Hétvégi beszámoló

A hétvége relatíve csendesen telt, otthon voltunk Nantesban. Péntek este vacsorapartit tartottunk, igaz jóval kisebb létszámban a Budapesten megszokottnál. Ivo legjobb barátja jött át a barátnőjével, akiket nagyon kedvelek én is. Mindkettőjüket, ami lássuk be elég ritka, főleg ha nem az ember saját barátairól van szó, hanem a férj/pasi vonalán kapottakról. Vegetariánus vacsival kellett készülnünk, amiben nem vagyunk túlságosan tapasztaltak, ennek ellenére nagyon jól sikerült. Előételnek zellerre csavart füstölt lazac volt currys joghurt mártogatóssal, főételnek pedig találtunk egy másik igen szimpla de finom receptet sütőtökkel. Annyiból áll az egész, hogy a tököt kockára vágva egy hőálló tálba kell tenni, a tetejére egy kéksajthoz hasonló fancia sajt került, a Fourme d’ Ambert, egy kis tejföl, só, bors plusz egy kis olivaolaj. 45 percig rá sem kell nézni a sütőben és már kész is! Friss kenyérrel vagy baguette-el igazán isteni! Desszertnek pedig Ivo híres, “diétás” (vaj, cukor, liszt és csoki) brownie-ja volt soron, szóval vega étrend ide vagy oda, nem maradt senki éhes a végén.

Társasoztunk miután sikerült Korinát ágyba imádkozni. Én nagyon szeretek játsszani, főleg mióta megismertem a néhányat a francia (vagy eredendően máshonnan származó, de itt kapható) társasjátékok hihetetlenül gazdag repertoárjából. Előjáróban annyit mondanék csak, hogy pénteken a suliban elég rossz napom volt, valahogy nem sikerült jól semmi és amit lehetett, azt elrontottam. Ezen kívül a kötőmódot tanuljuk, amiben minden és annak az ellenkezője is igaz, szóval eléggé egy bosszantó dolog. Örömmel néztem tehát az este és a borozás elébe, ugyanis nálunk olyan társasok vannak (több kártyás játék), amelyekhez egyáltalán nem vagy nem nagyon kell tudni franciául.

A franciák játékok iránti szenvedélye abból is látszik, hogy vendégeink is hoztak egy játékot, hogy próbáljuk ki. A dobozból kezdtek előkerülni a kis kártyák – én kezdtem örülni – viszont azonnal láttam, hogy francia szavak vannak rajtuk. Na remek, egy nyelvi játék! Két fős csapatokban kellett játsszani és a lényege az volt, hogy egyetlen másik szóval kellett a kártyán lévő kifejezéseket a másik számára jellemezni, lehetőleg egyszerre minél többet, hogy a csapattárs azokat megtalálja. Először megrémültem, de aztán kiderült, hogy mégsem annyira vészes, illetve először, jó tanár módjára, az összes szón végigmentünk, hogy ismerem-e őket. Egy kis péntek éjszakai nyelviskola.

20170122_132642 20170122_133054

Vasárnap pedig hét ágra sütött a nap és 10 fok volt, így délután elindultunk a közeli Vertou városába. Semmi forgalom nem volt, így 20 perc alatt könnyedén odaértünk a Nantes térségével egybenőtt kis városkához, amelyet a Sévre folyó keresztez. Nantes-ban amúgy is szmogriadó volt a hétvégén, így jobbnak láttuk kicsit távolabb szívni a friss(ebb) levegőt. Nem tudok semmi különlegeset mesélni igazából, csak nagyon jó volt napsütésben, a folyó parton sétálni és egy jó kis játszótéren szabadon engedni a 3 évesünket. A Loire mentén sétálni Nantes-ban olyan kicsit, mint Budapesten a Duna parton, de itt olyan érzésem volt, mint a Balaton partján. Az ember ott lehet közvetlenül a víz mellett és bele is nyúlhat, ha akar. Horgászok, kacsák, gyerekek, biciklisek, fiatalok, öregek mind ott sétáltak.

Délután pedig végignéztem életem első kézilabda meccsét a tévében. Ivo igen jól szórakozott ezen a tényen, illetve inkább azon, hogy soha nem láttam még kézimeccset, de ma vadul szurkoltam a kanapén a magyar fiúknak. Én sajnos nem követem a sporteseményeket, és ha valaki felhívja rá a figyelmemet akkor is csak nagyon ritkán. Viszont külföldön mindig felerősödik a hazafias lelkesedésem, ami amúgy is elég tisztességes mértékű, és amint valami magyar vonatkozású dologról van szó hegyezem füleimet. Ma a magyar vonatkozás a kézilabda világbajnokság magyar-dán meccsére esett. Igazán nagyon izgultam, a himnusznál sírtam és a végén is megkönnyeztem a győzelmet. Annyira ugyrabugráltam meg tapsoltam, hogy Korina megkérdezte “anya most mit csinálsz?”. Jogos. Magam sem nagyon tudtam, de nagy örömmel szurkoltam végig a meccset és hihetetlenül örültem, hogy győztünk. Közben a minimális tudnivalókat Ivo csepegtette a fejembe, hogy ne legyek teljesen tudatlan kézi ügyben.

Holnap kezdődik egy újabb dolgos, tanulós, fordítós hét!

Mindenkinek szép hetet kívánok!

 

 

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *