Hol vannak az adventi koszorúk?

Szombat. A kedvenc napom. Volt. Most már csak egy nap a többi közül. Tegnap viszont kivételesen azt csinálhattunk, amit akartunk, mivel a nagyszülők délután háromtól átvették Korinát egy ottalvós bulira.

Először is kettesben menni sétálni a belvárosba rendkívül más élmény, mint gyerekkel. Ezt szerettük volna kipróbálni! Nantes-ban is megnyílt a karácsonyi vásár, először oda igyekeztünk, hogy leellenőrizzük a forralt bor minőségét. Nagyon szép kis vásár van itt is, a budapestinél kisebb de a pécsinél nagyobb és egy két szintes körhinta a csúcspontja, mert nagyon hangulatos és remekül beleillik ebbe a decemberi mesevilágba. Hát még ha a hó is esne!

img-20161126-wa0002

Az árusok portékái a szokásos édesség, ékszer, ajándéktárgy, kézműves játék, sál és egyebek terén mozogtak, viszont minden nagyon ízléses volt, sehol egy giccs. A forralt bor nagyon finom volt és rengetegen csoportosultak a bódé körül. A tömeg már advent első hétvégéjén iszonyatos volt! Mindenhol a belvárosban. Azt nem szabad elfelejteni, hogy itt vasárnap be vannak zárva az üzletek, így csak szombaton tud háromszázezer ember a shoppingolásnak hódolni, ami karácsony előtt nem csak hobbi, hanem feladat is.

Kimenekültünk az egyre növekvő tömeg szorításából és a könyvesbolt felé vettük az irányt, ahol 5 percet töltöttönk csak, mert rájöttünk hogy szombaton mi nem állunk be a sorba a kasszához sehol. Majd visszajövünk hétfő délelőtt. Átsétáltunk a karácsonyi világítással felöltöztetett belvároson és mégiscsak bementünk hazafelé menetben néhány helyre ugyanis nekem adventi koszorút kellett szereznem. Így vagy úgy.

20161126_164935

Úgy tapasztalom, hogy a franciák nem túl vallásosak, illetve Ivo elmondása alapján erre jutottam. A vallás nem téma sem a szülei sem az ő generációjánál, és aki esetleg meg van keresztelve, az sem mindig gyakorolja a vallást. Mégis, a statisztikák szerint a római katolikus a legnagyobb vallás Franciaországban. Egy 2003-as felmérés szerint viszont az embereknek kb. a fele ateista a másik fele pedig hívő keresztény. Adventi koszorút pedig konkrétan nem lehet kapni. Szerintem az emberek nem nagyon ismerik, használják ezt karácsonykor. Igaz csak két virágboltban kerestem (de a belvároshoz közel), és az egyikben lehetett kapni fenyőkoszorút, amivel aztán lehet kreatívkodni (12.50E) de sehol egy gyertya vagy dekoráció. A lakberendezedéses boltban pedig előre csomagolt négyes gyertyából csak egy féle méret volt (mini), igaz az három színben. A hazafelé út csak miattam lett igazán hosszú, mert meg kellett vennem egy sima fehér tányért a koszorú helyett alapnak egy konyhai részlegen, aztán a gyertyákat a lakber boltban, aztán vissza a virágboltba a fenyőágért és már mehettünk is hazafelé. Ivo egész jól viselte a mániámat, bár már kezdett éhes lenni mert időközben ránk esteledett.

20161126_184454

Minden más típusú karácsonyi dekorációval viszont elárasztották a boltokat, a választék akkora, amilyet én még sosem láttam, és rengeteg különleges karácsonyfadíszt lehet kapni. Az ember a fél vagyonát elkültheti, ha akarja, és amerikai szinten fel tudja díszíteni a lakását. Én egyelőre maradok az itt egy kis égő ott egy kis garland dekorációnál, meg vettem egy zselés matrica mikulást az ablakra Korinának, de lehet hogy jövőre majd beszippant a gépezet.

Este úgy döntöttünk, hogy inkább saját készítésű galette (fekete lisztből készített, sós palacsinta, egy tipikus breton étel), egy üveg bor és egy üveg cider kerüljön az asztalra jégkrémmel kiegészítve, ezért elvetettük az étterem ötletet és otthon készített Ivo fejedelmi vacsorát.

És mi a vacsora mozi nélkül? A Captain Fantastic (2016, dráma) című filmre esett a választásunk, mert a filmek tekintetében egy generációs szakadék alakult ki közöttünk. Én már nem bírom megnézni az idióta amerikai vígjátékokat (kivéve a romantikusakat, bár azt sem mindet), de a férjem igen. Ezért a közös filmnézés általában drámába torkollik. Szerencsére csak a film szintjén. Nehezen indult a történet, ami röviden arról szól, hogy egy férfi hogyan neveli 6 gyermekét az erdőben, önfennttartó módon és ez milyen komplikációkat okoz az életükben miután az anyuka meghal. Nem egy könnyű mozi, de legalább értelmes volt, nekem tetszett.

A nap végére azért már nagyon hiányzott Korina, úgyhogy kb. 50 fényképet megnéztünk a telefonunkon kisbaba korától kezdve napjainkig, majd elmentünk aludni. Végül  nem csináltunk semmi különöset, csak élveztük a szabadságot, és azt hogy azt csináltunk amit akartunk!

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *