A francia-magyar kétnyelvű gyermekem

Korina egy hete elkezdett franciául beszélni. Ez azt jelenti, hogy 3 hét után már egész jól meg tudja értetni magát az oviban és a nagyszülőkkel pedig még jobban kommunikál. Mindenki boldog! Korinánál most a magyar a domináns nyelv még, de reméljük hogy hamar eljutunk oda, hogy balansz kétnyelvű legyen, amikor a két nyelvet már egyformán jól használ egy ember, ahogy a szakirodalom is mondja.

Ugyanakkor, a kétnyelvűségnek abban a fázisában van, amikor még nem tudja szétválasztani a magyar és a francia nyelvet, illyetve annak használatát ezért keveri a kettőt. Leginkább a francia szavakat szokta magyarul ragozni, illetve francia-magyar vegyes mondatokat használ, ezt kódkeverésnek, vagy kódváltásnak hívják. Például:

  • Hol van a couteau-m? – Hol van a késem?
  • Nem akarok menni a maternelle-be. – Nem akarok menni az oviba.

Az életkor előrehaladtával egyre kevesebbszer használják a gyerekek a kódváltást, mert egyrészt bővül a szókincsük, másrészt pedig felfigyelnek arra, hogy így nem érti meg őket mindenki. Hoppá! Később teljesen szét tudják majd választani a nyelveiket. Ezt úgy lehet a leggyorsabban elérni ha a szülők szigorúan tartják magukat ahhoz, hogy mindegyikük a saját anyanyelvén beszél a gyerekhez, illetve mindkét nyelven elegendő impulzust kell hogy kapjon. Vajon nálunk mi lesz? Ugyan elég jól betartjuk azt hogy én csak magyarul beszélek Korinával Ivo pedig franciául, de szegény lány közben azt hallja hogy mi egymással angolul beszélünk közben. Ő a mi kis lingvisztikai kísérletünk.

Korina kicsit visszahúzódó lett az oviban, amin én meglepődtem, de közben rájöttem hogy ez egy teljesen normális reakció a külföldi életre. Én is ugyanígy viselkedem Franciaországban. Nem vagyok “önmagam”, mert nem tudom rendesen kifejezni magamat. Frusztrál, hogy nem tudom elmondani, amit szeretnék. Őt is. Úgyhogy inkább csendben maradunk egy darabig. Van, aki ennek örül. Nem mondok neveket.

A kétnyelvű gyermek kétkultúrájú is, ezt nevezik bikulturalizmusnak. Vékony Valéria erről a következőt írja: “Egy dologban biztosak lehetünk, mégpedig abban, hogy a kétnyelvű környezetben élő emberek olyan magas kulturális szintet érnek el, amit az osztálytermekben nem lehet közvetíteni a nyelvtanulók számára. A kétnyelvű gyermek megtanulja értelmezni az országok közti különbségeket, és szinte minden esetben sikeresen integrálja azokat személyiségébe. Számára ez olyannyira természetes, mint hogy két nyelvet beszél.”

Ez azért nagyon jó hír! Nyitott gyerekem lesz, és ezért nem is kell sokat tenni.

A kétnyelvűvé válás egy dinamikus folyamat, amely során időről időre változhat a nyelvek erőssége. Tehát most át kell adnom kicsit a stafétabotot a francia nyelvnek, hadd erősödjön Korinánál. Én úgyis mindig magyarul fogok vele beszélni. Ha pedig eljön az a pont, amikor ő már hozzám is franciául akar beszélni én akkor is tartani fogom magamat a magyarhoz, bár elég furcsa társalgás lesz!

Mindenesetre fantasztikus látni, ahogy szívja magába a nyelvet. Ivo egyszer mond neki valamit vagy egyszer kijavítja a mondatát, mert nyelvtanilag rossz volt és utána már jól használja. Bárcsak az én fejemben is ilyen hamar rögzülne a francia nyelv!

 

 

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

One thought on “A francia-magyar kétnyelvű gyermekem

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *