Nehézségek

Budapesti fotelemben ülve én is úgy képzeltem el az életemet Franciaországban, hogy finom borokat kóstolgatok jobbnál jobb sajtok mellé, míg gyermekem szépen beilleszkedik a francia óvodába és én is rohamtempóban szedem magamra a nyelvtudást, ezáltal megvalósítva azt az álmomat, hogy három nyelven beszéljek. (eredetileg 3 idegen nyelv volt a cél, de szegény német nyelvtudásomra rátehetem a koporsó fedelét) A nyelviskolában és az oviban pedig új barátokra lelek Korina kis barátainak szülei körében akikkel összejárunk és egész véletlenül tudnak majd nekem egy állást. Korinának pedig milyen jó, hogy kétnyelvű lesz.

Elfáradtam és rossz a kedvem. Pedig néhány nap múlva kulcsot kapunk az albérletünkhöz, és én mégis legszívesebben sorozatokat néznék egész nap (nem tudok, mert nincs semmi a gépemen) hogy ne kelljen szembenézni a feladatokkal. Budapesten négy év alatt négyszer költöztünk, negyedszer már a saját lakásunkba, amit egy teljes felújítás után vehettünk birtokba és nagyon szerettük. Ezután, hogy az ötödik év se teljen el költözés nélkül, felpakoltuk a mozdítható dolgainkat és Ivo egy kisbusszal és Guirec barátjával átautózva Európán leszállították anyósomék garázsába ahol most is pihennek. mi addig bőröndökből élve vártuk a lakásunkat. 6 hét bőrönd és semmit sem találás.

A nyelviskolába csak heti egyszer járhatok, mert mégsem indítottak otóberre új csoportot, ígéretük ellenére. A nyelvtanulásom is lassan halad és a közösségi érzésemnek is nagyon kevés az a heti 2 óra szerda reggel. Még házi feladatot sem adtak. Milyen iskola ez?

Korina. A gyermekemet kiszakítottam egy nyugodt életből, ahol mindennek megvolt a helye és ideje, a bölcsiben pedig szuperül érezte magát. Látszatra jól viselte a költözést, de akkor is megviseli. Ez pedig engem visel meg. 4 hétig sírás volt minden reggel az óvoda intenzív utálása miatt. A napirendje felborult, mert elég később kelni, hogy az oviba 8:45-re odaérjünk így este nem alszik el 10 előtt, mert azért a délutáni alvás az jó megy neki mert elfárad abban hogy franciául kell beszélnie. Elhiszem. Este viszont csak velem hajlandó elaludni (ha otthon vagyok, de hát hol lennék?) és a kifogások azrzenálját vonultatja fel 35-40 percen keresztül, ami minden este sírásba és hisztibe torkollik már 6 hete. Olvassál még, tejet kérek, el akarok bújni, ne menj ki, pisilni kell, vizet kérek, nem akarom becsukni a szememet, ne menj ki. Az egész műsor általában fél 9-től este 10-ig szokott tartani. Én ideges leszek, ő ezt érzi és minden a lehető legrosszabbul alakul én pedig pocsékul érzem magamat, hogy nincs elég türelmem. Korina amúgy egész nap egyfolytában beszél (az oviban is mondták, hogy cserfes) és este is. Nincs megállás, sem pedig egy pillanatnyi csend vagy nyugalom (15:50-től velem van minden nap plusz szerdán egész délután és a hétvégén). Nagyon remélem, hogy a sok beszéd azt jelenti, hogy okos lesz.

Ivo pedig dolgozik az autodidakta programozásos feladatain, sokat, intenzíven és elmélyülten, alig tud megjegyezni bármit is ami nem a programozással kapcsolatos. Nagyon rendes és figyel rám, amennyire tud, de kissé össze vagyunk zárva, mintha együtt dolgoznánk, mert az ő gyerekkori szobában élünk, alszunk, tanulunk, pihenünk. És Korina is itt nyomja a fesztivált mellettünk, szóval mindig teltház van. Átmegyek néha a testvéreinek a szobájába, de ott még idegenebbül érzem magamat, mert még a saját dolgaim kuplerája sem vesz körül.

És mindeközben hiányzik az anyukám, a barátaim, akik ismernek és akiknek kiönthetem a szívemet, és Magyarország, ahol nem én vagyok a fura külföldi, aki nem beszéli rendesen a nyelvet és ahol izgalmas munkáim voltak szuper kollégákkal.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy igazi, valós problémám nincsen, és hogy mindez igazából semmi, valamint úgyis megoldódik minden. De én akkor sem tudom laza, franciás könnyedséggel odébbhessegetni a gondjaimat. A külföldi élet nem mindig az, aminek látszik.

De majd jó lesz, minden jó lesz, ahogy azt a budapesti fotelemben elképzeltem. Csak tudjam kivárni türelemmel!

 

 

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *