Van lakás és futóverseny

Péntek este Ivo anyukájának a szülinapját tartottuk, szuper finom vacsora, pezsgő, bor és Kisberácz pálinka kíséretében. (megjegyzem, hogy egy kör lement vacsi közben egy pedig a végén, csak hogy az emésztést elősegítse). Nagy poén, hogy Ivoéknál az a szokás, hogy mindig annyi gyertya van a tortán, ahány éves az ember, 30-40-50-60 nem számít. Erre a célra kifejlesztettek egy ál-tortát, azaz egy hosszúkás dobozt becsomagolnak alufóliába néhányszor és ebbe szúrják a rengeteg gyertyát. Persze jön a rendes torta is utána.

Amúgy a hétvége csendesen telt, nem mentünk sehova, nem történt semmi őrületes. Szépen csendben örvendeztünk az albérletünk kapcsán. Ha minden jól megy, már a jövő hétvégén elkezdhetjük átvinni a dobozainkat de az biztos, hogy október 21-én már a kezünkben lesz a kulcs.

A belváros és a nagyszülők közt félúton találtunk magunknak helyet, minden 10-15 perc alatt megközelíthető ami fontos (ovi, nagyik, belváros), igaz kicsit buszozni is kell közben. A lakáshoz közel van egy abc, ami nekem nagy boldogság, ugyanis ahol most lakunk ott 15 perc gyelog a legközelebbi bolt, illetve van több is ami rövidebb idő alatt megközelíthető, de kocsival. Én pedig szeretek csak úgy leugrani a boltba. Egy pár perc séta után találunk kis kávézót, pizzériát, egy szuper pékséget is. Egy 4 emeletes társasház 1. emeletén fogunk lakni, lesz külön biciklitárolónk és garázsbeállónk is (Ivo szüleinek a kis 18 éves Renault-ját használhatjuk, ha kell). Két pici hálószobából és egy közepes nappali-étkező-amerikai konyhasarokból áll a lakás, nagyon barátságos, bár néhol kicsik a méretek, például nincs munkapult a konyhában, de megoldható benne minden. Illetve örülünk, hogy valamit egyáltalán sikerült szereznünk! A fürdő és a wc viszont óriási nagy, mert ezt az éületet már úgy tervezték, hogy akadálymentesített legyen. Így simán lehet bútorokat tenni ezekbe a helyiségekbe is, ha esetleg amúgy nem férnénk el.

Az előző bérlőtől megvettük a csillárokat és a hűtőt, plusz egy képet a falra. Még sok minden kell, úgyhogy 2 napja az itteni Jófogáson lógunk, itt az a neve hogy Le bon coin. Ebédlőasztalt 4 székkel, egy kanapét és egy mosógépet kapunk kölcsön Ivo bátyjáéktól, de ezeket is el kell hozni innen-onnan, mert minden máshol van tárolva. Gondolom bérelni fogunk egy kisbuszt. Azért ez óriási segítség nekünk, hogy kapunk ennyi mindent kölcsön, de így is még rengeteg bútort kell vennünk. Nagyon remélem, hogy fogunk találni használtan elfogadható kinézetű és minőségű dolgokat! Legfontosabb az ágy és a ruhásszekrény, illetve egy íróasztal Ivo-nak. Persze neki fontosabb hogy legyen asztala a nagy számítógépéhez, de természetesen nekem találtunk egy édes kis fehér, régies stílusú használt asztalkát kb. 9000 forintért. Még nem vettük meg.

Ma délután Ivo és apukája részt vettek a Nantes-i 15 km-es futóversenyen! Francoise, Korina és én kimentünk a célhoz és ott vártuk őket. Nyolcezer ember vett részt a versenyen, ez a legnagyobb ingyenes futóverseny a városban. Szerencsére jó idő volt, csak hazafelé menet kezdett el esni az eső. Hihetetlenül változatos volt a mezőny, férfiak és nők futottak egyaránt, talán több volt a férfi de minden korosztály képviseltette magát. Nagyon jó volt látni, hogy itt milyen aktívak az emberek, sőt az több mint aktív, ha 50-60 évesek le tudnak futni ennyit. Le a kalappal! Én nem vagyok ilyen, de nagyon csodálom és becsülöm azt, aki bírja és csinálja! Igyekeztem Ivot lefotózni futás közben, de nem vettem észre csak ő engem és mire ráeszméltem már csak a hátát láttam. De az rajta van a fotón!

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *