Kulináris karácsony(i vásár)

A franciák imádnak enni, ezt mindenki tudja de azt kevesen tudják, hogy ez konkrétan mennyire áthatja a mindennapjaikat. Továbbá, ez egy isteni dolog, mert itt rendkívül könnyű bárkinek örömet szerezni, illetve egy kis népszerűségre tenni, ha néhány finomságot képesek vagyunk előállítani. Itt menő az ehető ajándék, fűszer, innivaló, minden ami fogyasztható, amit aztán a család együtt élvezhet.

Amikor karácsony előtt megérkeznek a csokik és a bonbonok, a boltok a szokásos, bejárat melletti első soron vonultatják fel őket. Ez itt is úgyanígy működik, annyi különbséggel, hogy kétszer annyi bonbonból és csokiból lehet válogatni, mint Magyarországon. A bonbonáradatból szinte nem is lehet választani egy hozzá nem értő kéznek, mert itt nem úgy van, hogy ami esetleg rosszabb minőségű, annak az a külsején is látszik. Minden mesésen be van csomagolva!

Ma reggel az óvoda karácsonyi vásárt rendezett az udvaron. Van az ovinak egy alapítványa, amelyet a szülők egy csoportja vezet (Ivo is tagja) és ez az alapítvány szervez különféle dolgokat az év során, hogy abból aztán legyen egy kis pénze az óvodának. Például lehetett fenyőfát rendelni az ovis alapítványon keresztül. Egy picivel drágább volt így, de az a kis plusz az alapítványnál marad. Úgy láttam, hogy elég sokan éltek ezzel a lehetőséggel. Arról nem is beszélve, hogy talppal együtt is lehetett vinni a fát! (nekem muszáj fenyőfamustrára mennem, így mi ezt kihagytuk, mert itt nem lehetett válogani…mondjuk később kiderült, hogy amúgy sem igazán)

20161210_104910

A bonbonmánia az oviba is begyűrűzött. Egy hónappal ezelőtt lehetett rendelni különféle karácsonyi díszdobozos bonbonokat és csokikat, amelyekből szintén jut az alapítványnak egy kis összeg. Ez is egy remek ötlet, mert ha az ember amúgy is megvenné a boltban, akkor miért ne legyen az ovinak is egy kis haszna belőle. Mi is vettünk egy doboz bonbont és valamilyen csokigolyót.

A karácsonyi vásáron lehetett kapni könyveket, kis csomag kekszeket, gyümölcsöt, zöldséget, dzsúzt, forralt bort és forró csokit (ez utóbbi ingyen volt a gyerekeknek). Az én lányom nem egy nagy kóstolgató. Még sosem ivott forró csokit, ezért lelkesen ajánlottam neki, hogy kóstolja meg. Megkérdezte, hogy mi az a forró csoki. Ezt úgy imádom! Mindig elfelejtem, hogy neki még új a világ. Egyébként pedig nem is értem, hogy mit kíváncsiskodott, ugynis a csoki jelenleg (a tévé mellett) a legnagyobb fegyelmező aduász és mindent el lehet vele érni nála, így gondoltam hogy kapni fog az alkalmon. Nem tette.

20161210_104830

A könyveket a családok vitték be, ugyanis a megunt, de jó minőségű könyveket begyűjtötték és ebből allították fel a könyves standot. Milyen jó ötlet, nem? Egy és két euróba kerültek mérettől függően. A kekszes-sütis zacsik pedig úgy jöttek létre, hogy egy héten át kitettek kis zacsikat egy asztalra az oviban, amiből aki akart sütni valamit, vihetett haza. Amennyit csak akart. Én is vittem.

Felrémlettek bennem az amerikai vígjátékok, ahol az anyukáknak vinni kell az iskolai sütivásárra a házi sütiket és a gonosz anyukák kicikizik az “egyszerű sütis” anyukát. A franciák nagyon lazák, így ilyesmitől nem kell itt tartani, de azért szerettem volna, ha a sütim jól sikerül!

Diós-lekváros hókiflit akartam sütni, mert úgy gondoltam, hogy az jól eláll. Illetve olyan jó, sűrű szilvalekvárt itt nem lehet kapni, ami jó lett volna bele még (és ami az én kedvencem). Darált diót nem találtam sehol, a diótöréshez pedig nem éreztem elég elszántságot, így születtek meg a mogyorós-házi kajszilekváros (sponsored by komaasszonyom anyukája) hókiflik.

Egész pé20161210_104936ntek délelőtt a hókiflikkel foglalatoskodtam. Mivel nem gyúrok gyakran tésztát, egy kicsit lassan indult a dolog, mert megfájdult a csuklóm és nem tudtam a profi háziasszonyok tempós, gyúró-mozdulatait előbűvölni magamból. Azért jó lett végül, de természetesen a második tepsi jobban sikerült, mint az első. A rutin mindig segít. A zacskók a látszatnál nagyobbnak bizonyultak, és a családnak is akartam vinni belőle, ezért csak két zacskó telt meg, viszont 10-12 kifli is belefért. Gondoltam, hogy milyen ciki csak két csomagot vinni, de Ivo megnyugtatott (mint mindig) hogy nem az, illetve hogy örüljenek, hogy kapnak valamit!

Ma reggel szembesültem vele a vásáron, hogy különféle zacsik álltak rendelkezésre, csak nekem már a nagyobb jutott. Továbbá, a francia anyukák nem tömték meg úgy őket, mint a kelet-európai anyukák (én), akik azt hiszik egy heti hideg élelmet kell biztosítani minden rendezvényre a szegény gyerekeknek. Egyszóval, általában 5-6 darab keksz volt egy zacskóban, többnyire egyszerű kis vajas kekszek. Megnyugodtam, de egy kicsit csalódottan válogattam közöttük, mert valami másra gondoltam.

A könyvvásárlás közben a standot üzemeltető anyuka odasúgta nekem széles mosollyal, hogy bizony ő kaparintotta meg az én sütimet és, hogy nagyon ízlett neki! Ivo később mondta, hogy az én süticsomagjaim keltek el a leghamarabb.  Én lettem az egzotikus, szupersztár anyuka. Hát ha még tudnák, hogy nagykanizsai kajszilekvár volt benne, ami átutazta Európát egy minibuszban! Az ám az egzotikum! Kár, hogy két zacsiba gyömöszöltem be mind a 24 darabot… C’est la vie.

 

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *