Fenyőfatalp dráma

Franciaországban december elején elkezdik árulni a fenyőfákat. De nem ám az erkélyen pihennek december 24-éig, hanem amerikai módon, azon nyomban feldíszítik őket és szinte egész decemberben a lakások dísze a karácsonyfa. Bevallom, én már 12 évvel ezelőtt Amerikában megszerettem ezt a szokást, és azóta is gyarló módon hódolok neki akárhol is élek.

A fenyőfa vásárlás számomra nagyon komoly dolog. Imádok nézelődni a fák között és keresni azt, amelyik igazán megtetszik és amelyiknél érzem, hogy ő az én fám! Pécsett a Diana téri piacon szoktam fát venni anyukámmal, ez a kedvenc helyem. Utána megkűzdünk otthon a fával, beletuszkojuk a talpba, mert sosem fért bele normálisan és mindig a konyhalkéssel kell nekiesni az alsó ágaknak. Mi mással? Aztán Budapesten az egésznek lecsökkent picit a varázsa, mert a Tesco parkoló nem olyan hangulatos, mint a piac, de azért ott is képes voltam annyit nézelődni, amennyit már egyik rendes férj sem bír elviselni. Viszont a tartós férfi jelenlét végetvetett a fenyőfás kalandjaimnak. De azért mindig van egy kis dráma és szentségelés a fenyőfavásárlás körül!

Nem nagy titok tehát, hogy nagyon izgatottan vártam a fenyőfavásárlást itt Nantes-ban. Egészen addig amíg meg nem tudtam, hogy itt nincs mustra, ugyanis szinte minden fa szép és az emberek megbíznak az árusban, hogy jó minőségű árut ad el nekik. Hova kerültem!?

Tesco helyett a Carrefour nevű, gigantikus szupermarket parkolójában leltünk fára. A fíling abszolút Tesco-s volt, annyi különbséggel, hogy itt egy nagy sátorban voltak a fák, nem a szabad ég alatt és mind be volt csomagolva valamint méret szerint csoportosítva. 1 méterig, 1-1.25m közt, 1.25-1,50m közt és 1.50-2m közt. Mindegyikből ki volt állítva egy-egy mintadarab, amelyet nem lehetett (talán egyelőre) megvásárolni. Én ugyan mondogattam hogy ez “C’est trés joli” (EZ nagyon szép) meg hogy “j’aime ca” (nekem EZ tetszik), de nem hatottam meg emberünket, ő rutinosan hárított és érdeklődött hogy ha ennél szebbet talál akkor azt megvesszük-e. Már hogy ne vennénk!? De úgy próbált szebbet mutatni, hogy kiválasztott három becsomagolt fát, egymás mellé rakta őket (becsomagolva) és várakozóan tekintett reánk, hogy akkor melyik számunkra a legszebb. Ha-ha-ha!

Ivo érezte, hogy a helyzet fokozódni fog, ha nem lép közbe, úgyhogy választott egyet, miközben emberünk magyarázta hogyan lehet már a becsomagolt fákról is tudni, hogy melyik közülük a legszebb. Nem tudom milyen lehetett az arckifejezésem mindeközben, de az árus megszánt és megkérdezte, hogy levegye-e a kiálasztott fenyőfáról a hálós csomagolást. Azonnal visszatért a mosoly az arcomra, de közben szívemben gyarapodott a rettegés, hogy hogyan fogom közölni az úrral, ha esetleg nekem mégsem tetszik. Tetszett. Szép volt! Nyugati fenyőfa. Sehol egy “lyuk”.

Otthon természetesen jöttek a gondok (a számla meg a gondnok, a Mikulás, a megszokás, az unalomblokk). A megfaragott fa a Magyarországról hozott, zöld, műanyag talpba csak úgy fért bele, hogy közben jobbra-balra dőlt. Nem lehetett rendesen beletenni, úgy hogy ne akarjon valakire ráesni. Nem volt eléggé lefaragva alul. Miközben Ivo próbálta megoldani a helyzetet (hozta a zöld spárgát, mint anno a családom) a talp eltörött. Ez persze nem nyugati minőség. Korina hazaérkezése előtt akartuk feldíszíteni a fát, hogy meglepetés legyen számára, de ehelyett Ivo elrohant “francia” fenyőfa talpért, én közben eldugtam a fát a lakáson kívülre és lehúztam a redőnyt az ablakon, amin keresztül meg lehetett volna látni és vadul porszívóztam.

Itt tartunk. Folyt. köv.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

2 thoughts on “Fenyőfatalp dráma

  1. Na én ettől a műsortól már előre félek! Jó hogy ti már ezt letudtátok. Jó lenne itt is egy csomó egyforma becsomagolt fa – talpba már előre beletéve.

    1. Igen, ez egy piaci rés! Nem hiszem, hogy az én bizniszem lesz, de én is vásárolnék talpba állított fát, ha lehetne kapni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *