Akvárium túra extrákkal

Szombat délután áttértünnk a gyerekbarátabb programokra, bár bevallom hogy az állatos programokat én is ugyanúgy élvezem, mint Korina. Az akváriumok Ivo nagy kedvencei, úgyhogy nem volt kérdés hogy megnézzük-e a Grand Aquarium Saint Malo – t.

Számomra a tengerek és ócéánok világa mindig lenyűgöző,  mert addig amíg a budapesti Tropicarium nem létezett és főleg amíg én pécsi leány voltam ezeket a tengeri állatokat csak a filmekben és a tévében láthattam. Olyan jó látni ahogy úszik a rája, vagy egy óriásteknős. A cápákért nem vagyok oda különösebben, de a csikóhalat is nagyon szeretem és a többi fura kis élőlényt, amiről nem is tudtam hogy létezik.

A képen látható a cylinder anemone. Ez egy virágállat, azon belül pedig csőanemona. Én sosem voltam valami nagy kíválóság biológiából, de jókislány révén mindig figyeltem, de erre egyáltalán nem emlékszem. Csaodálatos, ahpgy a kis csápjai lobognak a vízben és a kis “cilinder lábával” tovább tud állni ha az aktuális élőhelye már nem elég jó számára.

Miután végigjártuk az összes akváriumot jöttek a szórakoztató elemek disneyland stílusban. Szuper!

Van egy lift szerű fém zárka, elég nagy mert kb.20 ember befér egyszerre, ami egy olyan animációt nyújt, mintha egy tengeralattjáróban a víz alá menne az ember. Kattog, csörög, zörög, hallja az ember a vízcsobbanását és rázkódik is. Az ablakain keresztül pedig halakat látunk. A menet végén egy óriási polip “esik” a tetejére, aminek a csápjait az oldalsó ablakokon keresztül lehet látni és közben ijedezni. Kiderült, hogy egy kicsit klausztofóbiám van.

20161001_173524

 

Egy kinti, nyitott részen kis köves öblökben “mini tavak” voltak kialakítva, amit halsimogatónak hívtak. Itt nyugodtan bele lehetett nyúlni a vízbe és meg lehetett érinteni a halakat. A simogatás az kicsit túlzás, mert jó gyorsan úszkáltak, nem sok esélyt adva a turisták. Korina természetesen nagyon élvezte a dolgoz, vissza is kellett mennünk még egy körre. Én is igyekeztem elcsípni a halakat, de engem annyira nem nyűgözött le a kis nyálkás tovasuhanó testük.

Viszont az a kis henger, amive csigalépcsőn lehetett lemászni és konkrétan az akvárium vizébe volt belógatva, az hihetetlen volt! Itt nem rajzokat, hanem a vízben tényleg körülöttünk úszkáló halakat lehetett látni. Olyan volt, mint egy mini tengerelattjáró, aminek a teteje nyitva van a felszín felé. Néhányszor fel kellett néznem, hogy lássam hogy bármikor ki lehet menni, igaz egy menet 5 perc volt és valójában csak akkor lehetett felmenni a feszínre amikor a piros lámpa kigyulladt. Nem tudom mi a vészhelyzeti terv ha valaki esetleg rosszulesz a bezártságtól, de szerencsére nem kellett ezt megtudnom.

Remek élmény volt mindenkinek, este hulla fáradtan néztük a Voice Kids-t az ágyból a hotelben.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *