hihetetlenül jól éreztük magunkat, mert a város nagyon hangulatos, kicsit lerobbant romantika, de rengeteg mesés látnivaló van, történelmi épületek, zegzugos kis utcácskák, apró üzletek, dimbes-dombos város. Felér jópár órával egy lépcsőzőgépen, mire az ember bejárja. Kicsit olyan Liszabon mintha Budapestet Pécsel vegyítve az egészet feltolnánk a Kisdeindol dűlőbe a Mecsekre és lefújnánk sok graffitivel.

Korina nagyon jól bírta a turistáskodást, ha mondhatok ilyet, jobban mint én! Lehet, hogy az is közrejátszik a szívósságában, hogy baba kora utazgatunk vele Magyarország és Franciaország között, nem tudom. Mindenesetre minden reggel készen állt, hogy felfedezzük a várost, a délutáni alvás nem hiányzott neki a szokásos időben, és este is csak az első két éjszaka volt hajlandó nyolc körül elaludni, mint egy “rendes gyerek”, aztán hozzászokott a fokozott kiképzéshez és visszatért az este tízes elszenderedéshez. Kicsit úgy éreztem, mitha ezzel is csak bosszantani akarna minket, hogy lássuk rajta aztán nem fogunk ki holmi kis 4-5 órás sétákkal a jó levegőn!

Egyszóval mentünk amennyit bírtunk, csak az eső tudott beszorítani minket a kis garzonunkba, amit az airbnb-n béreltünk és igazán remek kis lakás volt. Belülről. A ház egy régi tégla épület volt, kicsit düledező, a bejárati ajtó nem volt zárható, úgy kellett nagy robajjal belökni, a szomszédok járkálását hallottuk magunk felett és gyakran a beszélgetésüket is. De így volt jó, igazi helybéli életérzés, kár hogy éjszakánként többször felébredtem, amikor valaki épp hazatért és belökte a bejárati ajtót, mert olyan hangos volt, mintha hozzánk jött volna be. Azért nem cserélném el semmilyen hotel nyugalmára, vicces volt és legalább nem túl drága. Illetve a legnagyobb előnye a lakásnak az elhelyezkedése volt, mert a történelmi negyed szívében voltunk ahol a környék azonnali látványosságot nyújtott és tíz perc alatt gyalog bent voltunk a belvárosban. Igaz a taxisofőr érkezésünkkor mondogatta, hogy ez egy biztonságos környék és hogy ne aggódjunk egy percig sem, csak az utca végén kerüljük el a drogdílereket esténként. OK. Jó volt így megtapasztalni az életet Liszabonban. Jó kis ötlet ez az airbnb, legközelebb Balin nézek bérelhető lakást.

A repüléssel sem volt semmi gondja a kisasszonynak, ellentétben velem, aki utál és fél is repülőre szállni. Egyedül a duty free boltokat szeretem, de mint később kiderült, Korina is. Győztük a kezéből kihámozni a dolgokat, hogy nehogy kivigye őket nagy lelkesedésében. A repülön régen aludt, szépen elringatta a jármű, de most már ennek is vége, rendszerint a biztonsági lépéseket tartalmazó lapot tanulmányozza, az ablakot huzogatja fel s le, illetve a kis asztalkáján étkezik és hajtogatja fel s le. Ezt követően néha elalszik az ölemben egy húsz percre. Slussz passz.

Az étkezést úgy oldottuk meg, hogy vacsorára mindig vettünk valamit a boltban és azt otthon megfőztük. Tortellinit, vagy levest, illetve hideget ettünk esténként, míg délben (azaz inkább egy és kettő közt ebédeltünk) általában úton voltunk és a tartózkodási helyünkhöz közeli étteremben ebédeltünk. Nagyon kellemes kis helyeket találtunk csak egyszer futottunk bele egy turistás étterembe, de hát a várból lefele jövet mi mást is találna az ember, és nagyon éhesek voltunk már. A legszuperebb ebéd élményünk mégis a vásárcsarnokhoz köthető. Time Out Market névre hallgat és a hangulata egy kicsit a budapesti Vapiano-hoz hasonlítható. Az egyik része volt a piac, egy másik részén pedig megcsinálták a standokat fekete-fehér dizájnosra és középen a padokat, talponállókat szép barna fából készítették el, minőségi módon. olyan volt, mintha az ember egy trendi étteremben lett volna, csak körülbelül húsz standnál lehetett válogatni és minden étel olyan hívogató volt, hogy még Ivo is elgondolkodott, hogy melyiknél együnk, pedig ő éttermet azonnal tud választani. Egy francia mindig kiszúrja a jó helyeket. Na, itt ő polipot evett krumplipürével, Korina és én pedig “feleztünk” egy isteni zöldborsókrém levest és egy kacsasültes rizottót.

Tanácsok Liszabonhoz:

  • babakocsival ne menj, nincs hely neki sehol, a járdák is olyan keskenyek, hogy gyakran libasorban kell menni
  • szállást airbnb-n vagy couch surfingen válassz, megéri
  • esőkabát vagy esernyő kötelező (legalábbis télen-tavasszal)
  • kihagyhatatlan a pastéis de nata, a vaníliakrémmel töltött kosárka
  • egyszer egyél a Time-out Market-on
  • a hűtőmágnesek szerelmesei keresgéljenek nyugodtan, mert 1-3 euró közt meg lehet venni ugyanazt, attól függően hol található a bolt
  • bátran rendelj bort, én minden helyen csak jó bort kóstoltam bár lehet hogy szerencsém volt
  • a belváros környékén nincs játszótér, be kell érni a folyóparttal
  • ha inkább a gyerkőcöt szórakoztatnád, van egy fantsztikus óceárium és állatkert is, de a vár és a kis villamos is lenyűgözi a kisebbeket
  • barátunk az über, a taxinál sokkal olcsóbb és volt hogy a villamosnál is, amikor messzebbre mentünk

Liszabont csak ajánlani tudom mindenkinek. Gyerekkel vagy gyerek nélkül, mindenhogy!

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *