Zongorás gyerekzsúr

Januárban kérem szépen dolgoztam. Egy magyar-angol fordítással kerestem egy kis baguette-re valót. Az utolsó anyagot kedden leadtam, így szerdától belevethettem magamat a szabad élet örömeibe. Érdekes, hogy most, egy kis munka és a határidők fogsága után mennyire tudom értékelni azt, hogy szabadon dönthetek az időm beosztásáról. Én már csak így vagyok összerakva.

Szerda délután nincs ovi, így minden szülő valamilyen módon szórakoztatni kívánja a gyermekét. A nagyobbak foglalkozásokra járnak, sportolnak, rajzolnak, angolt tanulnak, a három évesek pedig fogalmam sincs mit csinálnak szerdánként.

Korina barátnőjének anyukáján keresztül ismertünk meg 3 hete egy japán anyukát, Shiho Narushima-t, aki zongoraművész és tanár. Ő szerdánként zenés uzsonnát, azaz babazsúrt tart gyerekeknek, mivel neki is van egy három éves kisfia. Először nem értettem hogy működik és kérdeztem a közös ismerőstől, hogy mennyibe kerül egy ilyen foglalkozás. Kiderült, hogy semmibe, viszont csak ismerősöket vagy azok ismerőseit hívja meg, szóval nem lehet csak úgy bejutni, ez egy exklúzív, zenés ovis-parti.

Korinával jól szerepelhettünk az első találkozáskor, mert egy névjegykártyával és egy meghívással a zsebemben tértünk haza. Én még egy kicsit félős vagyok itt idegenben (már nem tart sokáig, mert vettem egy használt rollert egyedül az itteni Jófogáson) ezért Maeli anyukáját kértem  meg hogy jelezze, hogy mennénk a zongorás bulira szerda délután, illetve megbeszéltük, hogy ők is jönnek, ugyanis Korina és Maeli nagy barátnők már.

Az esemény számomra is lenyűgöző volt. Vendéglátónk borzasztóan kedves és figyelmes volt és olyan türelemmel viseltetett az 5 gyermek iránt hogy azt öröm volt nézni. Azt nem ragozom, hogy ennyi három éves mekkora kupit és zajt tud csinálni mert azt mindenki el tudja képzelni.

Miután a gyerekek kicsit játszottak, kiválasztott 3 mesekönyvet az egyik kislánnyal és odaültek együtt a zongorához. A többi gyerek pedig a székekre ült le mellettük. Már amelyik. Korina az én ölemben landolt az első mese során miután összeszedtem egy másik szobából. A meseolvasást zongoraimprovizációval festette alá, mindig úgy, ahogy azt a történet megkívánta. Fantasztikus volt, szerintem én jobban élveztem, mint a gyerekek. Mindig egy másik kisgyerek ült az ölében és ők is “zongorázhattak”, nyomogathatták közben a billentyűket. Ez persze már mindegyiknek tetszett!

Aztán egy kis játék után jött a bábozás. Nem volt hozzá semmi különös, csak két támlás szék, aminek a támlája elé nagy párnákat tettek és e mögé bújt el az összes gyerek és a vendéglátónk a bábokkal. (a képen Korina egyik szeme a két párna között látszik egy picit) Kézre felhúzható, állatos bábok voltak, minden gyerek kapott egyet és Shiho vezényletével improvizáltak és ökörködtek. Nagyon aranyos volt.

Mindeközben az anyukák az asztalnál ültek és próbáltak beszélgetni egymással a hangzavarban. Ez csak engem zavart, mert ilyen nehezített francia szövegértéses feladatokban még nem vagyok túl jó, mindenesetre a való életből lehet a legtöbbet tanulni. Sajnos az egyik anyuka férje nemrég meghalt és erről beszéltek de számomra csak a legvégén vált világossá, hogy a férjről van szó és nem az apukájáról. Ilyesmit azért az ember nem kérdez meg direktben valakitől, akivel először találkozott, szóval ehhez a témához inkább nem szóltam hozzá. Szomorú dolog. Ettől eltekintve kicsit beszélgettem én is. A franciáknak mindig én vagyok az egzotikus kis magyar, ezzel a sztorival jól el lehet indítani a beszélgetést aztán vagy gördül tovább vagy nem.

Így  utólag visszatekintve a saját viselkedésemre, én voltam az egyetlen anyuka aki időnként a gyereke után rohangált, például megnéztem hogy mit csinál a másik szobában már egy jó ideje, illetve néha rászóltam. Szemlátomást a francia gyerekek nagyobb szabadságot élveznek a kevésbé aggodalmaskodó szüleik mellett, pedig magyar mértékkel nézve én igazán nem vagyok aggódós.

Nagyon klassz kis délután volt oda-vissza rollerrel mentünk, így volt levegőzés is, program is és tarsaság is este mégsem sikerült tíz óra előtt elaludni, plusz egy kis fürdés közbeni hisztit is kaptam ajándékba. Ki érti ezeket a dolgokat?

Mindenesetre, Shiho-nak márciusban lesz koncertje Nantes-ban a színházban, oda szeretnék majd elmenni de addig is íme egy kis ízelítő a művésznőtől:

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *