Korai francia karácsony és finomságai

A karácsonyfavásárlós posztomat elfelejtettem folytatni, mert semmi újabb dráma nem követte. A kezdeti viszontagságok után simán feldíszítettük a fát, amely először mindig olyan nagynak tűnik a lakásban, majd amikor az ember lebontja, szinte hiányzik neki, mert annyira a lakás részévé vált. Nem tudom itt merjük-e hagyni január hatodikáig, kicsit félek, hogy katasztrofális mennyiségű lehullott tűhalmaz várna ránk mikor Magyarországról visszatérünk.

A hétvégén megünnepeltük a Corfmat családdal a karácsonyt. Befutott mindenki a szélrózsa minden irányából és 8 felnőtt és 5 kisgyermek (beleértve egy csecsemőt) nyüzsgött a családi házban. Szombaton délben tartottuk a nagy karácsonyi ebédet, majd vasárnap is visszamentünk egy majd’ ugyanakkora kulinálris túrára.

20161217_105644

Az ajándékozás itt nem csak a gyerekek kiváltsága, viszont felnőtt korban már igen nehéz eltalálni, hogy ki mit szeretne, ezért van a családnak egy online listája a lijstje.nl holland oldalon. Erre az oldalra mindenki felír sok apróságot, amelyek közül a többiek tudnak válogatni és le lehet stoppolni egy-egy ajándékot, így azt utána más már nem tudja bejelölni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, többnyire dvd, könyv, kis kozmetikum és sok whiskey kerül a fa alá a felnőtteknek.

A sok gyermek és felnőtt miatt – meg amúgy is, mert a franciák imádnak játsszani – mindig van valamilyen házi készítésű játék (általában Ivo nővére találja ki és készíti el, mert ő szuper kreatív). Idén egy Mikulás sapkából kellett húzni egy kártyát, amire rá volt írva egy mondat. Akire igaz volt az adott állítás az bonthatott ajándékot. Nem lehetett ekőre tudni, hogy egy vagy három vagy öt ember bonthat egyszerre. Ilyesmik voltak, hogy “most azok bontanak ajándékot, akik életükben már befestették a hajukat”. Vagy “most azok bonthatnak ajándékot, akik szeretnek horgászni”. A gyerekek bontottak egy kört aztán a felnőttek és ezt így váltogattuk, amíg minden ajándék el nem fogyott.  Valahogy én nem kerültem sorra egészen a végéig, mert nem “passzolt” rám egyik állítás sem. A végén nagy nehezen hozzájutottam pár kis csomaghoz. Fél 11-kor kezdtünk el játszani és az aperitívet meginni és a mellé készített falatkákat elfogyasztani. A gyerekek imádták a falatkákat, virsli bundában, sajtos golyó és társai, így ők már ez előétellel jól laktak. Amikor a felnőttek leültek az ebédlőasztalhoz, a picúrok néztek egy kis mesét a laptopon és a sajt után vittük el őket aludni.

20161217_105817

Az ünnepi menü a következő volt:

-pezsgő, vörösborok, kávé

-avokádó és lazac falatkák, sajtgolyók, virsli leveles tésztában, kacsamáj pirítóssal

-rozéra sült kacsamell, gratin dauphinois (ez egy tejszínes, fokhagymás sajtos rakott krumpli köret)

-sajt válogatás

bûche de Noel, a hagyományos karácsonyi fatörzs, csoki és kókusz-erdei gyümölcs-soki ízesítésben

Igazán keveset ettem mindenből de még így is nagyon megfájdult a gyomrom, bár az igaz hogy én alapvetően nem tudok sokat enni. Minden isteni finom volt, nekem egyedül a rozé kacsa nem a legnagyobb kedvencem, de az ízek együtt nagyon passzoltak.

A gyerekeket eltettük aludni a desszert előtt (ez változóan egy 5-20 perces mutatvány), minden szülői párból az egyik altatott a másik már hozzáfogott a kávézáshoz, és vasárnap ez pont fordítva történt. Mindenkinek jár egy kis nyugalom.

20161217_105435

Desszert és kávé után jött a családi kártyaparti és a pálinka. Addig élveztük a nyugalmat, amíg a gyerekek fel nem ébredtek. A nagyszülők plusz ajándéka volt mindannyiunknak, hogy felnyalábolták a négy picúrt és kimentek velük egy órára a játszótérre. Addig mi tudtuk folytatni a játékot.

A vasárnap is nagyjából hasonlóan telt az evést és a játékot tekintve, viszont estére hozzánk voltak hivatalosak a tesók és párjaik, míg a gyerekeink a nagyszülőknél tartottak ottalvós házibulit. Lényegében két napig non-stop ettünk és ittunk, így vasárnap estére én igazándiből kipurcantam. Éjfélkor annyira fájr a fejem és a gyomrom, hogy legnagyobb szívfájdalmamra nem tudtam csatlakozni a fiatalok belvárosi buli túrájához, pedig nagyon kíváncsi voltam mit fognak egy vasárnap este találni Nantes-ban. Végül egy olyan bárban kötöttek ki ahol volt DJ, egy rúdtáncos hölgy (ruházatttal ellátva) és ott iszogattak egy picit. A hétfői napot mindenki regenerálódással töltötte.

Ráadásul én ma estére belázasodtam…és pénteken indulunk Pécsre! Mondjuk sosem jön jól a betegség, de az ünnepekben és utazáskor különösen szuper.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *