Postai kínok

Az egyetlen oka annak, hogy nem őrjöngök magamon kívül ma reggel, az az hogy látom, hogy a postai szolgáltatások karácsony előtt mindenhol katasztrofálisan működnek, még Franciaországban is. Ehhez kapcsolódóan nagyon szomorúan vettem tudomásul, hogy franciául (még) nem tudok kiakadni és ezt a francia nép tudomására hozni. Ezt sürgősen pótolnom kell, hogy meg tudjam mondani a magamét, mert különben fortyogó dühömet minden alkalommal haza kell majd vinnem. Mint ma.

Szegény Magyar Posta ugye olyan, amilyen, de nem is várunk el tőle sokat. Ezzel ellentétben én azt hallottam, hogy a francia posta igazán remek és megbízható. Biztosan az is, ha nem az ünnepek előtti időszakról van szó de azért ami itt zajlik egyetlen kis Pécsről érkező csomag körül az mindenképp tarthatatlan.

Először is a posta mi negyedünkben fél tízkor nyit ki. Minden nap. Délben pedig másfél órára bezár, igaz utána este hatig nyitva van. Ez nem egy pici kis posta, inkább olyan közepes méretűnek mondanám. A késői nyitásról nem tudtam ezért kicsit korábban érkeztem, de cserébe én voltam az első ügyfél. Hurrá! De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük csak sorjában az eseményeket.

Szombat

A csomagot első alkalommal szombat délelőtt kézbesítették, amikor sajnos nem voltunk otthon. A mi házunkban a postaláda elég nagy méretű, így a kisebb csomagokat a postás be szokta tenni. Ez nagyon praktikus. Megkaptuk a szokásos értesítőt – mint otthon – hogy lehet menni érte hétfő délelőttől kezdve 15 napig.

Hétfő

Ivo el is ment érte, ugyanis az ő nevére szólt, de nem találták meg. Mondták neki, hogy lehet hogy még nem érkezett be a postahivatal falai közé. No de akkor minek írták rá a fecnire, hogy mehetünk érte?!

Kedd

Második kör. Ivo elutazása előtt gyorsan beugrott a postára, de a számítógépes rendszerük sajnos nem működött, így újfent nem találták meg. Számítottunk újabb problémára, így itthagyott nekem egy meghatalmazást, hogy szerdán vissza tudjak menni én is a csomagért.

Szerda

Reggel én vagyok az első a postán. Szépen elhabogom, hogy nem beszélek jól franciául és egy csomagot keresek. Majd szó nélkül kiterítem a pultra az útlevelemet, Ivo útlevél másolatát, a meghatalmazást és a postai felvételes fecnit, plusz egy másik papírt egy sorszámmal (ezt Ivo kapta valamelyik nap). Mosolygok. A fiatalember teljesen érzéketlen és gépiesen elkezdi keresni a számítógépen. Nem mond semmit. Elmegy. Visszajön üres kézzel. Majd újra elmélyed a monitor mögött a keresésben. Én rosszat sejtek. Aztán elkezdni mondani, gyorsan, számomra érthetetlenül, hogy mi a helyzet. Mondom neki hogy “pardon” “je ne comprends pas” (nem érteeeem) és mosolygok. Nem lassít, nem segít, nem igyekszik, csak folytatja ugyanúgy, ahogy már elsőre sem értettem. Annyit kisilabizáltam, hogy nincs ott és hogy délután menjek vissza. Mondom neki, hogy ma délután nem tudok, de csütörtökön igen. Erre teljesen érzelemmentes és kifejezéstelen arccal (talán azt) közli, hogy igen, 15 napon belül bármikor mehetek érte. Hát bármikor tutira nem!

Ekkor próbáltam franciául kiakadni, de csak annyit tudtam kb. folyékonyan kinyögni, hogy már harmadik alkalommal keressük a csomagot és hogy lehetetlen hogy nem találják! Majd teátrálisan felmarkoltam a kiterített papírhalmot és köszönés nélkül kiviharzottam. A sorban álló, rendkívül udvarias franciák csak néztek utánam.

Hozzá kell tennem, hogy Pécsen hasonló kínokat élünk át anyukámmal, csak a Sprinter futárszolgálattal nem jutok dűlőre egy Magyarországon belüli csomag átvátelével kapcsolatban. Úgy látszik idén a postai kínok jutottak nekem a karácsony előtti készülődés nehézségei közül.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *