Kacsa befőzés

Igen, igen kedves olvasóim, jól látják. Kacsa befőzés.

Valahol csodálatos dolog világot látni és számunkra olyan vicces vagy sokkoló dolgokat megismerni, amelyek mások számára teljesen természetesek. Egyik ilyen számomra Franciaországban a kacsa befőzés. A disznóvágásnál sokkal könnyebb végignézni, de természetesen ez ízlés kérdése.

20161203_095143

A folyamat csak annyiban hasonlít a lekvár befőzéshez, hogy befőttes üvegeket használnak hozzá. A nagy méretű (combnak) és közepes (májnak) befőttes üvegeket először sterilizálják, majd beleteszik a kacsacombot vagy a májat, kis só és bors keverékével megszórják, rátesznek egy fém fedlapot és egy tetőt. Üvegestül teszik forró vízbe a kacsát és főzik 3 órán át. Ezalatt vákum keletkezik az üvegben és a fém fedlap úgy rátapad, hogy nyugodtan le lehet venni a tetejét, ha akarjuk, mert a fedlap elmozdíthatatlan lesz.

Nem tudom pontosan van-e maxiuma annak, hogy mennyi időn belül kell megenni az ilyen módon eltett kacsahúst, de nálunk most épp van egy 8 éves kacsamáj befőtt a szekrényben. Olyan jól eltettük, hogy meg is feledkeztünk róla. Amikor az ember meg kívánja enni, egy kis lyukat fúr a fedlapba, ezáltal bejut egy kis levegő az üvegbe, így az könnyen levehető. Jöhet a serpenyő, csak meg kell melegíteni és kész az ebéd. Kis krupmpli vagy egy kis párolt káposzta sem árt neki.

img-20161203-wa0000

Szombaton összegyűltünk anyósoméknál, család és barátok, hogy feldolgozzuk a gigantikus kacsa megrendelést. Volt három egész kacsa, 49 kacsacomb, és jónéhány kacsamáj. A kacsacombok teljesen sima, bolti jellegű műanyag csomagolásban érkeztek, igaz a 49 darab belefért három csomagba. Az egész kacsákat pedig fel kellett dolgozni A-Z-ig. A mi kis családunk egy egész kacsát, két májat és 6 combot igényelt, ezeket kellett befőttes üvegekbe varázsolni.

Ivonak régi vágya volt, hogy anyukájától megtanulhassa a kacsa feldolgozását. Én nem nagyon szeretek húsokat fogdosni, így a riporter szerepét töltöttem be, figyeltem, kérdeztem és fotóztam. Korina közben mesét nézett. A kacsa meg volt pucolva, de a fej s a lábak a helyén voltak. Szomorúan nézett ránk.

20161203_101322

Először a mell feletti zsír réteg egy részét kellett eltávolítani. Ezt követte a kacsamell kikanyarintása a csontról. A két comb levágása volt soron ezután. A szív, a nyak (amiből még potyogott a kukorica), a szárnyak és a hát egy nagy kacsahúslevesbe mentek, ami az esti házibulira készült. A húslevesbe répa, krumpli és fehérbab került de a levét nem ettük meg inkább csak kihalásztuk belőle a finomságokat, mert a hús többnyire levált már a csontról, olyan puha volt.

A három kacsáról levágott zsír darabkákat összegyűjtötték és lassú tűzön lábosban megolvasztották, hogy ezt is el lehessen tenni befőttes üvegekbe. Máris kész lett a kacsazsír, amivel sült krumplit is szoktak sütni.

A garázsban volt felállítva a főző egység. Apósom volt a felelős ezért a munkarészért. Egy gázpalackra volt rákötve két égő, amelyek a földön álltak és ezekre került rá két gigantikus méretű, régi lábos. A nagy méretül ellenére is két kört kellett főzni, mert csak így készült el az összes üveg. Mindenkinek megvolt a saját jelölő színe, azaz egy kis hímzőfonalat tettünk a fedlap és a tető közé (a miénk a barna volt), így lehetett a végén megkülönböztetni, hogy melyik üveg kié.

20161203_111919

A májak már szépen feldolgozva érkeztek, műanyag csomagolásban. Ez volt a munka legtisztább része. Ezeket csak be kellett tenni az üvegekbe, igaz egy májhoz minimum két üveg kellett olyan nagyon voltak. A három kacsa közül úgy döntötték el, hogy melyik kié legyen, hogy Korina húzott egy számot mindhárom családnak. Erre azért volt szükség, mert minden kacsának más méretű a mája, van amelyik nagyobb van amelyik kisebb. Csak így volt igazságos, a májakat senki sem látta mielőtt a sorsolás megtörtént mert bele voltak pakolva a kacsákba.

Anyósom fantasztikus. Olyan szépen, pontosan, tisztán és gyorsan dolgozott a kacsával, hogy öröm volt nézni! Tudás és hagyomány elevenedett meg a szemeim előtt. Nagyon szeretek olyan dolgokat megismerni, amiről én szinte semmit sem tudok, vagy jó eséllyel sosem leszek képes megvalósítani. Vagy azért mert nem lesz rá szükségem a mai világban, vagy azért mert nincs hozzá gyomrom. Egy lakatlan szigeten én biztosan éhen halnék, mert állatot nem bántanék.

Sajnálom, hogy nem mertem megfogni a kacsát, de én még a konyhakészre feldolgozott húsokkal sem vagyok a legjobb barátságban. Ez most kimaradt. Majd legközelebb

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *