Irány észak – Saint Malo

Szombat reggel felpakoltunk és elindultunk hármasban észak Bretagne felé. Később kiderült, hogy normandiában (is) jártunk, de még nem ismerem rendesen a francia régiók határait. Ez amúgy is a vita tárgya errefelé, ugyanis egyes városok az adminisztratív változások folytán ma más régiókba tartoztak mint régen, és sokan harcolnak, illetve tüntetnek azért, hogy egy-egy város ismét abba a “megyébe” tartozzon, mint a hőskorban. Ebből is látszik, hogy alapvetően az emberek mindenhol egyformák. Legalábbis Európában.

20161001_140537

Egy éjszakára foglaltunk szállást egy kis hotelben Saint Malo-ban, hogy másnap tovább tudjunk majd utazni a Mont Saint Michel apátsághoz, amely 40 percre volt onnan. Szuper mázlink volt, hogy nem esett sokat az eső, igazán kellemes kirándulóidőnk volt, kis napsütés, kis szél.

Ez a város arról híres, hogy a történelmi városrész közvetlenül az ócceán mellett fekszik és egy várfal veszi teljesen körül. Ezen a várfalon belül minden épület egy kis középkori város hangulatát idézi, minden tégla és kő, nem engedtek be semmi modern hatást. A várfalon körbe lehet sétálni, miközben az egyik oldalunkon a tenger a másikon a város.

A várost a gallok alapították krisztus előtt az 1. században. Aztán ahogy az lenni szokott, jöttek a rómaiak, a kelták (5.-6. sz.) majd a “modern’ Saint-Malo-t két fickó, Saint Aaron és Saint Brendan (kicsit fiúbandás nevek) hozta létre, akik kolostorként üzemeltették a helyet a 6. században.

A város szereti gyakorolni az autonómiáját (mint a franciák általában) a francia hatóságokkal szemben, sőt 1590-1593 között kinyilvánították a település függetlenségét, mint független köztársaság. Ezek a  franciák!

Saint-Malo híres volt a “corsair” nevezetű hivatásos kalózféleségekről, akiknek jogában állt a francia korona nevében a Franciaországgal hadban álló nemzetek hajóit megtámadni és kirabolni. Mindig ez a rugalmas francia értelmezés. De azért beleadtak apait-anyait, mert nem csak fosztogattak, hanem hajóztak és felfedeztek egyet s mást. Jacques Cartier innen hajózott el Montreálig, így neki tulajdonítják Kanada felfedezését és a Falkland szigetekre is innen vándoroltak ki az első telepesek, így franciául “Iles Malouines” a sziget neve.

20161001_143038

A második világháborúban 1944-ben szinte teljesen lerombolták a britek és az amerikaiak Saint-Malo a történelmi belvárosát, majd 1948-60 között újjáépítették.

Óriásit sétáltunk, teljesen körbementünk a várfalon, majd egy kis körhintázás következett egy csoki fagyival kísérve. A körhinta is antik stílusú volt, nagyon szép, míves részletekkel, nem a szokásos csilli-villi, diszkófényes kiadás.

Nagyon jól esett utazni, nem túl messzire ezért nem volt túl fárasztó és mégis új helyeket fedeztünk fel. Ez volt igazából az, amivel Ivo megfőzött, hogy költözzünk ki egy kicsit, hogy így helyből könnyebben be tudjuk járni Franciaországot.

Korina is remekül helyt állt! Egy 3 évessel már nem olyan nehéz utazni, vagy legalábbis a mi 3 évesünkkel nem az, mert ő is nagyon szeret mindenfélét megnézni. Mindig azt kérdezi hogy ” És most hova megyünk?”. Biztosan érzi, hogy ez most egy ilyen jövős-menős időszak. Mindent tudnak ezek a gyerekek! Szóval jött rendesen a lábán, csak keveset kellett cipelni és este alig akart elaludni, illetve velem egyszerre aludt el este tízkor, mert engem konkrétan kipurcantott az egész napi sétálgatás, a szél és a jó levegő.

Folyt. köv.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *