Karácsony előtti sütiteszt

Közeledik a karácsony. Nincs mese, holnap december elseje lesz, így hivatalosan is belépünk a decemberbe és az ünnepvárás fantasztikus, de néha igencsak fárasztó időszakába.

Idén nekem abban a luxusban van részem, hogy van időm, illetve tényleg arra van időm, amire akarom. Van időm a várost járni, kirakatokat nézegetni, igaz még így sem mindig találok rá a tökéletes(nek tűnő) ajándékra, de rajta vagyok! Van időm a szakácskönyveket bújni, ugyanis végre lesz időm sütni is! Arról nem is beszélve, hogy egy három éves és 3 hónapos gyermeket már be lehet engedni a konyhába. Korina amúgy is nagyon szeret ott tevékenykedni körülöttünk.

Ugyanakkor van egy apró probléma. Egy másik országban néha nem lehet kapni egy-egy hozzávalót, vagy időnként a termékek állaga picit más, mint Magyarországon. Arról ne is beszéljünk, hogy itt nincsen tv paprika, ami azonnal kizárja a lecsót és a pörköltnek is e nélkül kell megfőnie. De vissza a sütéshez!

Kamasz koromban kezdtem el sütni, a gyümölcstorta volt az első, amit tökélyre fejlesztettem, ugyanis sokáig semmi mást nem tanultam meg elkészíteni. Viszont amint beléptek a fiúk az életembe, illetve szerettem volna hogy belépjenek, úgy gondoltam nem árthat, ha időnként egy egy finom sütit megkóstol a banda nálam. Általános iskolában Okoska szerepét osztották rám az iskolai színdarabban, úgyhogy akkoriban ez tűnt a járható útnak.  Vajon a mai kamaszok fejében mi járhat? Biztos nem ez!

Térjünk vissza a franciaországi hozzávalókhoz. Rendes túrót nem láttam még, a tejföl nagyjából rendben van, itt is van zsírosabb és kevésbé zsíros verzió belőle, de a tejszínből három féle is van, amit egyelőre nem azonosítottam még be pontosan. Azaz nem tudom, hogy melyiket mire használják. A konyhám kicsi és a legtőbb eszközünket Budapesten hagytuk, így egyelőre a receptek közt úgy válogatok, hogy melyik az, amelyikhez megvan minden konyhai eszköz. Mérlegem sincs még, ezért óriási bescsben tartom Lilla barátnőmtől tavaly karácsonyra kapott pink mérőpoharat, habverőt és kanalat. Ezzel dolgozom most. Azt hoztam magammal, aminek érzelni értéke volt, nem azt, amit kellett volna, de sebaj.

Szombaton családi batyus házibuli lesz, és mi a desszert feladatot kaptuk. Ilyenkor nagyon szeretek valami magyarosat csinálni, vagy legalábbis olyan sütit amiről én azt hiszem, hogy magyar. Már jártam úgy, ugyanis, hogy nagy meggyőződéssel hangoztattam egy desszert magyarságát, amelyről kiderült hogy nem az. Helló madártej! (már megint a franciák!)

Szóval úgy döntöttem, hogy mielőtt élesben csinálnám a dolgot, csinálok egy teszt sütést, azaz egyszer megsütöm a még buli előtt a kiválasztott sütit, hogy lássam tényleg működik-e. A kókuszkockára esett a választásom, mert nincs sodrófám, és a mézes krémes kicsit időigényesebb lett volna. Kedden elkészítettem belőle egy fél adagot és elvittem a nyelviskolába a csoporttársaimnak. Nem mintha pasit akarnék fogni, de jelenleg barátokat keresek és erre is alkalmasnak gondolom a közös sütemény evést.

Természetesen a spanyol lány mondta, hogy ilyet ő is szokott készíteni. A beszélgetésünk nagyjából így zajlott:

  • ó ez milyen süti?
  • magyar recept! kókuszos!
  • tényleg? mert én is szoktam ilyet csinálni. először sütök egy piskótát, majd felkockázás után csokiszószba és kókuszba forgatom.
  • ó, akkor lehet, hogy mégsem magyar!

Valaki tudja hitelt érdemlően bizonyítani a retro kókuszkocka magyarságát!?!

A férjemnek egyébként nagyon ízlett és megszavazta szombatra is. Én nem voltam biztos benne, hogy a francia ízléshez passzolni fog ez a süti, mert itt minden sütemény igazán könnyű (kivéve a csokis sütiket), de Ivo szerint jó lesz! Remélem!

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *