Buli van

Nagyon szeretek bulizni, illetve bárokba és táncos helyekre járni, de az éveim számának előrehaladtával erre egyre kevesebb lehetőségem van. Milyen kár, hogy az ember egyre jobban kifárad egy kis éjszakázás után és még nagyobb kár, hogy igénye is kevésbé van rá. A társadalom által elvárt viselkedés szerint egy 38 éves ember már nem ökörködik az éjszakában. Én igen. Néhanapján. Illetve lenne igényem rá.

Öt hónapja élünk Nantes-ban de este vagy éjszaka még sosem mentünk sehova. Ugyebár ott van a gyerek, meg hát öregszünk is kérem, még a 31 éves férjem is, bár ő nagyon lassan és szinte alig láthatóan. Arról nem is beszélve, hogy bulizni menni vagy a barátnőkkel jó, vagy egy nagyobb társasággal. Mi azért megkíséreltük kettesben is a dolgot, mert sosem adjuk fel. De nem igazán sikerült.

Szombat délutántól vasárnap délig a nagyszülők átvették az unokát megőrzésre. Pipa. Vacsora és egy kis borozgatás után olyan fél kilenc körül elindultunk a belvárosba. Kis optimistán az gondoltuk, hogy ez így jó lesz. A Lieu Unique nevű helyre igyekeztünk, amely a LU kekszgyár régi épületében kapott helyet és egy hammam, egy étterem, egy bár és könyvtár is található benne, valamint kulturális rendezvényeket és kiállításokat is tartanak itt. A bár hangulata a budapesti romkocsmákéra emlékeztetett, semmi dress code, mindenki laza, hétköznapi öltözetben iszogatott egy őrületesen magas belmagasságú raktár hangulatú teremben, amelynek egyik oldalán a fal omladozott. Illetve ez volt a dizájn. Sosem fogom ezt megérteni… Szerencsére egy óriási diszkógömb is figyelt a terem közepén és ezt látva minden más feledésbe merült számomra.

Este tíztől hirdették a” club nuit-t”, azaz az éjszakai bárt, ahol DJ szolgáltatja a zenét. Beszélgetni természetesen csak addig lehetett, amíg a DJ nem jött meg, így utána inkább csak ülve táncoltunk az asztalunknál, mert fél 11-kor ugyebár még SEHOL nem kezdődik el a buli. Még az ilyen “öregek”kedvéért sem mint mi. Hiányoztak a barátaink, elfogyott az italunk és a buszmenetrend szerint 10:40.kor jött egy busz, amivel hazajuthattunk. Szép volt, jó volt, elég volt.

Azért azt megbeszéltük, hogy újra neki fogunk vágni a bulizós-kihívásnak, csak hozunk magunkkal erősítést Ivo legjobb barátja és párja személyében. Azért ez mégsem járja, no! Arról nem is beszélve, hogy találtam egy szórólapot a bárban, ami egy másik szórakozóhelyen Funky Saturday-t hirdetett! Oda valahogy egyszer el kell majd jutnom. Stayin’ alive!

Vasárnap pedig mesés ebéddel örvendeztetett meg minket anyósom, arról nem is beszélve hogy kilencig alhattam és miközben ezeket a sorokat írom Franciaország kézilabda világbajnok lett! Micsoda jó kis hétvége!

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

One thought on “Buli van

  1. Húha! 10:40-kor haza? Zsófia, nem ismerek rád! Ezt tényleg ne adjátok fel, a francia borok biztosan segítenek visszahozni a formát…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *