Le Budapest

Eltelt az első januári dolgos hetünk és nagyon jól sikerült! Engem mintha kicseréltek volna, nagy lendülettel vetem bele magamat minden feladatba (kivéve a takarításba). Ha szeretném analizálni, akkor a magyarországi 2 fantasztikus hét kontójára írom a lelkesedésemet. Feltöltődtem otthon és most minden könnyebb! Több szempontból is.

Korina visszatérése az óvodába teljesen zökkenőmentesen ment, már van két barátja is: Maelie és Oscar. Az óvónő tegnap délután azt mondta, hogy rengeteget fejlődött és nagyon szépen és helyesen beszél franciául. Gondoltam magamban, hogy legalább ő, miközben számos nyelvtani hibával tűzdelve de majd’ folyékonyan előadtam, hogy mennyire boldog vagyok leányom előmenetelét illetően.

Aztán itt van a nyelviskolám, ami egy rendkívül kellemes és inspiráló közeg mostanság. Most már csak egy helyre járok, heti 3 alkalommal reggelente. Jók a tanárok, klassz a csoportom és a tavalyi évből már ismerek 4 lányt, így kicsit otthonosabban járok be idén. Nem én vagyok az új csirke, pardon tyúk, mert amúgy mindenki kb. 10 -15 évvel fiatalabb nálam. Én vagyok a vén róka, de ez jelen esetben jó hír. A tudásom is szépen alakul (nem olyan tempósan, mint Korináé, de stabilan). Nagyon érdekes folyamat ez – és mint sok minden más – ez is nagy mértékben fejben dől el. Mióta nem félek annyira beszélni, nem érdekel hogy mások hol tartanak és elhatároztam hogy jól fogom érezni magam a suliban azóta mintha a nyelv is jobban menne. Jelenleg egy középfokú csoportban nyomulok, ami azért nagy szó mert kijelenthetem, hogy alapfokon már beszélek franciául. Tehát megy a tanulás és a fordítás egymás mellett párhuzamosan.

Az pedig döbbenetes, hogy én úgy működök a legjobban, ha kissé le vagyok terhelve. A januári fordítási munkám miatt, valamint a suli és Korina mellett nincs nagyon időm másra, de ez inkább motivál, mint elkeserít. A munka pedig visszaadta az önbizalmamat. Szomorú, hogy erre volt szükségem, de hát mit lehet tenni.

20170113_121354

Ma, pénteken pedig egy fordítás szerdai leadása és a ma délelőtti óráim után belevetettem magamat a Nantes-i életbe. Tudtam, hogy van a városban egy Rue de Budapest ahol egy kis bisztró a Le Budapest nevet viseli. Kíváncsi voltam, hogy van-e tényleges kötődése Magyarországhoz, esteleg magyar-e a tulajdonos nagymamája, valamelyik felmenője, esetleg ő maga. Kimenőt adtam magamnak és elmentem oda ebédelni.

A magyarázat sajnos igen prózai volt. Az étterem azért viseli a Budapest nevet, mert ez az utca neve is. Az utca pedig azért rue de Budapest, mert a francia nagyvárosokban szokás néhány utcát európai fővárosokról elnevezni. Ennyi.

20170113_122253

Mindenesetre a srác, aki a pultban dologozott, nagyon kedves volt és mindezt elmesélte nekem. Nem nézett rám úgy, mint egy ufo-ra, bár az arckifejezéséből úgy tűnt, hogy nem én voltam az első magyar aki ezt a kérdést intézte hozzá az étteremben. Ezután leültem egy ici-pici két fős asztalhoz és kértem egy napi menüt. Szeretem az ilyen helyeket, ahol étlapot sem adnak a kezedbe, hanem a pincérrel lehet megbeszélni, hogy mit kérsz. A hölgy is eszméletlenül kedves és udvarias volt, jött a madame-ozás, meg a “jó étvágyat!”, meg hogy ízlik-e az étel, nagyon figyeltek minden vendégre. Mennyi energia kell ehhez, el sem tudom képzelni, de nagyon családias hangulatot adott a helynek.

Az ebéd curry szószos borjú volt krumplipürével és salátával. Egy pohár bordói vörösbort kértem hozzá. Egy kancsó vizet azonnal hoznak, így amit az ásványvízre nem kell elkölteni azt bele lehet forgatni a borba vagy a desszertbe. Nagyon finom volt minden és a szószban biztos volt egy kis pirospaprika is, mert inkább pörköltes, mint currys ízvilága volt! Egy kis baguette-et is kaptam mellé, ami igen jól jött mert az adag franciásan kicsi volt. Ez nekem remekül megfelelt, mert keveset eszem, de egy magyar adagokhoz szokott férfi itt éhenhalt volna.

20170113_123037

Miután megittam az espresso-mat és a csokival bevont mandulának is nyoma veszett, kifizettem a számlát és nyakamba vettem a boltokat. Itt is leárazások vannak, mint mindenhol januárban.

Szolídan költekeztem, de ez nem rajtam múlt. Sosem szoktam kifogni igazán jó darabokat a leárazásokon, de az is igaz, hogy nincs elég türelmem a kutatáshoz. Kettő, rövidnadrágos pizsama szettet vettem összesen kb. 7000 forintért, de próba nélkül, mert millióan voltak az üzletben, ezért az egyiket majd meg kell majd próbálnom visszavinni mert nem lett jó. De jó kis nap volt ez!

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

One thought on “Le Budapest

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *