Anyukák klubja

Ma délelőtt fél 11-re hivatalos voltam egy baba-mama találkozóra a belváros egyik kávézójába. Az amerikai barátnőm, Lindsay szólt, hogy van egy csoport, ahol mindenki angolul beszél, nagyon jó fej és nem mellesleg anyuka. Igaz a babakorból már jócskán kinőtt Korina és amúgy is óvodába jár, de azért nem hagyhattam ki! Ha szerda délután tartanak majd hasonló összejövetelt, akkor majd Korinát is magammal viszem!

Egy dán, bababarát kávézóban volt a míting. A hely az interneten nagyon jól néz ki, de a valóságban elég messze volt a komfortos gyerekbarát kávézótól. Egy sarokba bedobtak egy ócska gyerekasztalt néhány játékkal és kész. Meg is beszéltük gyorsan, hogy milyen jó lenne egy rendes bababarát helyet nyitni, de az egyik angol hölgy, aki nyelviskolát próbált nyitni elmondta, hogy az engedélyeztetés itt rendkívül szigorú. Az étlapon lévő dolgok felét nem lehetett kapni és 10 óra helyett fél 11-kor nyitottak csak ki. Amikor én odaértem (elsőnek ugyebár, de gyerek nélkül nem nagy kunszt pontosnak lenni) még porszívóztak, úgyhogy kértek hogy várjak egy picit. Azért valahol bírom ezt a lazaságot!

Körülbelül 8-9-en jöttünk össze, hármunkat kivéve mindenki gyerekkel jött. Ennyi nő és gyerek együtt természetesen iszonyatos hangzavart eredményezett, így nagyon kellett figyelni, hogy halljam mit mondanak az emberek. A társaság már egy kicsit homogénebb volt itt, mint a nyelviskoláimban. Az Egyesült Királyságot három anyuka képviselte, volt még egy holland, egy tanzániai, egy dél-afrikai, egy amerikai és még egy, aki valamilyen észak-európai országból származhatott. Mindenki hozzáment a saját franciájához.

Az angol anyanyelvűek természetesen angolt tanítanak Nantes-ban, a többiek otthon vannak a gyerekkel, vagy csak simán. Nagyon nyitott, barátkozó, vidám csapat volt, azt kell hogy mondjam, hogy egyetlen kivétellel mindenki szimpatikus volt nekem. Mélyreható beszélhetéseket nem nagyon lehetett azért folytatni egyrészt a gyerekzsivaj, másrészt a rapid-randikra jellemző rotáció miatt, mert mindenki meg akart ismerkedni mindenkivel és ment az ide-ülök-oda-ülök. Nem csak az én arcomra ült ki a mennyei boldogság, hogy végre olyan emberekkel társaloghatok, akik értik a nyelvet, amit beszélek, hanem mindenkin látszott, hogy ugyanígy van ezzel. Még nevettem is,  mert végre értettem a humort! Meg is lepődtem, hogy milyen jó érzés.

Én legtöbbet a tanzániai anyukával beszélgettem, aki már három éve él Nantes-ban és rendesen beszél franciául is. Vajon akkor miért vágyik mégis az angolul beszélők csapatába? Ez nem derült ki még. A kisfia 10 hónapos és bölcsibe jár, mert elkezdett egy nyelviskolában heti 3 órát dolgozni. A férjének van egy 9 éves nagylánya is az előző házasságából. Azért ez a helyzet még úgy is nehéz, ha az ember a saját honfitársával csöppen bele, nem ám egy idegen országban. Azt hangsúlyozta, hogy a legelején számára a hideg okozta a legnagyobb problémát. Én nem erre tippeltem volna.

A boldogság másfél óráig tarthatott, a gyerekek napirendje ekkor indította el hazafelé menet a társaságot. Nekem külön ajándék volt az a hír, hogy az ír anyuka tőlünk nem messze lakik három csemetéjével (9,4,2) és megbeszéltük hogy majd elmegyünk játszóterezni valamikor. Remélem nem jön a hideg téli időjárás, mert akkor befuccsol a szép lassan bimbózó társasági életem. Nantes elég nagy város, úgyhogy hiába ömlött hirtelen a nyakamba ennyi nő, nem olyan egyszerű azért így sem összehozni egy-egy kisebb találkozót a nagy távolságok és a különböző korú gyerekek változó napirendje miatt.

Egy picit megint úgy éreztem, hogy a társadalom teljes értékű tagja vagyok, illetve hogy végre van egy csoport, ahonnan nem lógok ki.

Jó volt!

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

2 thoughts on “Anyukák klubja

  1. Szia. Ma akadtam rá a blogodra a határátkelőn. Szerintem olvasni foglak mert érdekes dolgokat.írsz Franciaországról. Biztosan nagyon nehéz lehet neked kint ennyi kihívással megküzdeni de kitartás hamarosan sokkal jobb lesz csak adj időt magadnak a fejlődésre. Az az út ami nincs tele akadályokkal nem is vezet sehova. 😉 Most rohanok öltözni mert elkések a szakkepzesrol de legyen szép napod és írj továbbra is!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *