Alszik a gyerek!

Pongi barátném megjegyezte egyszer, hogy a kisgyerekes anyukák a legritkább esetben írnak őszintén otthoni szenvedéseikről. Ezzel egyet kellett értenem, bár napjainkban lehet azért találni több írást az interneten azokról a kínokról, amelyek letépik a rózsaszín habos álomvilágot az anyák hétköznapjairól.

Mindenesetre én úgy gondolom, hogy sokszor a végletekbe esnek ezek az író-anyák, mert vagy minden csodás és ezéletünklegszebbpillanata, vagy pedig túlzottan és halmozottan negatívan írnak, ami az ember kedvét az élettől is elveszi. Ritka az olyan írás, amely felvázol egy problémát és azzal zárul, hogy elmondja, hogy az hogyan oldódott meg. Én most kísérletet teszek egy ilyenre.

Szeptemberben már írtam arról, hogy a költözéssel megsokszorozódtak 3 éves kislányunk elalvási problémái. Konkrétan nem volt hajlandó lefeküdni, majd kizárólag valaki jelenlétében, 2-3 mesét követelve, hisztizve, mindenféle kifogásokat kitalálva. Elalvásig ott kellett ülni/feküdi/kuporogni és fogni kellett a kezét. Este tíz körül fejeződött be ez a műsorszám, amikor már Ivoval midnketten álmosak és fáradtak voltunk, így lefeküdtünk mi is aludni. Én néha Korina mellett is elaludtam, mert engem is kimerített a környezetváltozás.

Guglizzuk meg a problémát. Lássuk a javaslatokat: elcsendesedés, ne legyen már játék elalváskor. Pipa. Meseolvasás. Pipa. Zenehallgatás, altatódalok bevetése. Pipa, de nem használt. Zárjuk rá a gyerekre az ajtót. Na, ezt azért inkább nem.

Az új lakásba költözéskor gondoltunk egy merészet és megbeszéltük Korinával, hogy ott már egyedül fog elaludni a saját szobájában. Hozzá kell tenni, hogy a két hasonló korú kuzin már régóta egyedül alszik el és ott lebegett két sikeres példa a szemünk előtt.

Az első pár napban ment a szokásos kínlódás. Gyermek szobába be, szülők ki. Gyerek fél perc múlva szintén ki. Gyermek visszakísérése az ágyhoz, mint a börtönőr, majd kiosonás. Gyermek folytatja a sírást. Nem-nem, nem akarok egyedül aludniiiiii, nem akarom becsukni a szememeeeet! Váááá. Fél tizenegy, elaludt.

Ezzel a menetrenddel üzemeltünk kb. 5 napig, de az elalvás ideje kezdett már apránként javulni, normalizálódni. Közben az IKEA-ban találtunk egy kis gnóm egér kinézetű éjszakai fényt, SPÖKA néven fut, amit megvettünk a kisasszonynak és azonnal nagy barátok lettek. Azóta odateszi este maga mellé, bekapcsolja és valahogy úgy látszik, hogy plusz biztonságérzetet, vagy csak egy újabb szokást ad neki. Hihetetlen, hogy a gyerekek mennyire a szokások rabjai.

8-10 nap alatt megjött az eredmény. Korina fürdés és mese után a szobájában marad. Nem alszik el azonnal, néha olvasgat, néha játszik picit, de már nem jön ki. Mi eközben már el tudunk kezdeni nézni egy filmet is akár! Visszakaptuk az estéket és vége a kínlódásnak is. Kitartás az kellett hozzá, valóban, de ha a szülő kitartóbb, mint a gyerek, a gyerek egyszercsak beadja a derekát.

Az óraátállítással pedig tökéletessé vált a helyzet, mert így már tényleg “időben” elalszik. Kegyes hazugság, és ha megint vissza kell majd állítani az órát nem tudom mi lesz, de addig is örülök. Ma 21:20-kor már húzta a lóbőrt. Talán egyszer még a 9 óra is sikerülhet!

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *