Az ember társas lény

Már Arisztotelész is megmondta anno, hogy az ember társas lény. Ez eddig rendben is lenne, de a társas viszonyok nem mindig adottak, illetve ha adottak is, akkor sem mindig sikerül az embernek úgy kialakítania azokat, hogy állandó boldogságforrásként működjenek. Mert mi van akkor, ha hülye a szomszéd, ha utálom a tanáromat vagy az utál engem, ha a főnökkel nehéz kijönni, ha a családban megy a huzavona. Előfordul. Van aki ilyenkor legszívesebben egy lakatlan szigetre menekülne. Én biztosan nem ezt tenném, mert a problémamegoldás bajnoka vagyok és már 6 évesen engem ültettek a legégetnivalóbb kisfiú mellé az iskolapadba, mert csak én bírtam ki mellette.

Van aki extrovertált van aki introvertált személyiség. Ez is meghatározza, hogy mennyire vágyunk a társas viszonyokra. Én nagyon vágyom rájuk. Sajnos. Mindig szerettem iskolába járni, egy csoporthoz tartozni. Aztán imádtam a munkahelyeimre is bejárni, ahol élveztem, hogy annyi féle különböző emberrel dolgozhatok együtt tanulhatok tőlük és az ő szemükön keresztül is láthatom a világot miközben beszélgetünk. Nagyon kíváncsi vagyok, mindig érdekelt a másik álláspontja és egy témát szeretek minden oldaláról körbejárni, mert szerintem nincsenek fekete-fehér igazságok. Szeretek tartozni valahová.

Én nem szeretek otthon üldögélni (csak télen, ha nagyon hideg van) nem szeretek egyedül dolgozni, nem szeretem ha nincs visszajelzés a munkámról, mert nem látom, hogy merre megyek, sokat beszélek és szeretek beszélgetni. Ezért nehéz nekem külföldön élni, addig amíg nem beszélem a nyelvet és amíg nincs munkahelyem, mert tennivalóm, az most is van éppen elég.

Annyi mindent csinálok, mint még soha az életemben. győzök mindent felírni, hogy nehogy elfelejtsek valamit! Van az airbnb, amit követni kell és intézni az adminisztrációt és az adókat, van a nyelviskola és a házi feladatok, van a blogolás, megtanultam a WordPress használatát de az íráshoz jó ha olvas az ember és inspirálódik, vannak az online kurzusok, most vettem egyet 3000 forintért, amiből meg tudom tanulni a közösségi média marketing alapjait, és most készülünk megjelenni egy nemzetközi kreatív oldalon, az etsy.com-on, egy barátnőmmel, aki mesés dolgokat köt, horgol, és csomóz és rajta leszek, hogy el is adjuk ezeket a szép dolgokat. Oh és van egy férjem és egy gyermekem is! Nem kell megijedni, ők az elsők, mert enni azért kell.

Tehát sok értelmes elfoglaltságom van, de mindig otthon vagyok, ülök az íróasztalomnál. A férjem a másik szobában ül az ő íróasztalánál. Ő viszont remekül érzi magát így. Olyanok vagyunk, mint egy 2 fős co-working iroda.

A Hollandokk oldalon találtam ezt a részletet, a hölgy pszichológus és Hollandiában él és nagyon tetszik:

“Tudtam, hogy ahhoz, hogy a félelmetes ismeretlen és bizonytalanság az ismerőssé váljon, érdemes tájékozódom, és információkat szereznem a legkülönbözőbb forrásokból. Tudtam, hogy ahhoz, hogy ne legyek magányos, legyenek barátnőim, hasonszőrűek, akikkel megvitathatjuk ügyes-bajos dolgainkat, és egy közösség amihez tartozhatok, társaságban ünnepelhessünk szülinapot, új évet, karácsonyt, új barátságok után kell kutassak. Tudtam, hogy ahhoz, hogy otthon érezzem magam, biztonságot adó, kényelmes, személyes otthont kell teremtenem. Tudtam, hogy ahhoz, hogy beilleszkedjek, befogadjanak, és megismerjem a körülöttem lévő új kultúrát, érdemes megtanulnom a nyelvet, hiszen ez is kapukat nyithat és még inkább otthon érezhetem magam.”

Mennyire igaza van. Én is tisztában vagyok ezzel, de új barátokat találni nem könnyű dolog. Budapesten sem sikerült igazán új barátokra szert tennem, pedig 4 évig éltem és dolgoztam ott, bár ebből azért sok időt töltöttem otthon kismamaként. A játszótéren sem szövődtek hosszabb kapcsolatok, csak Ivo barátaival barátkoztam össze, akikkel ő egyetemre járt, aztán szépen mindenki világgá ment és nem maradt közülük Budapesten senki.

Nantes-ban nekem még nincsenek barátaim és semmilyen közösséghez nem tartoztam. A nyelviskola az egyetlen kapaszkodóm, ahova kb. egy hónapja járok, de ott is mindenki szalad a dolgára az óra után. Azért azt hozzá kell tenni, hogy franciául még nem tudunk az osztálytársakkal élvezetesen kommunikálni, és angolul sem mindenki beszél túl jól, így lehet hogy az óra végére mindenki kifárad és már nem akar egy szót sem kinyögni, semmilyen nyelven sem.

Feliratkoztam az expat.com oldalra is, ahol az az üzenet jelent meg, hogy az oldalra regisztráltak közül én vagyok az egyetlen magyar Nantes-ban. Nem indult valami remekül, de aztán rátaláltam egy amerikai anyukára, akivel egyszer elmentünk játszóterezni és rögtön megvolt a kémia közöttünk. Viszont ő messze lakik tőlünk és kettő csemetére vigyáz minden nap otthon, és az egyikük még csak 3 hónapos. Tehát nem mozog olyan könnyen, mint én, nincs annyi ideje, mint nekem és nem iszik (annyi) bort, mint én.

Most szeretnék csak igazán introvertált személyiség lenni, mert akkor semmi nem hiányozna az életemből. De nem vagyok az.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *