A bárány

Szombaton bementünk Korinával a belvárosba játszóterezés után. Mindenkinek jár a maga szórakozása, én az Yves Rocher-ba akartam bemenni egy samponért, no meg a fílingért. Zárójelben megjegyzem, hogy szerintem itt több féle termék van, mint otthon, mitöbb még saját kozmetikájuk is van az üzletben. Árakat nem találtam, ami sosem jó hír.

Séta közben láttam egy nőt az egyik üzletben hátulról és leesett az állam. A hölgy egy fekete ruhát és egy bézs szőrmegolyókból összeállított pelerin szerű kabátot viselt napszemüveggel. Mintha egy filmből lépett volna ki, gyönyörű volt és szerintem az ötvenes éveiben járhatott. Egyébként itt is hódít a farmer és az emberek a stílusos kényelmet részesítik előnyben, alig látni magas sarkúban tipegőket.

E kis kitérő után rátérek a bárány esetére.

Mivel az evés itt a mindennapjainkat átitató boldogság, elkerülhetetlen, hogy kísérletezzünk. Hozzá kell tennem, hogy a főzős valóságshowk nagy népszerűségnek örvendenek Franciaországban. Csütörtök este épp egy ilyennek a végére kapcsoltunk oda és bárányt főztek. Tudni kell, hogy Ivo imádja a húsokat. Nem a csirkét, hanem a marhát, a nyulat, a borjút, a libát, a kacsát és a bárányt. Legjobban úgy szereti, ha egy nagy darab hús simán meg van sütve, kicsit rózsanszín belsővel. Ha finoman akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy ez az én szívemnek a legkevésbé kedves táplálék, így Ivo rendszeresen lapozgatja előttem a szakácskönyvet és keresi benne azokat a húsételeket amikhez a) van szósz b) van benne fokhagyma c) van hozzá/benne paradicsom(szósz).

Leugrott tehát kedves optimista férjem pénteken a boltba, hogy vételezzen egy kis bárányt, mivel vacsorára meghívtuk hozzánk az apukáját és ő is nagy húsimádó. Én kiegyeztem azzal, hogy lesz mellé krumplipüré és szósz.

Nem volt bárány a boltban. Felkerekedett tehát, hogy egy hentest keressen. A közvetlen közelünkben nincs hentes, de biciklivel öt perc alatt el lehet jutni egy, a belvásohoz közeli hentesüzlethez. Huss már itt sem volt.

Nem üres kézzel tért haza, megjött a báránnyal, de nagyon csendesen viselkedett. Kérdeztem tőle, hogy minden rendben van-e? Mondta, hogy igen, kapott egy kiló báránylapockát. Legalábbis azt hiszem az volt, amennyire a neten utánanéztem, hogy mi lehet a bárány válla, vagy a shoulder of the lamb. Végülis nekem szinte mindegy volt mi az, én a pürére koncentráltam, na de egy kiló?! Indoklás: sok benne a csont és amúgy is így volt egy darab, amit nem vágnak el. OK.

Ivo bement a boltba merörült, hogy van bárány, kérte a húst, de az ára nem volt kiírva. Amikor fizetnie kellett már nem volt visszaút. 26 eurós vacsoránk volt péntek este, még szép, hogy egy 2011-es Sauska cuvéet kibontottunk hozzá. Merry Christmas.

Egy petrezselymes, fokhagymás, csípős paprikás sűrű szósz volt mellé, kicsit a pesztóra hasonlított csak jóval erősebb volt. Még másnap reggel is éreztem a gyomromban.

Végül remekül sikerült a bárány. Kívül ropogós, belül halvány rózsaszín. Én a széléről kaptam egy kis darabkát, ami jól át volt sülve. Igazából finom volt, puha, de számomra semmi különös. Egy élmény volt viszont látni, hogy a fiúk milyen boldogan fogyasztották.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *