Könyvmoly

Ennek a címnek láttán az olvasók fele el fog vándorolni más oldalakra, de nem bánom.

A tél kicsit a bekuckózás ideje, hideg van és az ember barátai sem akarnak sehova menni, még ha ő maga menne is. Ilyenkor lehet igazán jól behozni a lemaradást a könyvek közt, amelyeket el akar(t)unk olvasni, csak nem volt rá időnk. Tudom, sajnos a versenyszférában 10-12 órát dolgozók ilyenkor sem érnek rá, de idén én kivételesen ráérek olvasgatni.

Karácsony előtt az otthoniak érdeklődésére, hogy mit szeretnénk karácsonya, a következő volt a válaszunk: könyv, kolbász, pálinka. A fejlett nyugaton ugyebár nem sok minden hiányzik az embernek otthonról a családját és a barátait kivéve, őket meg sajnos nem lehet bőrönbe csomagolva magunkkal vinni hazautazáskor. Mint később kiderült a könyveket és a pálinkákat sem mind, ugyanis mindenkinek ezt a listát adtuk le és annyira jól sikerült a karácsony, hogy a kétszer húsz kilós nagybőröndünkbe sem fért bele minden, amit a Jézuska hozott.

Nekem legjobban a magyar írott szó hiányzik külföldön, mivel imádok olvasni akár újságról akár könyvről legyen szó. Bármennyire is igyekszem tartani a lépést az internet és a technika vívmányaival, az online olvasás varázsa nem csapott meg. Persze űzöm ezt is, de az élmény nem ugyanaz.

Kepes András: Világkép című önyvét szeretném ajánlani minden a világra nyitott embernek, akit egy kicsit is foglalkoztat, hogy miért tartunk ott ahol és aki képes a gondolatait egy kicsit elvonatkoztatni a média iszonyatos hírdömpingjétől. Számomra azért is volt nagyon aktuális ez az írás, mert Kepes Bejrútban, Buenos Airesben és Amerikában élt majd munkája során pedig hihetetlenül érdekes országok és törzsek szokásaival ismerkedett meg. Úgy gondolom, hogy kevés embernek lehet olyan teljes világképe, mint neki.

A keleti és nyugati kultúrákat mutatja be, illetve az azok közti igen jelentős különbségeket. Olyan emberek sorsain keresztül, ismerhetjük meg a férfi és női szerepek alakulását, az esküvői szokásokat, a házasság és a család különbözőségeit, az étkezési szokásokat akikkel Kepes a forgatásai során találkozott. Azért nagyon érdekes ez a könyv, mert olyan oszágokba viszi el az olvasót, ahova ő maga életében vagy nem tud vagy nem is akar eljutni.

Kinek jut eszébe a Facebook, Twitter, Tinder és okostelefonok korában, hogy az andokban még mindig élnek indiánok, akik tartják a hagyományaikat és nádból és kőből építkeznek, vagy hogy Mongóliában az emberek sátrakban élnek és egy kancatejből erjesztett ital a “pálinkájuk”.

Az aggódó európai anyukák (mint én is), akik a gyerekeiket igyekeznek ellátni minden kényelemmel, amit a nyugati világ adhat meglepve olvashatják, hogy Japánban az iskolába nem lehet uzsonnát vinni, mindenki ugyanaz eszi és a gyerekek tálalják az ételt, valamint ők takarítják a folyosótkat és a vécét is, mindezt kis csoportokban, mert ott a csoprtszellem a legfontosabb, nem az egyén sikere.

A monogámia és poligámia is egy érdekes téma, amit a könyv boncolgat. Az európai nő számára a többnejűség gondolata általában szörnyű, viszont egy arab  férfi felfogását olvasva egy érdekes szempontot ismerhetünk meg. Szerinte az európaiak egy feleséget és több szeretőt tartanak, ahol a szerető(k) helyzete megalázó, viszont ő tarthat három feleséget, ahol mindháromnak jogai vannak és meg vannak becsülve. Emellett már se ideje se energiája nincs más nőkre.

Nem lövök le több poént, olvassátok el!

Nem bírom ki, van még egy rész, ami szerintem nagyon igaz, ezt idézem:

“Távoli országokat járva sokszor tapasztaljuk, hogy némelyekkel kitűnően megértjük egymást….    Miközben sok földink – akikkel hasonló kultúrában, nyelvben, értékrendben nevelkedtünk – olyan idegen számunkra, mintha másik galaxisról teleportálták volna ide….    Ahhoz, hogyjól érezzük magunkat a bőrünkben, feltétlenül szükségünk van önbecsülésre, érzelmi kötődésre, és arra, hogy magunk dönthessünk a sorsunk felől. Vagy legalábbis úgy higgyük. Ezekben az emberekben, ahogyan Katiban és Kimijosiban is, mindez megvolt. Ezzel szemben, aki sikertelennek, kirekesztettnek, elnyomottnak érzi magát, az többnyire másokat okol a kudarcaiért, gyűlölködővé válik, felelősöket keres, összeesküvés-elméleteket sző, és képtelen az együttműködésre.”

 

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *